Irodalmi kirándulás Budapesten

Budapest -2010.09.29.

Ezen a szerdai hajnalon a vasútállomás csarnokát töltötte meg a 12. évfolyam egy része. Úti célunk a főváros volt, a program pedig a következő: a Petőfi Irodalmi Múzeum Faludy Györgyről szóló kiállításának, ill. a Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjának megtekintése, séta a budai várban, szabad programként pedig shopingolás az Aréna Plázában. Kísérőink Hargitai Helga és Szikszainé Pallósi Patrícia tanárnők voltak.
A kellemes vonatút után egy rövid eligazítást kaptunk, majd együtt átmentünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol egy vidám, mosolygós hölgy tartott nekünk tárlatvezetést. Megtudtuk, hogy az épület klasszicista stílusban épült, és a Károlyi család birtokában volt. A kiállításon bepillantást nyerhettünk Faludy életébe: hang-és videofelvételekkel, személyes tárgyakkal színesítették a tárlatot. Feladatot is kaptunk: egy keresztrejtvényt kellett kitöltenünk, melyhez a válaszokat a kiállított tárgyakban leltük meg, ezáltal rákényszerültünk a kiállítás alapos végigmustrálására. Mialatt a feladatot „ellenőriztük”, sok információra tettünk szert.
Friss tudással telt fejjel sétáltunk át a Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjába. Itt megismerkedtünk a pénz történetével, verhettünk érmét, készíthettünk saját fotóval ellátott bankjegyet, megtudhattuk, mennyit érnénk, ha aranyból lennénk, és még sok interaktív játékot kipróbálhattunk. Leginkább a saját bankjegy készítést kedveltük.
Ezután a Váci utcában elfogyasztottuk ebédünket, majd felmentünk a várba. Gyönyörködtünk Budapest panorámájában, s megfordult a fejemben: egy év múlva már jó néhányan közülünk itt fognak tanulni, és új életet kezdeni. Krisztinavárosban még megálltunk egy pillanatra, hogy felidézzük: Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye is ezen a környéken játszódik.
Záró programként még tettünk egy kört az Aréna Plázában, ahol mindenki kedvére vásárolt, vagy rég nem látott baráttal, rokonnal találkozott.
A hazaúton is csevegtünk, bár elfáradtunk ez utána mozgalmas, jól sikerült nap után.

12/A Pócza Gabriella

Új versek

Sümegi Tamás 12/A küldött nekünk párat új verseiből. Fogadjátok és olvassátok szeretettel.

Odafent

Odafent fény van és dalok, szép fehér dalok,
krétaszín melódiák, andalgó csillagok;
járnak ott sokan, lábuk a felhőkbe süpped
s rendre az Úr-ragyogás közelébe ülnek;
odafent kibukkan a jövendő hegyfoka,
arról biztosan tudják, mikor megyünk oda,
mikor hagyjuk ide halandó gyász-hitünket
és járulunk elejbe, ki jutalmaz s büntet;
a Régiek között már magunk is ott leszünkmint Valaha Voltak - és többé nem szenvedünk.

Hol pora szállong messzi évmiriádoknaks a hangokon át ősi titkok vándorolnak,
mi barázdát szántottak emberélet-ujjak,
nagyanyámnak ráncai megint kisimulnak...

Odafent fény van és dalok, csendes kis dalok,
oda nem hord a szél édes virágillatot,
de ott bánat sincs, hogy szülne me

lankóliát,az ott a tiszta, örökkön tündöklő világ,ott gyönyörű fény van és fenséges szép dalok!

Vigyetek majd oda, amikor meghalok!

Jó lenne

Jó lenne
szétvetett lábakkal ülni a padon,
nem bántani senkit, ha nem akarom;
jó lenne
a lázároknak egészséget mérni,rossz magamnak csak keveset remélni;
jó lenne
a sorsot dühödt sorsommal veretni,
e vén világot végül megszeretni;
jó lenne
bíbor szegélyű felhők közül nézni,
ahogy az alkony életünk kíséri;
jó lenne
a nyíres mögé lesüllyedő Napot
marasztani, ha sötét-félő vagyok;jó lennea csillagtábor alatt szunyókálni,
egy seregnyit egy lánynak verbuválni;
jó lenne
a víztükörben víg képmásra lelni,
csak gondolatban szilajul szökellni;
jó lenne
el tébolyodott vadként szabadulni,
a szabadokat hagyni elvadulni;
jó lenne
méltósággal búcsúzni, kín-könnytelen,
elmúlni otthon, azon a szent helyen;jó lenne
majd egyszer az Istenért imádkozni,
őérte csak egy percet feláldozni;
jó lenne
az altatókat eldalolni újra,
hogy álmodjon a sok árva fiúcska;
jó lenne
a szívem igaz szívvé varázsolni,
nagy haragomnak kit se korbácsolni;
jó lenne
Héraklész-dicsőn, boldogan, hálávalfogadni, amit más halandó vállal;
jó lenne
a szép szavakat megtestesíteni,
aki szükséget lát, megsegíteni;
jó lenne
kilesni a Jónás-féle cethalat,
tikkadni nyáron a zelnice alatt
s jó lenne
fajtámnak, ha hatalmas eskü kötné
halhatatlan hittel bízni mindörökké!

Szeptemberi kívánság

Szívedbe a tél kvártélyozza be magáts én sem forrongok már tovább közeledben.
Utolsó lázasat álmodni legalábbhagytál, aztán megtörtem és felejtettem.

Szétszórta az emlékeket a távolság
s az idő tuszkolta őket kalickákba,
rozsdaette rácsok mögött élte sorsát
foszlány-lepkék régi szivárványvilága.

És rájöttem: nem bírom nélkülük, kellenek
s újra, hogy lássalak, közöttük állottam
és forrongtam megint, hogy szerethesselek
téged vénségemben s fiatalságomban!

Mazsitúra -Eskü Vasszécseny 2010.szeptember 30.

Haditudósítás a Mazsitúráról -2010.09.30.

Erősen lógott az eső lába azon a reggelen, amikor a 9. évfolyam az egyetem előtti parkolónál gyülekezett. Mindenki izgatott volt, hisz senki nem tudta, mi vár rá a „fronton”.

Úti célunk Vasszécseny volt, egy bájos, csendes, rendezett falu, két kastéllyal és egy gyönyörű parkkal. Érkezés után Brigi, a „tábornokasszony” ismertette a nap menetét: fél 11-ig három helyszínen lesznek majd a vetélkedők, ez után egy egyórás számháború fog következni. A programok megkezdése előtt készült egy-egy kép a három osztályról együtt is és külön is.

A játékok három színtere a következő volt: a 9.a és c a focipálya két végén helyezkedett el, a b-sek az árnyas fák közé vonultak. Az osztályokkal a felsőbb évfolyambeli DÖK-ösök, ill. a LOGO önkéntesei végeztették a feladatokat.

Első ízben a régi, jól bevált szövegsuttogós játékot űzték. A vezető az első ember fülébe suttogott egy cirkalmas mondatot, melyet aztán tovább kellett adnia. Mire elért az utolsó emberhez, érdekes változatok alakultak ki.

Igazi csapatépítő feladat volt a következő: egyes oszlopba álltak a tanulók, és egy ember kivételével sállal kötötték be a szemüket. Az egyetlen „látónak” kellett irányítania társait úgy, hogy a sor elején álló ember fel tudja venni a földre helyezett tárgyat.

Névmemória javító játék volt az, melynek során az osztály két csapatra oszlott, és egy lepedő mögé bújt. A csapatok egy-egy embert előre küldtek, akiknek a lepedő leengedésekor ki kellett mondaniuk a másik nevét. Aki előbb kimondta, az nyert.

Némi fizikális erőnlétet igényelt az a feladat, amikor körbe, menetirányba kellett állniuk a diákoknak, és bele kellett ülniük a mögötte lévő ölébe, majd ezután előre, ill. hátra haladni. Ifjaink bebizonyították, hogy jó erőben vannak.

Jó reflexszel rendelkezők voltak előnyben a következő feladatban: két, egyes oszlopot alkotva, egymás kezét fogva kellett felállniuk a 9.-eseknek. Az oszlop egyik végén egy földre helyezett tárgy, a másikon egy impulzust adó személy állt. Mikor az elsők az impulzust megkapták, meg kellett szorítaniuk társuk kezét. Ha az utolsó emberhez is elért, ugrania kellett a tárgyért.

A játékok után megkezdődött a várva várt számháború. Vérszomjas csatakiáltással vették be magukat a harcosok a játszótérre. A védekezőbb típusúak a tereptárgyakat használták menedékként, s onnan próbáltak minél több számot leolvasni. Mások tankolva próbáltak az ellenfél közelébe kerülni. Dúlt a vad csata, egyre több ember esett el a harcokban. „Menekülve a vérengzés elől” Ági nénivel felfedeztük a környéket. Rábukkantunk a bájos Ó-Ebergényi kastélyra, melynek történetét is megismerhettem: az Ebergényi család birtokában voltak a környező területek. Az apának volt egy kiállhatatlan lánya, akivel nem szívesen élt egy fedél alatt. A probléma megoldására a birtoka túlsó végén építtetett egy kastélyt (Új-Ebergényi kastély), s a lányát ide költöztette.

Mire visszaértünk, a csata már majdnem eldőlt. Alig páran maradtak a harcmezőn. Végül a 9.a harcosai győzedelmeskedtek.

A hagyományos fogadalomtételre a kosárpályán került sor, ahol a szöveg felolvasása után mindenki megkapta a maga oklevelét.

Pócza Gabriella 12/A

Katt a Dedivideó következő adására:

Szeptembervégi gondolatok az iskolai könyvtárban

Hihetetlen gyorsasággal múlt el a tanév első hónapja. Mire felocsúdtunk a "tankönyvezésből" már szeptember közepén jártunk. Közben megismerhettétek a könyvtár idei, új nyitvatartási rendjét, ami két újdonsággal is szolgál: 1.) szép színes - nem ok nélkül, mert így szembetűnőbb - 2.) a változás, az ÜGYELET. Ilyenkor, mivel közben óra folyik a könyvtárban, nincs kiszolgálás (kölcsönzés, könyvek visszavétele), csak helyben olvasásra, tanulásra és netezésre van lehetőség. CSENDBEN. Az elmúlt hetekben -számomra legalábbis úgy tűnik- zökkenőmentesen történt ennek a tudomásul vétele. Egy icipici kérésem lenne: ha óraközben hagyod el a könyvtárat, és "hátulról" érkezel, ne a tanulókon gyalogolj át, nyugodtan át lehet menni az "üvegkalitkán". A figyelmességet előre is köszönöm.
Más. A tigris és a dzsungel párhuzam alapján elmondhatjuk, hogy a könyvtáros elhagyhatja a könyvtárat, pl. a nyári szünetben, de a könyvtár a könyvtárost soha. Mikor a gárdonyi strandon az antikváriustól sikerült megvennem -potom áron- a 33 bölcseleti mű című, igen kiváló összefoglalót híres filozófusok híres műveiről, családom enyhe napszúrásra gondolt. Hazafele jövet a dukai benzinkúton pedig felleltem Puskin: Anyeginjének filmváltozatát DVD-én,(a főszerepekben Ralph Fiennes és Liv Tayler), ekkor már a szemük se rebbent. Nagyon jó film. Régóta vadásztam rá, szerintem Puskin is igen elégedett lenne vele. Ajánlom, a mű olvasása előtt vagy után, de nem helyette!!!
Megint más. A könyvtári blogon az idén Pócza Gabriella (12/A) lesz szerzőtársunk. Gabitól már tavaly is olvashattatok, az idén első írásában a holdfényligeti kalandokról számolt be. Halász Dorina (11/B) gondoskodik továbbra is a videókról és képekről,+ ez utóbbiak Sümegi Brigi (szintén 12B) által üzemeltetett Királyi könyvtárban is számosan találhatók. Arculatunkat továbbra is Horváth Tibor,harmadéves egyetemista, volt tanulónk gondozza, immár harmadik éve, vagyis a blog indulása óta. Munkájukért nagy-nagy köszönet.
Még mindig a blog kapcsán. Szeretném, ha az idei tanévben az iskolai események krónikáján túl, nagyobb hangsúlyt kapna az olvasás további népszerűsítése. Már kértem a magyar fakultációt vezető tanárnőket, hogy buzdítsák a magyar faktosokat, írjanak a blogba. Könyvismertetőt, vagy könyvajánlót, de jöhet vers, novella, különösebb műfaji megkötés nincs. De ez nem jelenti azt, hogy csak ők írhatnak, bárkitől elfogadunk írásokat.
Befejezésképpen, nagy örömmel szólok, illetve írok arról, hogy azt a rengeteg könyvet, amit az elmúlt években a könyvtár állományából kivontam, és nem igazán volt rá kereslet itt helyben, sikerült hasznosítani. Több, mint kétszáz könyvből (főleg már nem használt tankönyvek) álló csomagot küldtünk nyáron a nagyváradi Ady Endre Líceumnak. A szállítást- Kovács Gabi volt 12/A osztályos tanuló - édesapjának, Kovács Jenő úrnak köszönhetjük. A többi régebbi könyv, tankönyv és folyóirat pedig Böjte Csaba erdélyi lelkész által vezetett árvaházakba kerül, hála Horváth Alfréd úr önzetlen segítségének. Már egy nagyobb tétel, több, mint négyszáz könyv útnak indult.
Mert, minden könyvnek megvan a maga sorsa, latin eredetiben "Habent sua fata libelli".

Madarász Gergely: Csilla olvas
www.festomuvesz.hu

Diáknap 2010. szeptember 14.

Holdfényligeti kalandok

Szeptember 14-én, kora reggel megtelt az Ady tér izgatott diákjainkkal: mindenki kíváncsian várta, milyen feladatokat kapunk úti célunk helyszínén, a gyöngyösfalui Holdfényligetben.

Érkezésünk után a szervezők rövid tájékoztatót tartottak, majd osztályonként útnak indultunk, hogy teljesíthessük az első feladatokat. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: kreativitást, gyorsaságot, ügyességet, pontosságot igénylő próbatételek elé állíttattunk.

Az egyik helyszínen kis kupacba halmozott kacatszerű tárgyakkal vártak minket. Mint kiderült: a csövekből, deszkákból, rekeszekből alagutat kell építeni, úgy, hogy végig lehessen gurítani benne egy teniszlabdát. Ötleteltünk jobbra-balra, mígnem megépült az alagút, s a labda is végig gördült benne.

Egyensúlyozó készségünk tesztelődött a kutyapiramis, a drótkötélen állás és a rekeszmászás során. A piramis során stabilnak nem teljesen mondható társainkon, a rekeszmászásnál a szintén labilis elemeken kellett (volna) a lehető legtovább maradni. A drótkötél esetében annyi könnyebbség adódott, hogy a „talaj” nem volt annyira instabil. Bár, ez esetben a belénk kapaszkodó társunk ránthatott minket a „mélybe”.

Az állóképesség és a gyorsaság próbája volt a bicikliverseny. Akadtak, akik rövidítettek a pályán. Én személy szerint kilométerekkel lemaradva, kifulladva, a dimbes-dombos, pocsolyával és rögökkel teli úttól szétrázatva értem célba. (Na, nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni.)

Az íjászat során a pontosság volt a fontos. A vezértollra tökéletes tartásra alig figyelve igyekeztünk minél több vesszőt a céltáblába juttatni. Volt, akinek több, volt, akinek kevesebb sikerült.

A pihentetőbb feladatok közé tartozott a totó, a minigolf és a kirakós. Minigolfnál inkább a csapattagok összetartására és „labdaérzékre”, a többinél a szellemi tudásra volt szükség.

Eredményhirdetés előtt felfedeztük a helyszín kínálta egyéb lehetőségeket. Néhányan a drótkötélpályán maradtak, mások a kis tó partján napoztak, vagy pecáztak.

Miután megtörtént az eredmények összesítése, újból összegyűltünk a focipályán, hogy megtudjuk: az első helyen a 12. c osztály végzett.

Pócza Gabriella 12/A

Katt a Dedivideóra!

http://myvipvideo.com/videoview.php?videoid=2943527
A további képek és a videó a könyvtár első gépén megtekinthetők.

Gratulálunk! Gratulálunk!

Lakics Tamás, volt diákunk Taiwanra utazhatott a nyáron, amiről részletesebben az alábbi linken és az újságban Vas Népe (2010. szeptember 2. csütörtök) olvashattok.

Nyitvatartás 2010/11

Ügyelet: a könyvtárban óra van; a könyvtári kiszolgálás (kölcsönzés, visszavétel) szünetel.
CSENDBEN számítógépezhetsz, olvashatsz vagy órára készülhetsz.
Az óraközi szünetekben természetesen nyitva a könyvtár.