Gyurátz Réka (12/D) újabb szép elismerésben részesült a héten.
Gratulálunk és további sikereket kívánunk!
Katt a fenti cikkre!

Koroknai Szandra (12/B) kedden az iskolánkban megrendezésre került Kazinczy Szép Magyar Beszéd verseny megyei fordulójának győztese. Gratulálunk!!! A harmadik hely is az NLG-ben maradt, Víg Zsombornak (10/A) köszönhetően, neki is gratulálunk, de sajnos az országos fordulóra, csak az első két helyezett mehet tovább.
A versenyen három feladat van: a szabadon választott és a kötelező szöveg felolvasása, valamint egy írásbeli feladat ; egy szövegen kell bejelölni a hangsúlyokat, a szüneteket, vagyis azokat az elemeket, melyekre figyelni kell a szóbeli előadáson.
Szandra választott szövegét itt elolvashatjátok:
Boldizsár Ildikó: Bukott mesehősök
(részlet)
A világ mesekincsében sok olyan mese
akad, amely nem az emberi természet nemesebb, a jót elfogadni kész és erkölcsi,
szellemi fejlődésre mindig hajlandónak mutatkozó oldalát mutatja be, hanem
„sötétebb” oldalunk rejtett vagy rejtegetett tulajdonságait hozza felszínre és
nevezi néven. A mesékben nemcsak sikeres, feddhetetlen, győzelemre termett
mesehősök járnak-kelnek, hanem olyanok is, akiknek nem sikerül elérniük
kitűzött céljaikat, s elbuknak a vállalt feladatok teljesítése közben. Ha
megváltják őket, újabb lehetőséget kapnak, visszamehetnek oda, ahonnan
elindultak, hátha a következő próbálkozás sikeresebbnek bizonyul majd. A mese
tehát nem azt ígéri nekünk, hogy mindig győzni fogunk, és hogy minden jó
tettünkért jót kapunk, hanem azt, hogy ha kitartóan próbáljuk végigjárni saját
utunkat, amelytől sem a kudarcok, sem a figyelmünket más irányba terelő
„kísértők” nem tudnak eltántorítani, az út végén közelebb kerülhetünk önmagunk
legbenső lényegéhez, és lehetőségünk nyílik valamiféle harmónia megélésére is.
A meseirodalom tele van olyan
történetekkel, amelyek abban segítenek, hogy szembenézhessünk saját, kevésbé
szeretett, sőt önmagunk előtt is rejtegetett tulajdonságainkkal, és megértsünk
valamit a rosszul végződő történetekből is. Ne felejtsük el: a mesék mindig
csak egy hős számára végződnek jól, a többiek vereséget szenvednek. De nemcsak
a küldetésüket maradéktalanul beteljesítő hősök sorsából tanulhatunk valamit,
hanem a bukott mesehősökéből is.
Persze épp az ő sorsukat intézhetnénk
el a legkönnyebben, mondván, hogy a hazugság, az önzés, a mohóság, a
kegyetlenség és gonoszság mindenképpen büntetést érdemel. Véleményem szerint
túlságosan leegyszerűsítjük a történetben rejlő lehetőségeket, ha csupán
erkölcsi igazságokat látunk vagy keresünk bennük. Sokkal többet kaphatunk
ezekből a mesékből, ha önmagunk meghaladására buzdító felszólításokat is
kihallunk belőlük! A mesék
értelmezésekor soha ne feledkezzünk meg arról, hogy a mese minden szereplője mi
magunk vagyunk.
Varga Boglárka (12/C) a múlt héten (febr. 26) a szombathelyi Francia Klubban tartott előadást, melynek címét ld. a fotón. Bogi lebilincselően érdekes összefoglalót adott a kor francia-angol kapcsolatairól. Engem az ragadott meg legjobban, hogy I. (Hódító) Vilmos alatt a francia volt az államvezetés nyelve. A francia hatás kitörölhetetlenül megmaradt az angol nyelvben, még a mai angolban is sokkal több a latin-francia eredetű szó, mint az óangol. A Klub nevében még egyszer nagy-nagy köszönet az érdekes és hasznos percekért.
Az érdeklődők a könyvtárban elolvashatják az előadás szövegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése