Hátha érdekel valakit...

"A Magyar Író Akadémia keresi azokat a fiatalokat, akik szabad idejükben verseket, naplót, novellát, esetleg regényt vagy drámát írnak. Lássuk végre, milyen írások születnek az asztalfiókoknak! A tehetségesebbek lehetőséget kapnak íráskészségük továbbfejlesztésére, és a publicitás mellett még értékes díjakat is nyernek."
Részletek.

Világok embere

Egy porszemben világok lakoznak.
Akkor benned hány világ van?
Akárki vagy, az ember
világokat hordoz magában.

A legszebb világok, melyeket gyakran
ő maga sem lát.
Mindenkiben megbújt halkan
egy szerető világ.

Mindenkiben ott van valami titkos jó,
ami csak csendben munkál, nem mer szólni,
egy szerény világ, mi elbújó,
de aki meri, elő tudja hozni.

Kutass magadban, világok embere,
halld világaid szavát!
Sok világod van, de közülök egyetlen
élheti túl magát.

Érdekes egy világ. Szeretetnek hívják,
az ember és a tudomány sohasem
fejtheti meg titkát.
De benne van minden fogant emberben,
a folyókban, a hegyekben;
s ha meglátod és szemed tartod rajta,
az összes más világot is
uralma alá hajtja.

Sümegi Tamás

Valaki

Nem az az okos ember, aki
Huszonéves koráig tanul,
Nem is az a jó,
Aki lapul szótlanul;
Aki Valaki lenni Akar,
Az lesz is valaki.
Talán kirekeszti a társadalom,
De mindig szót kér az, aki
Majd egyszer mégis lesz valaki.
Talán hosszú és göröngyös az útja,
És vállát a tudás terhe nyomja,
Talán már az élet is fáj neki,
De a terhét –bármi az- tovább cipeli.

Kitapossa az utat.
Hogy járják azt majd újabb generációk:
Egyének, családok, egész nációk;
Hogy ők már értsék azt,
Amiért ő küzdött.

Sümegi Tamás

Soha ne felejtsd el

Soha ne felejtsd el, milyen volt a nyári zápor:
hirtelen jött, s percek múlva ő már messze-távol.

Soha ne felejtsd el a mezők szép zöldjét,
amíg az ember betonnal vonja be földjét.

Soha ne felejtsd el, a lágy szellő hogy ölel:
cirógat, ha elér, és boldogan jön közel.

Soha ne felejtsd el, milyen a madárdal;
már nem sokáig dacol mivelünk, a halállal.

Soha ne felejtsd el, milyenek a bárányfelhők:
mint egy nyáj, fent az égen ballag el az ember előtt.

Soha ne felejtsd el, ki volt a felhők mögött és mindenütt a Földön,
mert Őt is zárka várja, a feledés-börtön.

Soha ne felejtsd el, az érzelmek milyenek:
tőlük lettél ember, és állat vagy, ha nincsenek.

Tudod te is: közeleg a lélek vége.
De soha ne felejtsd el, hogy valahonnan
emlékezésre kértek téged.

Sümegi Tamás

Környezetvédő vers

Ember, a kádban
miért ér nyakadig a víz?
Ha takarékoskodsz, az akár tíz
ajándék nap a Földnek,
tőled.

Fogmosás közben miért
folyatod a vizet?
Zárd el a bolygónkért,
s majd Isten megfizet.

Ha kimész a szobából,
és égve hagyod a villanyt,
nézheted, hogy illan
a fontos energia.

Téged nem zavar a rengeteg szemét?
De valakinek bántja a szemét!
Végy erőt magadon, keress egy kukát,
ha az utca nem is, de a lelked tisztább.

Költséges az autó?
A biciklid válasszad,
inkább önmagadat,
mint magát Gaiát fárasszad!

Sümegi Tamás

Hiszek, Istenem

Hiszem az álmokat.
Hiszem az Istent.
Hiszem, hogy támogat
mindenkit itt lent
ezen a Földön.

Hiszem az igaz szeretetet,
hiszem a szebb jövőt,
hiszem a lélek erejét,
hiszem és mondom a boldogságot, sőt
nektek keresem.

Hiszem magyar népemnek
az örök napvilágot.
Halottaink sírjára
kívánok szál virágot.

Édesanyánk, apánk szemébe lángot,
mit a tiszta szeretet éget,
a gyermekeik szívébe tisztaságot,
hiszem, hogy igaz hittel élnek.

Hiszek tiszteletet az idősebbnek.
Segítséget a koldusnak.
Azoknak jutalmat a mennyben,
kik a jóért dolgoznak.

Hiszem a barátságot,
az önzetlen szerelmet,
azoknak istápot,
kik a földön hevernek.


Hiszem a kiutat minden rosszból,
a remény öröklétét
és vágyaink beteljesülését;
hiszem, hogy Isten meghallgatja kérését
a segítő kézért
könyörgőknek,
hiszem, hogy véget vet a háborúknak
s a sátáni gőgnek,
hiszem a fajtánk megtérését
végezetéig az időknek.

Sümegi Tamás

Ezért

A gyertya lángja elaluszik,
Ha elfogy a viasz s a kanóc;
A tűz lángja is kialuszik,
Hogyha elhamvad a góc.

De várhat rám bárhol bármi rossz,
Ezer akadály ezernyi kétely,
Lelkem tüze örökkön lobog,
Telve bár sebbel s fekéllyel.

Hisz azért lettünk, hogy tegyünk valamit.
Hogy értelme legyen, hogy cselekedjünk jót.
Ne csak koloncként legyünk itt,
Alkossunk maradandót.

A világért, a természetért, az érzésekért,
A barátokért, a szép dolgokért,
A családért, a békéért, a tisztaságért,
A máért, a holnapért, a jövőért.

Ezért.

Sümegi Tamás