Tanárportrék 13.

Hogyan teltek a diákévei?
Középiskolába jártam, a kőszegi Jurisics Miklós Gimnáziumba. Akkoriban kevés olyan iskola volt, ahol a németet komolyabb szinten lehetett volna tanulni. Hetente hat német óránk volt, nyaranta külföldön dolgoztunk, e kettő megalapozta német nyelvtudásomat.

Tudatosan készült a tanári pályára?

Édesapám tanító volt, aki olykor megengedte, hogy gimnazistaként taníthassak helyette, csak pár órát természetesen.

Utólag úgy látom, hogy természetes módon kerültem erre a pályára, nem kellett sem biztatás, sem elhatározás.

Hogyan került közelebbi viszonyba a költészettel?

Az alapdiplomám tanító, úgy vélem, hogy ennek a hívatásnak a legfontosabb eszköze és célja az anyanyelv. Azt hiszem, innen is ered a nyelv, az irodalom iránti szeretetem. De nem szabad elfelejtenem, hogy mindvégig kiváló irodalomtanáraim voltak.

Azért hoztam szóba a költészetet, mert a Tanár Úrnak 2006-ben megjelent egy verseskötete.

Hozzám elsősorban a líra áll közel. Rövid műfaj ugyan, de csodálatos lehetőségeket rejt. Izgalmas a rímek felfedezése. Egykoron a tanáriban mellettem ült Devecseri László költő barátom, aki mesteri segítséget nyújtott nekem.  A verseimet egy pesti kiadó gondozásában sikerült kiadni.

Milyen érzés volt, amikor megjelent a kötet?

Csodálatos pillanat volt. Diákjaim olvasták fel a verseimet a bemutatón.

Milyenek voltak a visszajelzések?

Többek között egykori tanáraimtól dicsérő szavakat kaptam. Amellett, hogy jó érzés volt, további alkotásra ambicionálnak.

Izgult, mikor a Nagy Lajosban kezdett tanítani?

Mai napig hálás vagyok a vezetőknek, a tantestület tagjainak az empatikus fogadtatásért.  Az iskola felújítása akkoriban fejeződött be, mi tanárok egy hétig közösen hordtuk a bútorokat, berendezési tárgyakat. Az a hét közösséggé alakított bennünket és megkönnyítette az átmenetet.

Nincs olyan diák, aki ne szeretné Önt. Tesz érte valamit, vagy egyszerűen Ön ilyen?

Ez teljesen közös „élmény”. Könnyen kialakul, a diákjaim csodálatosak. Valamennyien.

Fontos Önnek hogy szeressék?

Igen. Vannak olyan dolgok az életben, amelyek túllépnek mindenen, ezek pedig a kapcsolatok, amelyekben keletkezik és él a szeretet.

Minden évben át szokták adni a Lyukaskő-díjat, melynek megítélésében Ön is részt vesz.

Nagy megtiszteltetés hogy kezdettől fogva zsűrizhetem a verseket. Mindig csodálatos dolog olvasni azokat, hiszen megjelenik bennük a diákok fiatalsága, lendülete, de a szomorúság is vagy a problémák, amelyekkel meg kell küzdeniük. Az viszont, hogy képesek verset írni, már önmagában gyógyír, sok minden, ami negatív, elveszti a súlyát. A vers épít bennünket!

Nehéz kiválasztani azt az egyet, amelyik nyer?

Hosszú időt adunk a megírásra és a zsűri is időt hagy magának, hogy tudjunk választani. Sokszor átolvassuk, és a végén kibukkan az az egy, amelyik nyer.

Hogyan szokta tölteni a szabadidejét?

Nagyon szeretek olvasni, a természetben lenni, horgászni, túrázni. Családommal kertet művelünk. Élvezem, amikor „irodalmi” közegben lehetek.

Hamarosan itt a karácsony. Fontos ünnep az Ön számára? (Az adventi készülődés napján beszélgettünk)

Nagyon fontos, talán a legfontosabb. A család együtt ünnepelhet.  Már az adventi készülődéssel elkezdődik az ünnepre hangolódás: vásárlások, meglepetések és az elmaradhatatlan gyertyagyújtás.

Itt mutatnám be egy versemet:

ADVENT

Fenyőtűn

cseppek:

adventi

harmat.

A szellő

sóhajt,

a fenyő

hallgat.

Madarak

szállnak

díszül

a fának.

Csend

csend

csend

égen

légben

földön

A lelkünk

tiszta.

Rád várunk

Jézuska.

Van valamilyen kívánsága?

Azt kívánom magamnak, amit másnak is: elsősorban erőt és egészséget.

A tárgya, amit elhozott az egy német-magyar szótár. Miért?

„Mesterségem címereként” hoztam el, kifejezi hivatásomat.

Köszönjük a beszélgetést.

Németh Dolóresz (12/B)