A kémikus palacsintája

2011 A Kémia Nemzetközi Éve alkalmából került megrendezésre a budapesti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban A kémia ünnepe rendezvénysorozat. A programsorozat részeként a rendezők gimnáziumunk tanárnőjét, Márkus Terézt is felkérték egy februári és egy márciusi előadásra. „A kémikus palacsintája” című bemutató nagy sikert aratott a résztvevők körében.

Kedves Tanárnő!

Az előadás sikeréhez gratulálunk. Mi is nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan készül ez a palacsinta. Egy "házi" bemutató során velünk is megosztaná a "receptet"?

"Olimpiai" bajnokaink

A Nagy Lajos Gimnázium csapata a városi, megyei, majd az országos elődöntőn szerzett győzelem után sikeresen szerepelt a dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia országos döntőjén. A versenyt 2011. március 19-én Tatabányán rendezték, melyen az ország legjobb 8 csapata vett részt.

A 10 fordulóból álló megmérettetésen szenzációsan kezdett a Nagy Lajos Gimnázium csapata, az első 3 fordulót hibátlanul teljesítette. Ezután a csapat nyugodtan versenyezve, jelentős előnyt szerzett a riválisokkal szemben. A verseny felénél 10 pontos fölénnyel vezetett a váci, esztergomi és miskolci iskolák előtt.

A hátralévő 5 feladatból 4 ismét hibátlanul sikerült, így a 10-ből 7 feladatot helyesen oldottak meg, és a megszerezhető 183 pontból 169 pontot gyűjtve 93 %-os összteljesítménnyel megszerezte az első helyet.

Ezzel a győzelemmel tanulóink részvételi jogot szereztek a nyári Balaton parti olimpiai táborban való részvételre.

Nagy Lajos Gimnázium csapata:

Hargitai Bálint

Gasztonyi Ádám

Gálos Tas Csongor

Terták Dániel

A csapat valamennyi tagja a 10/C osztály tanulója.

Felkészítő: Németh Attila tanár úr

A 2010/2011-es tanév feladatanyaga:

- Az 1936-os berlini olimpia magyar és nemzetközi / 1-6. hely/ pontszerzői

- A 2010-es I. Ifjúsági Olimpia magyar eredményei és versenyzői

- A magyar férfi gyeplabda, női és férfi röplabda és vízilabda csapataink olimpiai szereplése

- A MOB története

GRATULÁLUNK !!!!

Mesterségek ábrázolása a festészetben

A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár gyűjtéséből a fenti címmel látható kiállítás a könyvtárban
2011. március 10-tól április 10-ig.

„Elkészült a nagy mű, igen”

A múlt hónapban volt szerencsém iskolánkkal megtekinteni a Weöres Sándor Színházban Madách Imre Az ember tragédiája című darabot. Az előadást Jordán Tamás igazgató úr rendezte, Ádám szerepében Szabó Győző, Éváéban Csonka Szilvia, Luciferében Mertz Tibor tűnt fel.

Mivel Madách a drámát alapvetően nem színpadra szánta, az egyes színek jeleneteinek megelevenítése különleges technikát igényelt. Ezt a problémát leleményesen megoldották. A darab bizonyos részeit előre felvették, s a kész filmet egy vászonra vetítették. A szereplők sokszor szó szerint leléptek a vászonról, vagy éppen kommunikáltak a „valós” színészekkel. A visszajelzésekből ítélve azt kell mondjam, jelentősen megosztottak a vélemények ezzel kapcsolatban. Egyesek számára túlzottan mozi szerűvé vált ez által a színház, mások bravúros ötletnek tartották. Ugyancsak táborokra szakította a nézőket az űrbéli szín megoldása: itt a szöveget nem a színészek mondták, a nézőknek kellett a vásznon elolvasniuk. Páran furcsának találták, s nemtetszésüket nyilvánították, az ellentábor viszont rögtön érveket sorakoztatott fel a kivitelezés helyessége mellett, hiszen az űrben nincsenek hangok, nincs beszéd, csak gondolatok vannak.

A színészi játékban nem találni kivetnivalót. Szabó Győző a maga habitusával remekül alakította Ádám szerepét. Előzőleg csak a Beugró című műsorban láttam, ahol megnyert alakításával. Kíváncsian vártam, milyen előadást nyújt a darabban, és nem kellett csalódnom. Csonka Szilvia bűbájos alakjával tökéletesen megfelelt az Éva karakternek. Elbűvölő volt az a természetesség, amellyel a színpadon mozgott. Mind közül talán Lucifer megformálására voltam a legkíváncsibb. Ő számomra egy erőteljes, határozott figura, egy nehezen megalkotható személy. Újfent nem kellett csalódnom, hiszen Mertz Tibor olyan előadást nyújtott, mely teljesítette minden kívánalmamat a szereppel kapcsolatban.

Fergetegesre sikerült tehát a darab, melyet érdemes akár többször is megtekinteni.

/Pócza Gabriella 12/A/

Gabinak a fenti írása a múlt héten jelent meg a Vas Népe Séta rovatában, "Lucifer, a kedvenc" címmel. Jóllehet már Tóth Barni is írt az előadásról, úgy érzem Gabi cikke is helyet érdemel blogunkban. Én személy szerint nagyon örülök, hogy 1.) ennyien láttátok a darabot, hála a közös iskolai színházlátogatásnak, ami reméljük többször meg fog ismétlődni, 2.) hogy senkit nem hagyott "érintetlenül", pro és kontra foglaltatok állást a rendezéssel, a színészek alakításával kapcsolatosan. És ez nagyon jó!!!!! Hiszen -szerintem- egy színházi előadás célja, hogy a nézőkből érzelmeket váltson ki. (ld.katarzis)

Ünnep az intézetben

Húsz perc...

"A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá."
/ Richard Moss/

Már nem is emlékszem, mi volt az első gondolatom, amikor jelentkeztem Derhán Ilona tanárnőnél önkéntes segítőnek a Szakosított Szociális Intézetbe, de az biztosan nem, hogy attól, hogy segíthetek, én is felhőtlenül boldog lehetek, és ez mélyen megérinthet. Pedig így történt.

Pénteki napot írtunk -csak pár napja történt. Ez volt az első tavaszias nap. Az iskolai megemlékezés után elindultunk, a Nagy Lajos Gimnázium 9.A osztályos tanulói, hogy a húsz perces kis műsort, melyet ti is láttatok, s melynek összeállítását Dragománné Tiszai Katalin tanárnőnek köszönhetjük, előadjuk a Szakosított Szociális Intézet lakói számára is.
Az osztályomból talán csak öten-hatan voltunk már itt valaha is, a többiek kicsit bizonytalanul lépkedtek a félhomályban úszó folyosón, s kételyeiket halkan suttogva osztották meg a mellettük jövő emberrel. Magamban csak mosolyogtam, hiszek egy hete pont így jöttünk mi is; hatvan lelkes önkéntes, akiknek a szeme nem bírt betelni a látvánnyal, s mohón sutyorogtuk társainkkal mindazt, mi eszünkbe jutott. Lassan odaértünk a tornaterem bejárata elé, s izgatottan toporogtunk ott; levettük a kabátunkat, szerveztünk, rendeztünk, sorbaállítottuk magunkat, és vártunk... Majd kezdődött a műsor, s mi bevonultunk.
"Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje.." - szólt a magnó, s a magnóval együtt énekelt néhány ember a közönségből. Egy vak úrnak, aki elől ült, szemében nem apadt a könny árja. Énekelt, sírt, könnyeit törölgette... Torkomban nekem is gombóc dagadt.
Az első sorban ült még Erzsi néni is, a tolószékes hölgy, aki mosolyogva felénk intett. Nekünk integetett, az önkéntes program tagjainak, mert felismert minket. Minden gördülékenyen ment. Talán, mert olyan sokszor elpróbáltuk, talán mert biztosak voltunk magunkban, de leginkább azért, mert biztosak voltunk a közönségükben; a sok idős hölgyben, és úrban, akik velünk szemben ültek, s arcukon a mérhetetlen hála, öröm, és meghatódás. Akkor, és ott jöttem rá igazából, hogy egyszer én is meg fogok öregedni, s akkor nekem is olyan hatalmas ajándék lesz mit pár csetlő-botló, rekedthangú, lámpalázas kamaszfiú és kamaszlány nyújt felém; húsz perc, mely visszaránt a múltba, s régi, iskolás emlékeket idéz fel, vagy éppen húsz perc, melyben úgy érzem majd, hogy semmi sem változott sok-sok emberöltő távlatából sem. Húsz perc, melyben a XXI. századi diák olyan, mint a XX., vagy épp a XIX. századi. Egyeseknek húsz perc a külvilágból, másoknak pedig húsz perc remény, húsz perc, melyben rég látott unokákra gondolnak, vagy... Vagy bármi másra!
S nekünk, a már nem gyerek, de még nem is felnőtt tizenéveseknek is hatalmas ajándék volt, hogy itt szerepelhetünk. Rádöbbenhettünk, hogy adni mekkora öröm; pár félénk mosoly, néhány a meghatódástól könnyes arc mennyit ér, s hogy húsz rövidke perc örök emléket adhat.

Kustos Júlia
9.A

1848 március 15.

48 március 15.

Ó régi szép est... tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen - ó büszkeség! -
A gondolatszabadság született.

Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,

Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt...
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

/Juhász Gyula/

Diákolimpiai Bajnok a Nagy Lajos Gimnázium

A képen láthatók:

Felső sor: Németh Attila testnevelő, Bazsó Brúnó, Torma Kristóf, Kisörsi Ádám, Bognár Kristóf, Péterfai Richárd, Váradiné Szarka Ildikó testnevelő

Alsó sor: Perl Zoltán, Simon Kristóf, Kercsmár Dániel, Dénes Balázs, Sinkovits Dániel

A siker részesei voltak még Molnár Péter és Váradi Benedek.

A nagyon fiatal (2 tanuló kivételével) V. korcsoportban is játszó csapat, meglepte a mezőnyt.

Elsősorban fantasztikus védekezésének – a legtöbb kapott pont 51 volt- és szinte hibátlan csapatjátékának köszönhette, hogy diadalmaskodott.

FIÚK - "A" CSOPORT VÉGEREDMÉNY

Nagy Lajos Gimnázium - Zalaegerszeg, Kölcsey 66:49

Nagy Lajos Gimnázium - Kaposvár, Munkácsy 58:38

Nagy Lajos Gimnázium - Budapest, Csík 77:51

Elődöntő mérkőzés:

Nagy Lajos Gimnázium - Tiszaújváros, Eötvös 68:42

Döntő:

Nagy Lajos Gimnázium - Kecskemét, Bolyai Gimn. 62:49

KÜLÖNDÍJASOK

"All star" csapat:
Simon Kristóf Gábor (Szombathely, Nagy Lajos)
Csabák Balázs (Tiszaújváros, Eötvös)
Mészáros Máté (Kecskemét, Bolyai)
Bödör Bence (Zalaegerszeg, Kölcsey)
Kovács Barnabás (Kecskemét, Bolyai)

Csapata legjobbja:
Bognár Kristóf (Szombathely, Nagy Lajos)
Kovács Máté (Kecskemét, Bolyai)
Bödör Bence (Zalaegerszeg, Kölcsey)
Pongrácz Gergely (Tiszaújváros, Eötvös)
Asztalos Soma (Debrecen, DE Kossuth)
Papp Péter (Kaposvár, Munkácsy)
Nagy Dániel (Baja, Szent László)
Kormányos Péter Dávid (Budapest, Csik)

Legeredményesebb testnevelő:
Váradiné Szarka Ildikó (Szombathely, Nagy Lajos)

GRATULÁLUNK !

Köszönjük, hogy iskolánk hírét ezzel a szép eredménnyel is tovább növeltétek.