Tanárportrék 7. Szabó Péter tanár úr

Iskola után a teniszpályán tölti idejét, allergiás a késésre, gyermekkorában JEDI akart lenni, soha nem cigarettázott és szerinte a testnevelés a nevelés egyik eszköze. Tudjátok már kiről lehet szó? Ezúttal interjúalanyunk nem más, mint Szabó Péter tanár úr.

N..ZS.: Először arra szeretnénk kérni, hogy meséljen a diákéveiről.

SZ.P.: A Jurischish Miklós Gimnáziumban érettségiztem, nagyon szerettem ezeket a diákéveket. Ma úgy gondolok vissza rájuk, mint az első szerelem és randevú, sikeres sportteljesítmények, a felszabadult ifjúság éveire.

V.B.: Milyen típusú diák volt? „Jó gyerek” vagy lázadó?

SZ.P: Erre vannak pró és kontra érvek is, persze hosszú távon minden megszépül. Nem tartoztam a kirívó, rossz diákok közé, a tanárok nem panaszkodtak rám, sőt szorgalmam révén a dicsőségtablóra is felkerültem – igaz, onnan mindenki lekerült előbb-utóbb.

V.B.: Mikor döntötte el, hogy testnevelő tanár szeretne lenni?

SZ.P.: Úgy gondolom ez gyerekkorom óta adott volt, sok pedagógus van a családban.  Édesapám testnevelő tanár révén sokszor vitt magával, és hogy ne legye bajom, beállított a bordásfal mögé. Azt hiszem, már akkor magamba szívtam a tornaterem illatát, hangulatát.  

N.ZS.: Mióta tanít az NLG-ben, és hogyan hozta ide a sors?

SZ.P.: 1992-ben kerültem a Nagy Lajos Gimnáziumba, akkor még gyakornokként. Nagyon büszke vagyok arra, hogy hosszú éveket tölthettem el az idősebb generációval, mint Simon Gyula bácsi, Tóth László tanár úr, Puskás Zsuzsa néni, Paula tanárnő, nagyon sokat tanultam tőlük.

N.Zs.: Úgy tudjuk, hogy ön a tenisz szerelmese. Hogyan kezdődött ez a „kapcsolat”?

SZ.P.: A tenisz szeretete gyerekkoromban alakult ki, annak idején a válogatott tagja voltam és nagyon szép eredményeket értünk el. A mai napig nagyon szeretem, a gyermekeim pedig jó eredményeket értek el: többszörös magyar bajnokok, Európa bajnokságon voltak ahol a magyar válogatottat képviselték. 

V.B.: Más sportokat is űzött?

SZ.P.: Természetesen, mint tudjátok 20. éve csináljuk a sítábort Takács tanár úrral, de nem csak a téli sportokat kedvelem, szóba jöhet akár a vitorlázás, a szörfözés és persze a labdajátékok. Ami esetleg kimaradt az életemből, azok az extrém sportok, de ezek nem is vonzanak.

V.B.:  Mi a titka, hogy olyan motivációt ad a diákoknak, hogy lelkesen jönnek testnevelés órára? (Még ha néha félnek is a korláttól.)

SZ.P.: Jó hallani, hogy motiváltak a diákok! Úgy gondolom, a korábban említett idősebb kollégáktól kapott útravaló a titok. Tudjátok, hogy kicsit konzervatívabb eszméket vallok, az elvem, hogy nem a diák van értem, hanem én vagyok a diákért. A cél, hogy szeressétek a sportot, hogy 4 év alatt kialakítsunk egy olyan hozzáállást, igényt önmagatokkal szemben, ami a későbbiekre is megmarad.

V.B.: Milyennek érzi a kapcsolatát a diákokkal?

SZ.P.: Hát, fiatalabb nem lesz az ember – kezdetben mindenki rugalmasabb -  de persze a fáradtabb, rosszabb napokon is igyekszünk minden problémát megoldani. Próbálom figyelembe venni, hogy a diákok nagy erőpróbának vannak kitéve nap mint nap a tanulás terén, ezeket az órákat próbáljuk úgy eltölteni, hogy a kötelezettségek mellett kikapcsolódást is jelentsenek. Úgy gondolom, a testnevelés órához tartozik a fegyelemre, tisztességre nevelés is, ez a jövőtöket építi a sport segítségével.

Következzenek a diákok kérdései:

V.B.: Mennyivel nyom, és nyomott fekve?

SZ.P.: Régen nagyon sokat sportoltam, mióta megszülettek az ikreim, kevesebb a szabadidőm. A kérdésre válaszolva, mikor kikerültem a TF-ről, nagyon sokat jártunk edzeni Takács tanár úrral, akkoriban 100-125 kilókkal nyomtam fekve. (Általában 100-105 kilókkal szériáztunk, és max teljesítménykor volt 125 kilós a súly.) Erre Takács tanár úr a tanú.

N.ZS.: Hasznosnak tartja a mindennapos testnevelést? Hasznosak ezek az órák, vagy a diákok úgyis csak meglógni probálnak?

SZ.P.: Hát igen, ez a vitás kérdés. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy nagyon jó a mindennapos testnevelés, de nem feltétlen ebben a formában.

N.ZS.:Mit tanácsolna a sikerre éhes diákoknak, lehet egyszerre a tanulásra és az élsportra is koncentrálni?

SZ.P.: Én úgy gondolom, az élsportot és a tanulást egyszerre csak egy bizonyos szintig lehet csinálni. Előbb-utóbb válaszút elé kerül az ember, a gyerekeimnél is így volt ez. Mi az élsport és egy polgári élet felépítése közül az utóbbit választottuk. A sport fontos része maradt az életüknek és biztos vagyok benne hogy sok eredményt és sikert fognak még elérni az életben – és ebben a sport is szerepet játszik.

V.B.: Igaz az, hogy soha életében nem szívott el egy cigarettát sem?

SZ.P.: Igaz, soha cigaretta nem volt a számban, kávézni sem szoktam, nem csupán mert annyira ellenezném,  egyszerűen sajnálok időt áldozni rá.

V.B.: Mi szeretett volna lenni gyermekként?

SZ.P.: Őszintén megmondva gyermekként – most nevetni fogtok – de JEDI szerettem volna lenni. Amikor a Csillagok Háborúja megjelent, egy erre nagyon fogékony fiatal voltam, kívülről tudtam az egészet.

V.B.: Az új, most megjelent részt is megnézte?

SZ.P.: Igen, azt kell hogy mondjam kicsit déjávu érzésem volt, nekem az első részt hozta vissza modern feldolgozásban.

N.ZS.: Mi a legjobb sporteredménye?

SZ.P.: Legjobb eredményem egy teniszversenyhez kötődik, országon bajnokságon a csapattal bronzérmet tudtunk szerezni az MTK és a Vasas mögött. Amire büszke vagyok, hogy ebben a sportban három éven át a válogatott tagja voltam.

N. ZS.: Mire a legbüszkébb?

SZ.P.:  A családomra, a gyermekeimre, sikereikre, amiket közösen értünk el.  Büszke vagyok arra, hogy már 24. éve a Nagy Lajos Gimnázium tanára vagyok és az idősebb generációval együtt taníthattam - akiktől nem győzöm hangsúlyozni mennyit tanultam- ők olyan erkölcsi normákat mutattak, ami a mai világból talán kezd kiveszni.

 Némethy Zsófi 12/A, Vincze Bence 12/B