Közönyös a világ...?!

     "Közönyös a világ..."-írta Arany János Kertben című művében. Azóta eltelt több mint 150 év, és a világ mit sem változott. Az emberek nem figyelnek egymásra, elrohannak társuk mellett egy mosoly vagy gyakran köszönés nélkül, észre sem veszik, ha a másik szomorú, vagy csak másképp csillog a szeme. De miért lenne jó figyelni egymásra? Egyáltalán miért lenne jó segíteni? 

              Ezekre a kérdésekre prof.Dr.Bagdy Emőke pszichológus adta meg a válaszokat Miért segítünk? című előadásában, mely Szombathelyen az Agora-ban került megrendezésre az Egészségnevelési Napok keretében. A Sportház szinte teljesen megtelt nézőkkel, mindenki néma csendben hallgatta a professzor asszonyt, aki sem vetítőt, sem jegyzeteket nem használt előadása során, csupán megjelenésével, mozdulataival, fantasztikusan megszerkesztett és előadott mondanivalójával sarkallta együttgondolkodásra és figyelemre a tömeget. Érveit több példával is alátámasztotta, még hitelesebbé téve ezzel előadását. Mondandója során rengeteg szakszót használt, amelyekért elnézést is kért, de mindegyik jelentését elmagyarázta, mindenki számára érthetővé tette.

A miért segítünk kérdésre egyszerű, és mindent összefoglaló választ adott: mert jó. Mindkét félnek jó. Annak is, akinek segítenek, és annak is, aki segít, hisz jó érzés a másikat boldognak látni. Mikor figyelünk egymásra, segítünk a másiknak vagy akár "csak" megöleljük, megsimogatjuk, minkét ember szervezetében endorfin ("endomorfin"), azaz boldogsághormon termelődik. Ennek hatását és jelenlétét két esettel támasztotta alá. Az egyik egy ikerpár története volt, ahol a pár egyik tagjáról az orvosok lemondtak. Egy nővér úgy döntött, hogy éjszakára testvére mellé rakja, aki átölelte az életképtelen babát, és reggelre megerősödött, életben maradt. A másik egy kísérlet volt, melyet egyetemistákon végeztek. A kísérlet elején vér, illetve nyálmintát vettek tőlük, majd egy filmet kellett nézniük Teréz Anya jó cselekedeteiről. Utána megismételték a mintavételt, és mindenkinél kimutatták, hogy emelkedett az immunrendszert erősítő hormonok száma. Tehát, ha csak látjuk, hogy valaki segít, már attól jobban érezzük magunkat. Természetesen az odafigyelésnek, a segítésnek belülről kell jönnie, senkire nem lehet, és nem is kell rákényszeríteni. hisz ha nem szívből tesszük, nem olyan jó érzés, elveszti a varázsát. Ezzel kapcsolatban egy újabb tesztet osztott meg a hallgatókkal. Ápolónők arra panaszkodtak, hogy nap végére mindig nagyon fáradtak, kimerültek. Megfigyelték őket hogyan végzik a munkájukat. Akik kedvesek, törődőek voltak, őket további kísérletnek vetették alá. Rejtett kamerával tovább nézték őket, hogy akkor is így cselekszenek-e, ha senki nem figyel rájuk. Természetesen itt is két csoport alakult ki. Egyik részük ugyanolyan kedves, figyelmes és pozitív maradt munkája során, míg a másik csoport csak elvégezte feladatát mindenféle kedves szó, vagy figyelmes mondat nélkül. És az eredmény nem is lett olyan meglepő. Akik szívből végezték munkájukat, nap végén boldogan, tele energiával mentek haza. Viszont, akik csak kötelességből segítettek a betegeknek levertek és kimerültek lettek a nap végére. Tehát, ha segítünk, azt tegyük tiszta szívből, őszintén, hiszen úgy a másik személy érezheti, hogy fontos, nm teher segíteni neki. És talán ez kezd a legjobban eltűnni a világból. Azok a mély beszélgetések, mely során érzi a másik, hogy most csak ő a fontos. Egy szép gondolatot osztott meg a nézőkkel Bagdy Emőke erre vonatkozóan. Nagyon fontos a szemkontaktus, hisz "A szem a lélek tükre."- tartja a mondás. És mennyire igaz! Amikor belenézünk a másik szemébe, mi leképezzük, amit ott látunk, majd próbálunk segíteni, vigaszt nyújtani. A másik ember pedig a mi szemünkbe nézve szintén leképezi magában, amit lát és érez: a nyugalmat, az érzést, hogy minden rendben lesz, és azt, hogy már nincs egyedül. Még meg sem kell szólalni, már nyugszik az illető, és utána könnyebben el tudja mesélni mi bántja. Szerintem ezeknek a beszélgetéseknek hatalmas értékük van, mindenkinek szüksége van egy kis odafigyelésre, lelki támogatásra, és arra, hogy valaki meghallgassa, megértse.

              Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy hallhattam ezt az előadást, mély gondolatokkal, nagy élményekkel gazdagodtam. Végül egy idézetet írnék Sík Sándortól: "Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere vagy nem, tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz, ott, ahol vagy, úgy, ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz, de mindig szüntelenül ez legyen a programod!"

Kővári Dorottya (11/A)