Idén is megrendezésre került iskolánk nagy
népszerűségnek örvendő sítábora. Az útra
Takács Zsolt és Szabó Péter tanár urak, illetve Sákovicsné Szeltner Anita
tanárnő kísért el minket. Az indulásra január utolsó napján került sor, az út
nagyjából hat óra volt. Késő délután érkeztünk meg a Salzburg tartományban
elhelyezkedő Zell am Seebe.
Február első
napján kilenc órakor már a sípályán voltunk. Aki tudott síelni, kisebb
csapatokba verődve arra ment, amerre kedve tartotta, a kezdők pedig egy profi
síoktató segítségével sajátították el a sport alapjait.
Nem hagyhattuk
figyelmen kívül a gyönyörű tájat sem. Hiszen a hegy tetejéről szemünk elé
táruló látvány eszméletlen volt: a hatalmas hegyek hósipkákkal a tetejükön, felhők,
a Zell am See mellett fekvő tó… mesébe illő.
A szállásra rendszerint öt óra
körül értünk vissza, vacsoráig mindenki a szobában pihent, hiszen a síelés
rendesen lefárasztja az embert.
Kivételt
képezett a keddi nap, mikor a közelben magasodó Kaprun gleccserre
látogattunk el. Fent a táj teljesen más volt, mint amit eddig megszokhattunk:
sehol egy fa, viszont hatalmas, szürkésbarna szikla akadt bőven. Mindez
érdekes, számomra kissé visszataszító, szomorú látványt nyújtott.
Csütörtökre
már a kezdők is a csoportokkal síelhettek.
Pénteken még
egy utolsót síeltünk ésdélután ötkor indultunk vissza Szombathelyre. Ez alatt az
egy hét alatt mindenki életre szóló élményekkel gazdagodott. Barátságok kötődtek vagy éppen váltak
szorosabbá. Útközben mindenki azt kívánta: „Bárcsak ne lenne még vége!”
Kaprun gleccsere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése