VAOL, 2014. január 07.
szerző: Horváth Erika
Perléket nemcsak a családi kötelék, hanem a
kosárlabda is összeköti. A szülők is kosaraztak és a gyerekek is ezt a
sportágat választották. Tizennyolc éves fiúk, Zoli már a Falco
felnőttcsapatában is helyet követel magának, a 15 éves Zsófi a soproni
kadetcsapatban játszik.
„Mennyit tudtok édesanyátok
játékosmúltjáról?” – teszem fel a keresztkérdést a gyerekeknek, ifjabb
Perl Zoltánnak és Zsófiának. „Nem sokat” – vallják be. „Jó játékos volt”
– mondja Zoli, aki bevallja, hogy a női kosárlabda nem nyűgözi le, de
van anyukája néhány meccséről emléke.
Kalamár Zsuzsanna – merthogy ő az
édesanya – nagyon is ismert a vasi kosarasberkekben. Zalaegerszegen
(fiához hasonlóan) már középiskolás korában bekerült a felnőtt csapatba,
illetve a kadet, majd az ifiválogatottba. Főiskola tanulmányai hozták
Szombathelyre, ahol 1986-tól, a Sabaria feljutásával kezdte meg itteni
NB I-es éveit. A csapat alapembere, nagyon megbízható center volt –
egészen 1994-ig, sőt a gyerekek születése után még Ausztriában is
játszott. Aztán megkezdődött a civil élet, a gyermekvédelmi
szakszolgálat munkatársa. De most sem szakadt el a sportágtól. Egyrészt a
Szombathelyi Kosárlabda Akadémián kisgyerekekkel foglalkozik, másrészt
férjével, az idősebb Perl Zoltánnal – aki szintén kosarazott a
gimnáziumban, illetve a Sabaria utánpótláscsapatában – máig rendszeresen
játszanak.
– Egy baráti társasággal hosszú évek óta
együtt kosarazunk. A gyerekek egészen kicsi koruktól ott szaladgáltak a
pálya mellett, de mi is sokat labdáztunk, játszottunk velük. Az első
ajándék egy mini kosárpalánk volt, háromszor szereltük át egyre
magasabbra – mesélik. Aztán azt is, hogy a csemeték szervezett
sportolása labdás ügyességfejlesztő foglalkozások keretében kezdődött.
Zoli elég hamar beleunt ebbe, mert hiányolta a meccseket. A Zrínyiben
növekedtek az edzésszámok, de a nagy motivációt nyolcadikosként a
diákolimpiai sikerek hozták meg. Azóta veszi egyre komolyabban a
kosárlabdát.
Zsófi harmadikos korában csatlakozott az
édesanyja vezette kenguru korosztályú csoporthoz, és az az év neki is
meghozta a kedvét, az iskolában, majd a sportiskolában lépdelt egyre
magasabbra. Bár ő a legfiatalabb a családban, félig-meddig már elhagyta a
szülői házat, hiszen elfogadva az invitálást Sopronban – a női
kosárlabdázás egyik fellegvárában – középiskolás és ott is kosarazik. A
nyolcadik osztály második felében iskola után vonatra ült és este nyolc
után érkezett haza. Szeptembertől viszont már kollégista, csak a
hétvégeken jön haza. Nem volt könnyű elengedni, de látva, hogy
befogadták és jól érzi magát, a szülők is megnyugodtak. Zsófi a kettes,
illetve a hármas poszton játszik a kadet csapatban, hetente két
délelőttön Fegyverneky Zsófiával külön is gyakorolnak. Szereti, szívesen
csinálja, de bólint arra a szülői felvetésre, hogy hosszú távon inkább a
tanulásban gondolkodik.
A 18 éves Zoli viszont – bár szintén
nagyon jó tanuló – mérföldes léptekkel építgeti kosaras karrierjét.
Amely diákolimpiai, illetve korosztályos falcós sikerekkel indult, de
most már az NB I-es felnőtt csapat hasznos tagja.
– Tavaly februárban kerültem a felnőtt
kerethez, és a Kaposvár elleni bajnokin mutatkozhattam be először –
idézte fel az első élményeket a fiatal kosaras. – Aztán többször is
pályára kerültem, de igazából ebben a szezonban kaptam, kapok komolyabb
játék-időt. Teljesen más, mint az utánpótlásmeccseken, de azt hiszem,
egyre jobban kezdem felvenni az NB I. ritmusát. A kettes poszton érzem a
legjobban magam. A válogatottban egyest játszom, de egy klubcsapat
irányításához úgy gondolom, megfelelő rutin kell. Néha azért ezen a
poszton is szerepet kapok. Azt sem bánom, az a fontos, hogy a pályán
legyek. Nagyon tetszik, hogy az új edzőnk, Andjelko Mandics külön is
foglalkozik velünk, fiatalokkal. Ő is mondja, hogy védekezésben kell még
sokat javulnom és még fizikálisan is van mit fejlődnöm. Szerintem
különmunka nélkül nem lehet jó játékossá érni. A Nagy Lajos Gimnáziumban
is nagy támogatást kapok, megoldották, hogy hetente három délelőtti
edzésen is részt vehessek.
Együtt a Perl család. Középen a
szülők, Kalamár Zsuzsanna és idősebb Perl Zoltán. Mellettük az ifjú
titánok, Zoli és Zsófia (Fotó: Szendi Péter)
Persze szó esik a nemzetközi porondról, az utánpótlás-válogatottságokról is.
– Nagy élmény volt, amikor 15 évesen a
Zsoldos András vezette U16-os válogatottal más országok csapatai ellen
játszhattam. Az a B-divíziós Eb Macedóniában nagyon jól sikerült,
ötödikek lettünk. Az U18-as csapattal két Eb-lehetőségem volt. 2012-ben
Szarajevóban csak 11. helyen végeztünk, de számomra, egyénileg nem
sikerült rosszul. De tavaly… A felkészülés vége felé már betegeskedtem,
de azért kiutaztam Macedóniába. Az első mérkőzés napján döntött le a
lábamról végleg a mononucleosis nevű betegség, haza is kellett jönnöm.
Most Váradi Attilával az U20-as kerettel A-divíziós Eb-re készülünk.
Nagyon szeretnék én is ott lenni a csapatban. A tavalyi évhez fűződik
még, hogy a Partizan Belgrád U19-es csapatához hívtak próbajátékra.
Kétszer is voltam, és nagyon élveztem. Augusztusban, a harmadik rostán
viszont éppen betegeskedtem. De most nem ez foglalkoztat, sokkal inkább
az, hogy jó és meghatározó játékossá váljak a magyar bajnokságban. Ha
úgy alakul, persze szívesen kipróbálnám magam külföldön is, de sokat
kell még ahhoz dolgozni.
– Most, ami leginkább foglalkoztat
bennünk, az a továbbtanulás, illetve a hogyan tovább – veszi át a szót
az édesanya. – „Zozó” érettségi előtt áll, földrajzból már túl is van
rajta. A képességei alapján elbírna egy jó egyetemet, de heti 9-10
edzés, meccsek mellett?! Az ismerősök véleményét is kikérjük, aztán
döntünk.
A Perl házaspár nemcsak a család táplánszentkereszti főhadiszállásán, a pálya szélén is nagy támogatója a gyermekeiknek.
– Kiskoruktól fogva kísérjük őket,
eleinte az edzéseket is néztük, hiszen innen, Táplánból nem volt érdemes
arra az időre hazajönni. A meccseken pedig a szülőtársakkal együtt
szurkolunk. Ahová csak lehet, elmegyünk, ez a mi közös hobbink. Zozó
szereti, ha ott vagyunk, Zsófi kevésbé. Az elmúlt években még a nyári
nyaralást is a korosztályos Eb-kre szerveztük. Imádjuk ezt az egészet,
és már eddig is nagyon sok szép élményt kaptunk a gyerekektől.
