Ballagás 2016. április 29.

Tisztelt Igazgató Asszony, Tanáraink! Kedves Vendégek, Diáktársak!

Elérkezett az idő, a mi időnk. Itt ma valami véget ér, és egy teljesen más élet kezdődik. A felnőtté válás folyamata befejeződik, vagy talán most kezdődik. Eddigi életünk legnagyobb kihívása előtt, talán mindegyikünk nevében kijelenthetem, hogy érdekes kettősség kavarog most bennünk.
Amikor felkértek, hogy búcsúzzak el a végzős diákok nevében, megfogadtam, hogy nem fogom az ekkor szokásos közhelyeket használni. Úgy gondoltam, hogy könnyű lesz összefoglalni ezt a négy évet, hiszen annyi minden történt. Azonban, amikor belemélyedtem gondolataimba, rájöttem, hogy ezek a közhelyeknek tűnő dolgok alkotják mindazt, amire most kellemes nosztalgiával gondolunk vissza.

Mintha csak tegnap léptük volna át először az iskola küszöbét. Ma viszont mindennek, ami korábban örökkévalóságnak tűnt hirtelen vége szakad. Többé már nem nekünk szól a tanítást jelző csengőszó, Ági néni filozofikus életbölcsessége vagy Barczigórász tanár úr matekpéldája. Nem élhetjük át többé a tornaórák korlátgyakorlata előtti izgalmakat, a biológiadolgozatok, a német szavak tanulásának varázsát.

Minden felnőtt úgy emlékszik vissza erre az időszaka, mint élete legszebb éveire. Én is megkérdeztem néhány korábban ballagó diákot, hogy mi hiányzik nekik legjobban a Nagy Lajosból. Mindegyikőjük ugyanazt felelte: a légkör, a folyosó hangulata, a fárasztó iskolanapok utáni esti pihenések, az osztálykirándulások, a tanárok közvetlensége. Egy szóval mindaz, ami az NLG-t megkülönbözteti a többi iskolától.
Amikor majd több évtized távlatából mi is visszatekintünk erre a négy évre valószínűleg nem a koszinusz-tétel, a Balassi-strófa vagy a krími háború története fog az eszünkbe jutni, hanem a hasonló szép emlékek: a mazsibuli, a diákbál, a szalagavató az életre szóló barátságok.

Szeretném megköszönni tanárainknak, különösen osztályfőnökeinknek a sok törődést, az értékek, a tudás átadását.
Megkülönböztetett köszönet jár családtagjainknak az óriási támogatásért és gondoskodásért.

Végezetül szeretnék a költő szavaival búcsúzni.

„Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.”

Köszönöm a figyelmet!

Gulyás Dávid   12/C

Katt az alábbi linkre:http://www.nyugat.hu/tartalom/galeria/gal20160429202331

 Bonyhádi Zoltán, egykori "enelgés", a Nyugat. hu fotósának galériája a ballagásról.

Köszönjük!!!