Soha ne felejtsd el

Soha ne felejtsd el, milyen volt a nyári zápor:
hirtelen jött, s percek múlva ő már messze-távol.

Soha ne felejtsd el a mezők szép zöldjét,
amíg az ember betonnal vonja be földjét.

Soha ne felejtsd el, a lágy szellő hogy ölel:
cirógat, ha elér, és boldogan jön közel.

Soha ne felejtsd el, milyen a madárdal;
már nem sokáig dacol mivelünk, a halállal.

Soha ne felejtsd el, milyenek a bárányfelhők:
mint egy nyáj, fent az égen ballag el az ember előtt.

Soha ne felejtsd el, ki volt a felhők mögött és mindenütt a Földön,
mert Őt is zárka várja, a feledés-börtön.

Soha ne felejtsd el, az érzelmek milyenek:
tőlük lettél ember, és állat vagy, ha nincsenek.

Tudod te is: közeleg a lélek vége.
De soha ne felejtsd el, hogy valahonnan
emlékezésre kértek téged.

Sümegi Tamás