Amikor körvonalazódott, hogy Szombathelyen lesz színház,
amiről mostanában elég sok hír jelenik meg a médiában, a közönség csupán annyit
kért, hogy Csehov ne legyen a repertoáron.
Tisztelt olvasó, nem tudom mennyire ismeri az orosz drámákat, annyit azonban elárulok hogy a tehetetlenség légköre
lengi át őket. Semmi nem jó, de nem tesznek ellene. A szereplők pedig
rendszeresen elbeszélnek egymás mellett. Nem feltétlenül szórakoztató darabok. Most
már talán Ön is érti a kezdeti félelmeket, ennek ellenére mégis több Csehov drámát
vitt színre a társulat, és a diákbérleten is helyet kapott.
Ezeknek a tényeknek tudatában, felkészülten léptem be a
színházba és tudtam, hogy ez bizony nagyon orosz előadás lesz. Talán kicsit
vontatott, néhol unalmas, olyan „érfelvágós”, eseménytelen dráma. Aztán felment
a függöny és elkezdődött. Mit mondjak?! Nem szép dolog hazudni, ezért nem
teszem. Unalmas volt az eleje, de még mennyire.....Ivanov néhány éve még boldog
ember volt, akin hirtelen mérhetetlen unalom lett úrrá, anyagi gondokkal küzd.
A felesége, aki mindenét feladta érte, elhagyta családját, megtagadta vallását,
haldoklik. Az orvos és egy lány szerelmesek, de érzelmeiket nem akarja senki
viszonozni. A többi szereplő pedig különféle problémákkal küzd. Ezzel az első
felvonás, amelyben a szereplőket megismertük, véget ért. Szünet, ami azt hiszem
nagyon jót tett.Aztán elkezdődött a második felvonás, ami fordulatokban és meglepetésekben
bővelkedett. Vajon tényleg csak a pénzért házasodott Ivanov? Lesz esküvő, vagy nem?
Kapnak pénzt? Az öreg úr eljut Párizsba? A néző minden kérdésre választ kap, ha (végig)megnézi az előadást. S bár az eleje döcögősen indult, a végére egy élvezhető és
tetszetős színmű lett, pedig ez Csehov volt.
Németh Dolóresz (12/B)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése