„Tudod, Sam, azért olyan rövid és zagyva, és összevissza locsogó, mert hiszen egy tömegmészárlásról mi értelmes dolgot lehetne elmondani? Mindenkinek meg kell halnia, hogy sose mondjon vagy akarjon többé bármit is. A tömegmészárlás után legyen minden nagyon csendes, s ez így is van mindig, ez alól csak a madarak kivételek. És mit mondanak a madarak? Egy tömegmészárlásról talán nem is lehet mást mondani, csak olyasmit, hogy:
Csip-csirip?
Megmondtam a fiaimnak, hogy soha, semmi körülmények között se vegyenek részt tömegmészárlásban, és hogy semmiféle ellenség lemészárlásáról szóló hír ne keltsen bennük soha örömöt vagy diadalérzetet. Azt is megmondtam nekik, hogy ne dolgozzanak olyan cégnél, amelyik tömegmészárlásra való szerkezetet gyárt, és hogy fejezzék ki mélységes megvetésüket azok iránt, akik azt hiszik, hogy szükségünk van ilyen szerkezetekre”
Van az a dolog… Tudják emberek. Az a dolog, hogy amikor meghal az ember, a szeme előtt lepereg az élete. (Mivel én még javában élek, ezt sem megcáfolni, sem erősíteni nem tudom még.)
Billy Pilgrim nem haldoklik. A felesége meghalt, a lánya férjhez ment, és őt most bolondnak hiszi. Így megy ez.
Billy-t a lánya esküvője előtti éjjelen elrabolták egy másik bolygó szülöttei, a tralfamadorok, és üvegbúra mögé zárva látványossággá tették életét. Mielőtt visszaengedték volna a Földre, átmosták az agyát, így Billynek is megadatott az a csodálatos lehetőség, hogy úgy lehessen az idő, és az emlékei ura, ahogy a tralfamadorok.
Miért, ők hogy csinálják? – következik a jogos kérdés. Tömören összefoglalva – hogy ne áruljak el túl sokat – annyit mondanék, ők életük minden időpillanatát életük bármely időpillanatában átélhetik. Azaz Billy ezen túl szabadon mozoghat emlékei között. Egyik pillanatban még az erdőben lapul társai közt (érzi Weary gyapjúsálainak illatát), majd a nászéjszakája közepébe csöppen. Aztán még bejárja Drezdát, az ötös számú vágóhíd kulcsfontosságú helyszínét, harcol a háborúban, elbóbiskol a munkahelyén, megszületik, golfozik, vagy éppen meghal.
„Így megy ez” – sugallja Vonnegut. Nem számoltam, hányszor olvastam a könyvben ezt a mondatot.
"Az ötös számú vágóhíd" azt kell mondjam (vagyis írjam), hogy meglehetősen különleges könyv. Valós és kitalált események, történelem, földön túli élet, és „a legfeketébb fekete humor” ötvöződik benne. Szerkezeti felépítése pedig (számomra) a Tralfamador bolygónak köszönhetően példátlan. De jelezze kérem, aki találkozott már hasonlóval. Aztán ha nem hiszem, majd utánajárok.
"Az ötös számú vágóhíd" a könyvtárban fellelhető, és kivehető.
Így megy ez.
Kustos Julcsi 10/A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése