B.U.É.K!

Csípős a reggel. A buszon álmos beszélgetések foszlányát hallom, ha megerőltetem a tüdőm, talán még a leheletem is látszik a hideg reggeli ködben. Már megint itt van….
Hát már sosem száll le rólam?? …Újra beköszöntött az ősz.
Mindenki előtt ott lebeg a kép: szálingózó sárgásbarna levelek, színes esernyőkavalkád, meg persze… az iskola. Utóbbit van, aki várja, van, aki nem. Megmondom őszintén, én tartottam tőle.
Negyedik éve koptatom a Nagy Lajos padjait, (néha még firkálok is rájuk, de persze csak ceruzával!) –több-kevesebb sikerrel. Bár még korai, talán ki is emelném „azokat a csodás pillanatokat”: a sikeres dolgozatok megkaparintását, a felsikkantást, mikor kiderült, a kettesnek várt dolgozatra még csillagot is kaptam, a munka eredményét, a felejthetetlen csacsogásokat a büfében (imádunk, Ági néni!) futás tesi órára, átöltözés után futás angolra, töltögetni a handout-okat, nevetgélni a tanárral- nem megijedni!- MATEKÓRÁN!
Ó igen, Rozmán Igazgató Úr! Hogy mennyire hiányzik, az leírhatatlan.
Én az érettségim évét kezdtem meg, sok ezer diáktársammal egyetemben. Vannak köztünk magabiztosak, akik majd büszkén, felemelt fővel állnak A BIZOTTSÁG elé. Direkt CSUPA NAGY BETŰVEL. Mert ők olyan félelmetesek, meg a nevüket sem szoktuk kimondani. Pont, mint Tudjukki a Harry Potterben…. 
A témához visszatérve, vannak még a „nagyonlazák”,akik aztán semmibe veszik az egészet.
A „szimplánlazák”, akik könnyedén veszik a nagy vizsgákat is
A „magolósok”, akik az agyuk teljes térfogatát történelem évszámokkal és matek képletekkel töltik be, meg a „körömrágósok”, akik rájöttek, hogy azért még messze vannak a biztos tudástól- rossz szokásnak mondják, de mit lehet tenni, én is ide tartozom. Van terv, persze, a bizonyos „mindent bele”, ami egyenlőre jónak tűnik. Jól is kezdődik. Vagyis, kezdődött volna. A helyem más lett az osztályban, szégyenszemre utolsóból első padba kerültem. Rákényszerültem arra, hogy mindent megtanuljak, még azt is, ami nem érdekel.
Derhán Tanárnőt idézve „az érettségi szót úgyis többször fogjuk hallani az idén, mint azt, hogy matematika!”
Na persze, az érettségi. Az meg mire jó?
Szegény diák rájön, hogy 3 évet ellazsált, és majd’ beleszakad a pótlásba. Aztán persze mindenki jogra, orvosira megy. Hát én meg média-kommunikációra. 
Szegény elsősök. 8 év után, én mondom, nagy váltás ez. 9A, 9B, 9C.
104 diák, (???) tanár, sok-sok osztályterem. Kémia előadó, fizikaszertár, bioszlabor, médiaterem, informatikatermek, tornaépület, könyvtár, énekterem. Ott még zongora is van. Kis falusi iskolából jöttem, nekem ezek is újdonságot jelentettek.
Túl vagyunk az első héten. Megtörténtek az elsősök beilleszkedésének első mozzanatai. Ismerkedés a diákokkal, az új környezettel, a hatalmas épülettel. Elkezdték gyűjteni a tapasztalatokat.
Átélték a Gólya napot, kötöttek új barátságokat, gazdagodtak közös élményekkel. A tornateremben sportverseny, a könyvtárban irodalmi vetélkedő, az informatika termekben internetezési lehetőség várta a mazsolákat. A helyezések: 1. 9/B, a 2. a 9/C, a 3. a 9/A lettek.
Jó indok volt ez a nap is a kapcsolatteremtésre, de nem csak ezért olyan jó ide járni.
Az elsősök előtt, és előttünk, 12-esek előtt is nehéz év vár. Ők megtanulnak gimibe járni, mi megtanulunk elszakadni tőle. Előttük még ott vannak ezek az évek, mi már búcsúzunk tőlük. Mindannyian igyekszünk mindent a fejünkbe vésni. Ők még órarenddel és térképpel a kezükben keresik a termeket, mi az emlékeknek hagyunk helyet.
Kedves elsősök! Ti még csak ismerkedjetek, tanuljatok, kapcsolódjatok ki! Klassz dolog gimisnek lenni! Használjatok ki minden lehetőséget, zenéljetek, gyertek velünk színházba, könyvtárba, sportoljatok sokat, hogy ne csak az agyatok legyen kordában tartva! Csupa élményben gazdag napot, sikeres tanévet kívánok nektek!
És hogy mi lesz velem? Most épp írtam egy cikket a hazazötykölődő vonaton. 9 hónap múlva pedig .. belevágok. Leérettségizem. Kis lépés a Nagy Lajosnak, de nagy lépés lesz nekem. Remélem, sikerül!


Papp Anna 12/A.

u.i.: A gólyanapról és az évnyitóról készült képek a könyvtár 1. számítógépén is megtalálhatóak!