A Társulat

Szerdán este a Weöres Sándor Színház kistermében iskolánk színjátszóinak pergő, szellemes és nagyon szórakoztató műsorát láthattuk. Köszönet a kellemes percekért. 
Olvassátok el a történetüket.

A Társulat

Egy csapat története

Az egész egy költészet napi műsorral kezdődött. 2014 tavaszán néhány kilencedikes diákkal, akik szerettek verset, prózát mondani, énekelni, vagyis egyszerűen szerepelni; összeállítottunk és előadtunk egy műsort április 11-én. József Attila életrajzából, verseiből válogattunk részleteket, és Lackfi János, Vörös István : Apám kakasa című kötetéből tettünk melléjük mai átiratokat.  Szóval olyan jól sikerült az előadás, vagy inkább az azt megelőző próbaidőszak, hogy a lelkesedés kitartott a következő év őszéig. Elvállaltuk és megcsináltuk az október 23-i műsort.

Úgy gondoltuk, hogy ne legyen a szokásos ünnepi műsor jellegű az előadás, legyen más, esetleg valamiféle színházi formájú darab.  S ha a tornaterem a helyszín, akkor legyen tornaórára váró fiúk jelenete a kezdés (szigorúan fiúk, nem koedukált iskolából), 1956-ban, Szombathelyen. Akik hiába várnak a tanárukra, az nem jön, mert valami izgalmas dologról beszél minden felnőtt a tanáriban... Korabeli visszaemlékezések felhasználásával rendeztünk egy darabot 1956-ról, gyerekszemmel. Benne zenével, énekkel, mozgással és bőröndökkel, székekkel, amiket a Weöres Sándor Színháztól kaptunk. Nagyon jól sikerült az előadás, de legalább annyira jó volt most is a próbafolyamat.  Azt gondolom, hogy az együttlét meghozta hatását, lassan egy közösséget alkottunk.

Aztán eljött a karácsony, s vele Dickens Karácsonyi ének című darabja. Itt már „igazi” színdarabot készítettünk, persze a magunk stílusában, ismét sok zenével, énekkel. Tárgyjátékot játszottunk: kalapokkal próbáltuk megjeleníteni a 19. század alakjait.  Sokat próbáltunk, igazi munka várt ránk, gyakorlással, szövegtanulással, próbákkal, mire a darab közönség elé került. S ha már ennyi munka volt vele, hát beneveztünk a középiskolások győri regionális színjátszó találkozójára. Csak meg akartuk mutatni magunkat, közönség elé lépni, játszani és tanulni a többiektől, akik mind művészeti iskolákból érkeztek. A bemutatkozás jól sikerült, a legsokoldalúbb csoport díját kaptuk, és egyáltalán nem vallottunk szégyent a színjátszó képzésben részt vevő diákok között.

A 2015/2016-os esztendő „szerkezeti” változást hozott a csoport életében: heti két órában szakkörként dolgozunk tovább. Mögöttünk van már egy karácsonyi műsor (gyerekversekre és a Parasztbiblia naiv születéstörténeteire alapoztuk), és egy győri szereplés. Idén Karinthy naplója, Tanár úr kérem c. műve, Háy János novellái és Eve Ensler írásai mellett improvizációk alapján született a szerkesztett játékunk, címe: Nap-BLO’, avagy Mijárafejedben.most. Bronzminősítést és különdíjat kaptunk a zenei megvalósításért. A darabot szeretnénk még többször bemutatni, mert úgy gondoljuk, hogy igazán diákoknak, diákokról szól.

Mindezek mellett besegítettünk a városi március 15-i műsorba, Endrődy Krisztiánnal, a Weöres Sándor Színház színművészével dolgozott nyolc tanulónk, és a Smidt Múzeum pályázatában is részt vettünk. Oktatófilmek készültek az első világháborús kiállításukhoz, mi voltunk a filmben szereplő „korabeli” civilek, katonák, ápolónők és orvosok.

Hogy hogyan tovább? Nem tudom. Azt gondolom, hogy igazi kis csapat kovácsolódott A Társulat (ez a nevünk) tagjaiból. Nagyon izgalmasak a szereplések, de talán az oda vezető út a fontosabb.  Az együtt dolgozás érzése, mert itt mindenki egyformán fontos, akár kicsi vagy nagy szerepet kap. Azt kérdezte egy zsűritag Győrben, hogy ezek a gyerekek egy osztályból vannak? Nem, hiszen három évfolyamból jöttek össze.  Pedig úgy látszik-volt a válasz. Azt hiszem, hogy ez a legjobb értékelés volt, amit kaphattunk.

A tagok: Németh Andrea tanárnő, a csapat lelke, az előadások rendezője mellett vannak felnőtt segítők, akik kezdetektől részesei a munkánknak, sikereinknek, akik nélkül nem lennének olyan sokszínűek az előadásaink: Nagy Judit tanárnő és Várhelyi Zoltán gitártanár. Vigné Csordás Rita tanárnő, aki a győri szerepléseink állandó segítője, kísérője, tulajdonképpen az októberi szereplés is tőle indult. Ugyan nem „tag”, de nagy köszönet jár a működésünkért az igazgatónőnek, Gáspárné Zsolnai Zsuzsannának, aki az első perctől támogat minket, és segít azokban a hálátlan helyzetekben, amikor a próbák, az előadások picit az iskolai munka rovására mennek.

És a diákok: 9. évfolyam: Nagy Johanna Csenge, Romek Virág, Polgár Jónás, Németh Nóra, Éder Rebeka, Pölcz Boglárka. 10. évfolyam: Tóth Éva, Pintér Fanni, 11. évfolyam: Rózsás Roland, Bakucz Dániel, Simon Dániel, Sulyok Gergő, Bödei Eliána, Ignéczi Dóra, Kocsis Márton

Ajánlom figyelmetekbe az alábbi linket: 

https://www.youtube.com/watch?v=_I4dQ09MB0U&list=PLy4MP8DzW-TnGyh8_xon-nWcWmhy_Dh0n

A Társulat egy pályázatban vett részt a Smidt Múzeummal. A múzeum első világháborús kiállítási anyagához készült egy  több - kisebb részből - álló film, melyben A Társulat tagjai  alakították a korabeli szereplőket: ápolónőket, orvosokat, sérülteket, civileket. (Főleg a 2. és a 3. részben szerepelnek, de a másik két részben is láthatjuk őket.)