Duplán "enelgés"

Versenyzett, ma már edző

Szabó Péter hatévesen fogott ütőt a kezébe

Igazából soha nem tudtam elképzelni elegánsabb labdajátékot a tenisznél. Mentes a trágár szurkolói bekiabálásoktól és a kántálástól, a közönség illedelmesen tapsol, amikor kell.

Az egész kicsit hasonlít a színházra: a játékosok kivonulnak fehér ruhában a zöld gyepre, játszanak egyet, a játék végén kezet fognak és méltóságteljesen levonulnak a pályáról. Nem is ellenségei egymásnak, hiszen szinte csak önmaguk és a labda ellen játszanak, nincs test-test elleni küzdelem. Ez a tenisz: sport, játék, élvezet. Szabó Péter több szállal kötődik a teniszhez: családja teniszpályát üzemeltet, versenyjátékos volt, edzéseket tart, segít a karbantartásban is. A Sabaria TC pályái mellett beszélgettünk, míg mellettünk tavaszi napsütésben röpködtek a fonákok és a tenyeresek.

Mióta teniszezel?

Hat éves voltam, amikor először ütőt fogtam a kezembe, Simon Róbert, majd Kupó Zoltán volt az edzőm. Akkor heti két- három alkalommal játszottam. Zoli bácsi volt az edzőm életem első versenyén is, ahol harmadik lettem. Emlékszem, nagyon büszke voltam magamra.

Mikor lett az édesapád az edződ?

Tízéves lehettem, akkor már versenyszerűen játszottam, minden nap edzettünk.

Másképp kezel téged, mint a többi tanítványát?

Igen, velem sokkal szigorúbb. Ez egyrészt előrevisz, másrészt gátol. Ha nem ő lett volna az edzőm, lehet, hogy nem jutottam volna el erre a szintre, viszont egy- egy rosszabbul sikerült edzés után nem egyszer mondtam azt, hogy elég volt a teniszből.

Mikor hagytad abba a versenyszerű teniszezést?

2006 novemberében egy baleset következtében a jobb szemem látását szinte teljesen elvesztettem. Megműtöttek, ma már egy speciális lencsével hatvan százalékot látok vele.

Azóta mennyit játszol?

Heti háromsor-négyszer, de nem versenyzek. Csak a diákolimpián indultunk a párommal, Kis Ádámmal, de sajnos nem értünk el dobogós helyezést. Ha nem történt volna a baleset, talán még most is versenyeznék. Rossz érzés, hogy akiket előtte könnyen legyőztem, most megvernek és még büszkék is rá.

Ha jól tudom, másokat is edzel. Szereted csinálni?

Ez játékosfüggő. Vannak olyanok, akiknél inkább munkának érzem, de van, akikkel élmény az edzés. Velük nagyon odateszem magam, szinte már játszom velük.

Sugár Viktória 10/C

Nagy Lajos Gimnázium

A fenti cikk a Vas Népe Sétatér mellékletében jelent meg, 2009. május 02-án, szombaton. Az interjú készítője és alanya egyaránt iskolánk tanulója, osztálytársak.