Nyugat Rádió a könyvtárban

http://www.nyugatradio.hu/

Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan eltervezzük; így történt ez Kiss Eszterrel is, a Nyugat Rádió  vezető hírszerkesztőjével, aki a 11/C osztálynak mesélt karrierjéről egy rendhagyó magyar óra keretein belül február 22-én.

Eredetileg jogra akart menni, mégis kommunikáció szakon szerzett diplomát. Ennek köszönheti, hogy megismerte az újságírás világát. Egyetem alatt is foglalkozott már a médiával, rengeteg tapasztalatot szerzett tanuló létére. Eszter többször hangsúlyozta: a legfontosabb a gyakorlat. Így került a Szombathelyi TV-hez 1996-ban és ez nagy előnyt jelentett számára a későbbiekben azokhoz képest, akik „csak” tanultak.

Tévés munkájával kapcsolatban kitért a reggeli értekezletekre is, amelyek fél 9-nél előbb sosem kezdődtek, hiszen - szavaival élve - az újságírók nem szeretnek korán kelni. Ezeken a gyűléseken megjelent az összes vágó, riporter, szerkesztő, aki csak dolgozott aznap, ugyanis ekkor folytak az eszmecserék, közölték egymással aktuális témáikat, megbeszélték, kinek mi lesz a dolga.

2012-től kezdett el dolgozni aktuális munkahelyén, a Nyugat Rádiónál ahol már vezető hírszerkesztő. 

A rádiózás egy „melós meló”, mindig kell valakinek bent lennie, és ha munka van, semmi más nem számít. Naponta 40-45 hírt olvasnak be, munkaidejük átlagosan reggel 7-től délután 5-ig tart. Elmondta, hogy a rádió leginkább csak másodlagos hírforrás, az MTI az elsődleges, onnan válogatják ki a helyiek számára érdekesnek vélt híreket, de az interneten is böngésznek.
Egy klasszikus rádiós hír maximum 30 másodperces lehet, ez kb. 6 gépelt sort jelent. Rendkívül nehéz tömöríteni a fontos híreket, sok gyakorlat kell hozzá, mint ahhoz is, hogy jól építsék fel: legfontosabb a figyelemfelkeltő cím, az új információk közlése az elején történjen, a lényeg kifejtése pedig a fennmaradó időben. Ezzel szemben a tévénél két és fél – három percesek ezek a hírek és közel félnapos munka a megszerkesztésük.

Az osztály tanulói végül kérdéseket tehettek fel, amelyekre Eszter  készségesen válaszolt. Ekkor beszélt a zenei szerkesztésről is egy keveset: igyekeznek a legfrissebb zenéket játszani, ezekről a kiadókkal egyeztetnek, helyi együttesek pedig főleg kapcsolatok segítségével hallhatják vissza saját dalaikat a rádióból.

Végül Kiss Eszter  munkájáról, melynek megbecsültsége nem túl magas,  így vélekedik:

„...nem lehet sok jót elmondani, de érdekes munka, egy szerelmetes dolog.”

Ignéczi Dóri 11/C