Egy átlagember átlagnapja: szörnyű ébredés a vekkerre, majd fél órás kóma után reggeli, kávé, újságolvasás, majd egypár pirula, hogy megéld az öregkort. Aztán, (már ha van) irány a munkahely. Közlekedési dugók, a késés miatt agymosás a főnöködtől, majd nagylelkesen beleveted majd egy halom papírba, miközben már arra gondolsz, de jó lenne végre otthon lenni. Meló után pihenés helyett találka a mosógéppel és porszívóval, valami esti program, szokásos kérdezz-felelek a gyerek(ek)kel, majd hulla fáradtan beledőlsz az ágyba, és már azon töröd a fejed, mit kell csinálnod holnap.
Gondoljunk csak bele: pár évtizeddel előbb az ember már hajnalban felkelt (a lényeg, hogy a tikok előtt legyen víz!)- a falusi etette az állatokat, a városi iparkodott a munkahelyére, ha csak nem volt „közveszélyes munkakerülő”.
Munka után család: nagy beszélgetések vacsora közben, az élmények megosztása. Ők még ráértek egymást meghallgatni.
Nem volt divat a három műszak, sem a munkanélküliség. - Lehetne róla vitatkozni, szarban van-e az ország.
Szerény véleményem szerint mára már a nyakunkig ér…
Nem volt menő szakma sem a pszichológia, sem az informatika, sem a férfikozmetika.
MSN helyett foci. Internet helyett társasjáték. A 30-as éveiben járó nőnek pedig eszébe sem jutott sem a botox, sem a ráncfeltöltés, és az sem különösebben izgatta, átlépi-e az 50 kilós versenysúlyát.
Kockásfülű Nyúl? ÁÁÁÁ! Cartoon Network!
Megmondom őszintén, számomra legjobban a televízió vesztette el a varázsát.
Talán még a Tévémaci. Na, azt szerettem. A szertartásos vonatozást, fogmosást, gargalizálást és az utánozhatatlan hangot, mikor kiköpi a fogkrémet. Aztán beül a tévé elé és akkor kezdőik. Mézga család, Frakk a macskák réme, Kockásfülű nyúl. Cartoon Network nem. Én még Krisztus előtt születtem.
Ma már Győzike van Tévémaci helyett. Nincs időkorlátozás, korhatár. Sem a régi jó rajzfilmek. Csak nagyon néha, de az már nem ugyanaz.
Sokat változik a világ, vele együtt én is. Magamból kiindulva, az embernek talán a saját életét a legnehezebb elképzelnie a jövőre vetítve. Bizonyára mindenkinek vannak tervei, álmai, céljai, de vajon ezek teljesülnek-e valaha? Nagy családom lesz, vagy egy háztartási robottal fogom tengetni a napjaimat? Vajon sikeres, elismert, az életben minden célját véghezvivő nagyi leszek, akinek a süteményeiért rajong az egész környék? Meg kéne tanulnom a muffinon kívül is sütni valamit. Vagy pár éven belül beköszönt a jégkorszak, és még az első fizetésem sem érem meg?
Ezekre a kérdésekre csak az idő adhat választ.
Javaslom: várjuk ki a végét! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése