Bevezetésképpen annyit, hogy nemcsak Ti, tanulók várjátok nagyon az osztálykirándulásokat. Mi, tanárok is mindig lelkesen készülődünk a tantestületi kirándulásokra, amelyek évek óta pár napos kikapcsolódást, feltöltődést adnak nekünk ilyenkor, az új tanév elején. Mint már korábban, az idén is Horváth Judit tanárnő szervezte az utat, akinek ezúton is köszönetet mondunk a felejthetetlen élményekért.
Szeptember második hétvégéjét Karintiában töltöttük. Első állomásunk Klagenfurt, a tartomány fővárosa volt. Amint kiszálltunk a buszból a Neuer Platzon elénk táruló látványtól könyvtáros szívem hevesebben kezdett dobogni. A téren igen dizájnos fotelekben, kényelmes kanapékon olvasó emberek!!!! Körülöttük könyvespolcok, kis büfé, információs pultok. Röpke tájékozódás után megtudtuk, hogy a „StadtLesen” (magyarul kb. ’a város olvas’) programba csöppentünk. A hétvégén itt reggel 9 órától este 10-ig egyetlen (de számomra igen szimpatikus) program van: az olvasás. „Freier Eintritt, freies Lesen…” Szabadon lehet böngészni, olvasgatni a kiállított könyveket, újságokat, sőt ha nagyon megtetszik, vásárolni is lehet. A StadtLesen augusztus közepén indult és minden hétvégén más-más tartományi fővárost érint. Bécsben ér véget október közepén.
Következő állomásunk Velden volt, a Wörthi-tó partján. Az útikönyv szerint a gazdagok és szépek, a vitorlázók és golfozók kedvenc tartózkodási helye. Lehet. De ezen a délutánon mozdulni sem lehetett a motoroktól ill. a motorosoktól. Harley Davidsonok minden elképzelhető színben, méretben és fazonban. És mindenhol. Magyarázat: a közeli Faaker See mellett volt az European Bike Week éves szeptemberi évadzáró rendezvénye. Ide sok ezer (én 20 ezret hallottam) motorost vártak. A három nap alatt gyakran találkoztunk velük Karintia útjain.
Erős váltás.Karintiában hatalmas úritök-földek láthatók. A tradicionális tökfesztiválokat pedig ilyenkor tartják.(Nálunk is, pl. az Őrségben.)
A szombati napot a hegyekben töltöttük. Délelőtt a Möll völgyében, Kolbnitzban voltunk. Hegyivasúttal mentünk fel tengerszint felett 719 méterről 2245 méterre (20C-ról 6!!! C fokra) a Reisseck-tó fennsíkjára. Leírhatatlanul gyönyörűek és tiszteletet parancsolóak a hegyek.
Délután a kölbreini víztárolóhoz mentünk. Az út áthalad a Vízesések völgyén, minden hajtűkanyar újabb és újabb, kisebb vagy nagyobb vízesést tárt elénk és kínált rálátást a duzzasztó 200 méter magas falára.
Ez Ausztria legnagyobb duzzasztógátja, amely 2000 méteres hegyormok között épült. Néhány adat: a gát fala, mint már említettem, 200 m magas, hossza 626 m, max. szélessége 41 m. A víztároló tava 4.5 km hosszú, 2.55 km2 alapterületű, a víz mennyisége 200 millió m3 és 577 millió kW energiát termel.
Délelőtt a természet alkotásai nyűgöztek le, itt már az emberé.
Estefelé még megálltunk a gmündi Porsche-múzeumnál. Gmünd, édes pici, osztrák város (bőven van belőlük), 1944 és 1950 között Ferdinand Porsche alkotóhelye. Itt gyártották az első „Porsche” névre keresztelt autót, a legendás Porsche 356-ost. Később 44 coupé és 8 cabrio változat született ebből az első típusból. Porsche a Steyr-autógyár fejlesztőmérnöke is volt, azé a gyáré, melynek szombathelyi képviseletét Almásy László Ede vezette a húszas években.( Róla bővebben ld. tavalyi utolsó rejtvényünket.) Érdemes a múzeum honlapját felkeresni, csodálatos modellek láthatók. (www.porschemuseum.at)
A vasárnapi program úgy indult, hogy buszunk hűtővize elfolyt. A javítás alatt kellemes sétát tettünk Millstadtban az ugyanilyen nevet viselő tó partján. Karintiában kb. 200 kisebb nagyobb tó található. A három legnagyobbat (Wörther See, Ossiacher See és Millstatter See) volt szerencsénk látni. A következő pihenőnk egy kis faluban volt, sajnos a nevét nem jegyeztem meg, az Ossiacher See mellett. Itt egy osztrák búcsú kellős közepén találtuk magunkat. Vásár, osztrák népviselet, népi(?) zene, kolbász, sör, bor, szóval volt rendesen, minden, ami egy ilyen alkalomhoz dukál. Délután a Klagenfurttól északkeletre található Brückl városába érkeztünk. Közvetlenül a város határában magasodik Burg Hochosterwitz, Karintia emblematikus vára. A 160 méter magas kúp alakú sziklához felvezető ösvény 14 bástyatornyon halad át. Georg Khevenmüller báró, aki 1571-ben megvásárolta a várat, török támadástól tartva építtette egészen 1586-ig a megerősített kapukat. A török nem vette be a várat. Meg sem támadta. Talán nem is merte!
Ma a vár ritkaságszámba menő építészeti élményt és látványt nyújt. A bástyákról pazar kilátás nyílik. Az „előírt” idő (20 perc) háromszorosa alatt jutottunk fel, mert nem tudtunk betelni a táj látványával. Soha nem hittem, hogy ennyiféle zöld szín létezhet.
Innen már egyenesen jöttünk hazafelé. Sajnos. De már azon töprengünk, hogy jövőre hova menjünk...
Ízelítőül pár kép, melyeket és a könyvtár 1. gépére feltelepített további felvételeket Mórné Tóth Gabriella tanárnőnek köszönhetjük
P.s.:
F.A.Q. # 1: Szállásunk a Mittelstadter See fölött 300 méterre található, igen tip-top kis Gasthausban volt, finom reggelikkel és vacsorákkal.
F.A.Q. # 2: Az út ára „felhasználóbarát” volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése