Interjú Dr. Görög Sándor akadémikussal

Április 15-én a Holokauszt Magyar Áldozatainak Emléknapján a Saul fia című Oscar-díjas magyar filmet néztük meg. A filmet  rövid beszélgetés követte Márkus Sándorral, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnökével és Grünwald Zsolt, idegenforgalmi szakemberrel, rádiós műsorvezetővel. Mindketten holokauszt-túlélők gyermeke, ill.unokája.
 Azt hiszem, valamennyiünk nevében mondhatom,hogy  ez a délelőtt megrendítő hatást gyakorolt ránk.

Szeretném, ha elolvasnátok  az alábbi  riportot is, mely a héten a Nyugat.hu-ban jelent meg.

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/115408_szombathelyi_holokauszt_tulelo_saul_gorog_sandor





Dr. Görög Sándor 2011. október 11-én járt iskolánkban, A fenti kép is ekkor készült. Látogatásáról itt a blogban is olvashatsz. Könyve, a Repkényszaggatás, könyvtárunkban megtalálható.

Tanárportrék 8. Barczi Péter

Németh Dolóresz: - Mindig is egyértelmű volt az Ön számára, hogy tanár szeretne lenni?

Barczi Péter: - Nem, ez elég lassan alakult ki. Mielőtt be kellett adni a jelentkezési lapot, azelőtt néhány nappal tudatosult bennem. Ugyanakkor szerencsém is volt, hiszen az általános iskolában és a középiskolában is jó osztályba kerültem és remek tanáraim voltak. Az iskolába járást soha nem éreztem nyűgnek, így végül negyedikben, nem sokkal a határidő előtt vált biztossá hogy tanár szeretnék lenni.

Ignéczi Dóra: - A családja, szülei hogyan fogadták hogy pedagógus lesz Önből?

B.P.: - Ők végig támogattak. Nem próbáltak meg lebeszélni róla, örültek neki hogy így döntöttem és azt gondolom, hogy büszkék is rám.

N.D.: - Rossz gyereknek számított a Tanár úr?

B.P.: - Sosem volt ötös a magatartásom de azért nem számítottam egy égetni való gyereknek, megvolt a mozgás igényem, inkább csak kiéltük az ötleteinket. Persze rengeteg ötletünk volt …Igazi, klasszikus diákcsínyt nem tudnék kiemelni. Talán az április elsejei teremcserék, de a nagyobb horderejű turpisságok már az idő homályába vesztek.

I.D.: - Mi alapján választotta a matematikát és a fizikát, mint tantárgyakat?

B.P.: - Adta magát. Érdekes mert az általános iskolában nagyon szerettem a magyart, történelmet (természetesen ma is) sőt, még nyelvi versenyeken is részt vettem, de aztán a gimnáziumban egyértelművé vált, hogy nekem a matematikával és a fizikával kell foglalkoznom a továbbiakban. Ezt köszönhetem annak, hogy a középiskolában Rozmán Gyula matematikából, Márton János pedig fizikából tanított. Ők nagyon meghatározták ezt a döntésemet, életemet. Hatalmas tanáregyéniségek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkettejükkel taníthattam együtt itt az NLG-ben.

N.D.: - Egykori "nagylajososként" van olyan emléke, amire ma is szívesen visszaemlékszik?

B.P.: - Rengeteg van, osztálykarácsonyok és kirándulások vagy az egykori építőtáborok. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy minden nap egy élmény volt, harmadikban és negyedikben már nem kettőkor hanem négykor, esetleg ötkor mentünk haza. Addig ott maradtunk kosarazni, focizni. Kialakultak életre szóló barátságok és ezek a legfontosabbak.

I.D.: - A Tanár úrnak idén végez az osztálya. Hogyan emlékszik vissza erre az elmúlt négy évre? Voltak nehezebb pillanatok?

B.P.: - Nem, azok nem voltak. A kisebb hullámvölgyek meg természetesen beleférnek. Nagyon korrekt volt a kapcsolat az osztállyal, remek közösség, jó szellemiségű és összetartó osztály. Szép példa erre a szalagavatós produkciójuk is. És remélem, az érettségi eredményeik is szuperek lesznek.

N.D.: - A diákok életében fontos pillanat, amikor választani kell,hogy hol szeretnék folytatni tanulmányaikat. Adott nekik tanácsokat, vagy ez már mindenkinél egyértelmű volt?

B.P.: - Nem mindenki tudta biztosan. Próbáltam nekik tanácsokat adni, de azt én is tudom hogy tizennyolc évesen másként láttam a világot, mint a tanáraim. Igyekeztem pont emiatt hasznos tanácsokat adni, de igazából szép ebben az egészben hogy mindig van lehetőség újrakezdeni. Vannak akik elsőre tudják hogy mivel szeretnének foglalkozni, de vannak akik nem. Sok korábbi tanítványomra vagyok büszke és közülük sokaknak hatalmas kerülőket kellett megtenniük azért, hogy eljussanak oda,ahol ma tartanak.

I.D.: - Mennyire nehéz összeegyeztetni a családot és az iskolai teendőket?

B.P.: - Logisztikázunk egész nap, hogy a gyerekeinket úgy tudjuk nevelni, ahogy nekik a legjobb, ahogy mi szeretnénk. Sok lemondással jár és több kompromisszumot is kell kötni. És el kell még mondanom, hogy ez nem menne, ha nem kapnánk rengeteg segítséget a nagyszülőktől, testvérektől, barátoktól, kollégáktól.

N.D.: - Nincs diák, aki ne tudná, hogy nagy foci drukker. Vannak más sportágak is, amelyeket figyelemmel követ? Melyik a kedvenc foci csapata?

B.P.: - A Viktória FC. Tetszenek az amerikai sportágak- amerikai foci, rögbi vagy a darts de tulajdonképpen mindenevő vagyok. Bár, hogy őszinte legyek, engem a sportnak inkább az emberi oldala érdekel, nem pedig a győzelem. Leginkább olyan szempontból követem az eseményeket, hogy egy-egy sportoló lelkében vajon mi zajlik éppen. Tisztelem és elismerem az egyéni sportot űzőket, de a csapattal közösen elért sikert semmi sem tudja pótolni.

I.D.: - Kecskés Tanár Úrtól már többször hallottunk biciklis történeteket, melyekben Ön is szerepelt. Még mindig nagy szerelmese ennek a sportágnak?

B.P.: - Nagyon szeretem, és szoktam is kerékpározni, de hosszabb távokat nem nagyon iktattam még be. A jövőben terveim között szerepel, hogy körbebiciklizem a Balatont.

N.D.: - Egy folyosói pletyka szerint idén búcsút int a tanításnak. Van ennek valóságalapja?

B.P.: - Nem tudom, honnan jönnek ezek a hírek, de erről szó sincs. Jól érzem magam a Nagy Lajosban, megtalálnak itt a kihívások.

Van egy újításunk, ahol a riportalanynak egy számot kell választania. Minden szám mögött egy aktuális témájú kérdés található, amire reagálnia kell. Barczi Tanár Úr száma a magyar női focihoz kapcsolódott.

B.P.: - Azt gondolom, hogy a magyar egy tehetséges nép, hogy lesz-e sikeres is, az két tényezőn múlik. Az egyik, hogy ez a tehetség mennyi szorgalommal, kitartással, alázattal párosul. Ez nemcsak a női focira érvényes, de az élet minden területére is. Csak ebből kiindulva a magyar női foci fényes jövő elé nézhetne. Ugyanakkor vannak dolgok, amiken rendszer szinten kellene változtatni. Például sokkal fiatalabb korban el kellene kezdeni tudatosan felépíteni a játékosokat fizikálisan, mentálisan. 

Köszönjük a beszélgetést.

Ignéczi Dóri (11/C), Németh Doloresz (11/B)

A Tanárportrék sorozatot ezentúl Dóri és Doloresz jegyzik.
Vincze Bence és Németh Zsófi elballagnak. Nagy köszönet Nekik  ezért a jó ötletért  és a riportokért, melyeket hét NLG-és tanárral készítettek. 

Színházi meghívó

Az NLG végzős diákjait

láthatod az alábbi linken:

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/ballagok_nagy_lajos_gimnazium_2016

Vincze Bence (12/B) az alábbi  a két verssel lett első a XXII. Országos József Attila mese, vers és novellaíró pályázat középiskolás vers kategóriájában.

Halkan élünk

Őrülten álomba
fektetett vágyakon;
Ott fekszem én.
Percen, a tétova
fekete órákon;
Ott fekszem én.

Vízhangzó kis falu
Süllyedő völgyein;
Ott járok én.
Kopott, rozsdás falu
Nagyváros terein;
Ott járok én.

Hol a szó rég kihalt,
Hol már lázadni bűn;
Ott élek én.
Hol tombol a vihar,
S nem marad senki hű;

Ott élek én.

Zsebébe prédikál,
Ő sem hisz igazán;
Ezt látom én.
Nem őriz, nem vigyáz,
Korruptan megaláz;
Ezt látom én.

Csendben is ócska zajt,
Dalban is sikoltást;
Ezt hallom én.
Nevetésben zavart,
Szeretetben sírást;
Ezt hallom én.

Szellő érintését,
Egy mosoly igazát;
Mégis érzem én.
A szavak erejét,
A tél csodás havát;
Mégis szeretem én.

Az utca nagy csendjét,
Város kis pörgését;
Mégis érzem én.
Éj fekete szemét,
Kiskorom meséjét;
Mégis szeretem én.

Az életet, amit
A sors így elém vet;
Még vigyázom én.
S míg szeretni tanít,
Ha néha eltéved;
Megkeressük Te, meg Én. 

Éjfél

Rézcsövekben csordogáló
Csobogó, forró vízcseppek.
Búgó acélradiátor
Felett rohadt szúnyoghegyek.

Kopogó óramutató, 
Tompán szökkenő fainga,
Fülben lüktető vénaszó.
S kintről kutyáink dala.

Hogy üvölt a csend magába
Ily hangosan vajon kinek?
Nekem? Tán Neked te árva?
Veled alszok ma szerintem.

Átölellek-e? Nem tudom...
Félek, nélküled megfagyom!
Mondd! Egyáltalán itt vagy? ...Hallgatok

Megint csak csahol a kutya, 
Talán egy sündisznót ugat,
Vagy ki tudja, lehet épp fordítva.

Savaria Országos Történelmi Verseny

Töriverseny :győztes „csata”

2016.04.22-23-án rendezték meg Szombathelyen a Savaria országos történelem tanulmányi verseny döntőjét  a 9. és 10. évfolyamos középiskolások számára

Az idei évben 3000-en indultak az iskolai fordulón, a 2 kategóriában majd szűkült a kör, s a megyei forduló után a két legjobb eredményt elérő diák jöhetett az országos döntőbe Mindkét kategóriában 17-17 középiskolás mutatta meg tudását a neves zsűrinek. dr. Oborni Teréz kandidátus, az MTA BTK Történelemtudományi Intézet munkatársa, Bánhidiné Balogh Éva szakértő, középiskolai tanár, Száray Miklós tankönyvszerző, középiskolai tanár és Sosztarics Ottó, régész értékelte az írásbeli és szóbeli teljesítményeket.

Megyénket a büki Horváth Áron, a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium 10. A osztályos tanulója és Varga Zsófia a NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 10. 

évfolyamos diákja  képviselte.

Péntek délután az ünnepélyes megnyitó után következett a 2 órás írásbeli, majd közösen megtekintettük a felújított Smidt Múzeumot. Szombat délelőtt a hosszú-(10 perc), ebéd után a rövid (5 perc) szóbeli feleletek következtek. 15.30-kor pontosan kezdődött a záró ünnepség.

A 9. évfolyam helyezettjeit ismerhettük meg először,majd a 10, évfolyamosok következtek,  A bronz érmes Valastyán Marcell ( Debrecen) lett, az ezüst érmet Melykó Ádám (Hatvan) szerezte meg, s már csak egy név maradt említetlenül: Horváth Ádámé, aki a 17. alkalommal megrendezett verseny  első helyezettje lett .  Gratulálunk Áronnak és felkészítő tanárának, Kissné Szabó Ágota tanárnőnek.  További munkájukhoz sok sikert kívánunk!

                                                                                                                                     RJ 

                          

A Föld Napja

Április 22-én ünnepeljük a Föld napját. A nap elsődleges célja, hogy a környezetvédelem időről-időre az érdeklődés középpontjába kerüljön.
Magyarországon 20., a világban 40. alkalommal tartják meg április 22-én a Föld napját. Az életre hívója Denis Hayes, aki 1970-ben egyetemista volt, ma viszont az alternatív energiaforrások nemzetközi hírű kutatója. 40 év alatt elérte, hogy világszerte ezernél több szervezet vesz rész a Föld napja programjainak lebonyolításában.A mozgalom jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”.Ma már száznál is több ország kapcsolódott be a programba.Ezen a napon szerte a világban olyan programokat rendeznek, amelyekkel tanulmányozhatjuk a Földet és élővilágát, természeti környezetünket.

Mára a világ eljutott arra a pontra, hogy a Föld napját nem csak ünnepelni kell, hanem tenni, sokat tenni azért, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben megóvjuk a levegőt, a vizeket, növényeket, madarakat, állatokat.
Nap, mint nap szembesülhetünk azzal, hogy a bolygónk veszélyben van. Elég csak az utcán, autópálya mentén, vagy erdőinkben végig menni. Mindenhol szeméttel találkozunk. Egyre aggasztóbb a helyzet.A legsúlyosabbak, a talajt, vizeket és a levegőt mérgező hulladéklerakók, az atomenergia használata, a szennyező ipari üzemek, az autópályákból és városi gépjárműforgalomból származó egyre súlyosabb légszennyezések, a fogyasztói társadalom által termelt hulladékok hegyei, a természeti értékek eltűnése, fajok kipusztulása, a vadon kiirtása...
A Föld Napja, és az ilyenkor szervezett programok, megpróbálnak kicsit rámutatni, milyen lenne a helyes és követendő életmód, és hogy egyénileg mit tudunk, tudnánk tenni környezetünk védelméért. A legfontosabb, hogy ne csak beszéljünk ezekről a dolgokról, hanem tetteinkkel, életvitelünkkel mutassunk példát.
Több mint 125 ország környezetért aggódó polgárai, civil szervezetei, falvak, városok, iskolák, környezetvédõ szervezetek a legkülönbözőbb módon, saját szervezésű programokkal tették emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot. Célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.

A Föld nem a miénk, csak kölcsön kaptuk.
Gondoljunk gyermekeinkre, unokáinkra: hogy ők is szabadon lélegezhessék be a levegőt, futkoshassanak a mezőn, a patak parton, kirándulhassanak tiszta erdeinkben!Tanítsuk meg őket arra, hogyan védjék, tiszteljék környezetüket, és a Földet, amin élnek!

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)
Arról, hogy az ember része a világnak

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.

http://sulihalo.hu/ajanlo/aktualis/5086-a-fold-napja