Büszkék lehetünk, hiszen Mihály Luca,
gimnáziumunk 11. évfolyamos tanulója idén megkapta a III. Savaria Filmszemle
legfiatalabb tehetséges alkotója elismerést. Vele beszélgettünk.
Gratulálok,
és azt szeretném megkérdezni, milyen érzés ebben a díjban részesülni? Fontosak
az ilyenféle elismerések? Motiválnak a további alkotásban?
Köszönöm a gratulációt. Egyértelmű, hogy nagyon örültem neki,
bár meg is lepett, nem számítottam rá. Úgy gondolom, hogy az alkotók számára
fontosak a díjak, hiszen ezek visszajelzések, hogy jól csinálják azt, amit
tesznek. Hogy engem motivál-e? Nem azért csinálom, hogy díjakat kapjak. A
lelkemnek jól esik, de az igazi öröm az, amikor olyan emberek mondanak nekem
elismerő szavakat, akik már komoly dolgokat hoztak létre.
Hogy
állsz neki egy munkának? Jön az ihlet, vagy egyszerűen történnek olyan
események, amik arra késztetnek, hogy ezek hatására videót készíts?
A videóim leginkább olyan dolgokról szólnak, amelyek az
életemhez kapcsolódnak. Egy-egy vidám kirándulás pillanatairól, vagy akár egy
szomorú hangvételű eseményről. Persze előfordul, hogy kifejezetten ilyen és
ehhez hasonló versenyekre készítek, az adott témának megfelelő kisfilmet.
A
kisfilm alapja Weöres Sándor Valse Triste című verse. Honnan jött az ötlet?
Az iskolánkban volt egy kortárs versmondó- és
videoklip-pályázat, amire ehhez a vershez csináltam videót. A szemlére pedig
ennek egy jobban kidolgozott, átgondoltabb formáját küldtem el, egy lényeges
változtatással, hogy itt nincs szöveg. Tehát a téma, a haláltánc, Weöres Sándor
verséből született meg, de az újraszerkesztésben nem a vers bemutatása volt a
fő cél. Annak pedig, hogy már korábban ezt a verset választottam, különösebb
oka nem volt,mint az, hogy nagyon tetszett.
Mielőtt
elküldöd egy pályázatra a filmjeidet, van benned szorongás? Vagy teljesen
elégedett vagy?
Soha nem találom tökéletesnek a filmeket, mindig javítanék
rajtuk, sok mindent másként csinálnék. Annak viszont örülök, hogy van bennem
bátorság elküldeni. Így, ha nem nyerek, akkor nem azért hibáztatom magam, mert
gyáva voltam.
A
családod, barátaid hogy viszonyulnak a szenvedélyedhez?
A családomnak nagyon hálás vagyok. Az ő támogatásuk nélkül -
mind lelki, mind pedig anyagi értelemben - nem tudnám ezt csinálni. Komoly technikákra
van szükségem - fényképezőgép, szoftverek -, amik nem kevés pénzbe kerülnek,
mégis mindent igyekszenek megtenni értem. A nehezebb lelki pillanatokban is ők
a támaszaim. A barátaimnak mindig tetszenek a munkáim, és azt hiszem, büszkék
is rám.
Milyen
terveid vannak a jövőt illetően? Ezzel szeretnél foglalkozni?
Az biztos, hogy boldog lennék, ha olyan munkám lenne, amit
teljes odaadással tudok csinálni és élvezem. Számomra ez a filmezés.
Tehát, ha lehetséges, mindenképpen ezen a pályán maradnék. Tisztában vagyok
vele, hogy nem könnyű az elhelyezkedés, de olyan dolgokkal szeretek
foglalkozni, amit örömmel csinálok.
Németh Dolóresz
Nagy Lajos Gimnázium 11.B
Vas Népe, Séta rovat, 2016. május 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése