Julcsi újabb könyvet ajánl

Virágzabálók

„Sokan úgy hiszik, a doktor lelkén szárad a két ember halála, a bogaras növénytudós és a felesége az öregember miatt pusztult el néhány napja. Szép Imre és Klára a német felcser miatt haltak, szó szerint, éhen, miatta pusztultak el lezárt lakásukban. A férfi és az asszony egymást ölelték, egymást falták fel az elátkozott szobájukban, melynek az ajtaját és ablakát magukra szögelték. Az emberek joggal fecsegtek.  Virágos szoba volt a hálószoba, mindenféle növényekkel, indákkal és hajtásokkal telehordott! Akár egy gyilkos növényház! Pelsőczy Klára és Szép Imre színes szögeket használtak! Festett kis kampók, hajlított szögek, ácskapcsok, összemázolt lécek állták el a fény útját, fedték a réseket és repedéseket, hogy végül nemcsak az emberi segítség, de a legkíváncsibb fénysugár sem zavarhatta őket.”

Mert Klára és Imre meghaltak. Na, nehogy azt higgye itt bárki is, hogy én csak egy egyszerű, könnyű krimiből ragadtam ki egy idézetet, és azt akarom túlbonyolítani. Nem krimi ez. Ez szerelem, ez Szeged, ez Schütz doktor, Imre és Klára.
Klára, aki amint testet ölt a könyv lapjainak suhogása mellett, azonnal kíváncsiságot ébreszt. Klára, a részeges Pelsőczy László lánya, Klára, három testvér szerelme, Klára, kinek a tenyerén angyal táncolt. Klára, kinek a keze Imréé, teste Péteré, lelke pedig Ádámé volt. Klára, Somnakaj úrnője és példaképe, Klára, a Vad Mimóza, aki szembeszállt a Sivatag Virágával, akiért ölni is képes lett volna a Fehér Árnyék.
Mennyi név ugye? S még közel se járunk a felsorolás végéhez. Darvasi László regényében kirajzolódik Mama Gyökér nőiesen telt alakja, Féreg Úr, Levél Úr, Léni néni, és Kornelia, akinek bársonyba bújtatva teste mint egy fiatalé, de ha a lepel lehull ....
Szeged, Pest, Bécs, s ezen nevek összekuszálódott fonala adja a történetet, ami nem is olyan bonyolult, mint ahogy azt az első pár oldalig gondoljuk, csak rá kell érezni Darvasi virágnyelvezetére, azaz a stílusára, s máris kibontakozik szemünk előtt a XIX. századi magyar Szeged, a Klára nevű gőzös, a Fekete Sas utca, Imre, a Semmi kertésze, és virághagymái.
 Klára, Péter, Ádám, Imre és Gilagóg vajda történetei egymásba illesztve olyanok, mint amikor kislánykoromban sütőpapír darabkákra rajzoltam mindenféle virágokat, és egymásra pakolva őket a világ leggyönyörűbb rétjét kaptam. Ezekből a történetekből - melyek néha ugyanazok, csak más szemszögből- megkapunk valami kereket, valami egészet, amiért, ha a végsőkig küzdünk – azaz nem rakjuk le a könyvet véglegesen - olyannyira a miénkké válik, hogy nem is értjük, hogy élhettünk eddig a Tisza, Kigl és Salamon nélkül, aki mindig az ujját lehelgeti (számomra rejtély, milyen okból).

Egy szóval se állítom, hogy könnyű olvasmány lenne. Azt szintén nem állítom, hogy tökéletesen megértettem, hogy miről szólt. Én csak azt állítom, hogy hatalmas élmény volt minden egyes oldallal közelebb kerülni valami olyanhoz, ami megfoghatatlan, mégis szinte tapintható.
Tökéletes jellemrajzok, háború, halál, születés, szerelem és szerelem, valamint a történet elején és végén dögszagú zavar, őrület és visszakozás.

Darvasi László 1969-ben született Törökszentmiklóson. József Attila-díjas, Brücke Berlin-díjas, a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett író, számos műve francia, német, cseh, török, horvát, román, holland és szlovén nyelven is megjelent.

 Kustos Julcsi 10/A