Tanárportrék 15.

Milyenek voltak a gimnáziumi évei?

Nagyon élveztem a középiskolás éveimet, remek osztályt alkottunk, és sok élménnyel gazdagodtam.

Már gimnazistaként tanári pályára készült?

Nem, de már akkor éreztem, hogy a gyerekekkel jól tudok bánni, és ez vezetett rá arra, hogy pedagógus legyek. Az pedig hogy magyartanár, valószínűleg onnan ered, hogy nagyon szerettem olvasni, és mindig is érdekeltek az irodalmi művek.

Szeptemberben lesz öt éve, hogy egykori iskolájának tanári karát erősíti, Hogyan emlékszik vissza a kezdeti időszakra?

Kettős érzések kavarogtak bennem, ugyanis nem ebben az épületben voltam diák. A Premontrei épülete egy kicsit barátságtalan, és nagy megkönnyebbülés volt, hogy nem oda kellett mennem tanítani, hanem ide egy barátságos és jó atmoszférájú helyre

.

Hogyan fogadták a diákok, kollégák?

Érdekes volt, mert azt gondoltam, hogy a diákok egészen mások lesznek, mint általános iskolában, de nem. Ugyanolyan gyerekek ők is, hiszen például egy nyolcadikos és egy kilencedikes között nincsen semmilyen különbség. Úgy érzem, a diákok hamar elfogadtak. A tanárok közül pedig voltak olyanok, akik hajdanán még tanítottak, ez egy különleges helyzet, de alapvetően jól kezeltük.

Idén osztályfőnök lett. Hogyan fogadta?

Nagyon örültem neki, és már vártam. Azt gondolom, hogy iskolában tanítani úgy, ha valaki nem osztályfőnök, nehéz, mivel akkor kicsit úgy érzi, mintha csak óraadó lenne. Az iskola életében szervesen akkor lehet részt venni, ha van egy osztály, akiért felelősek vagyunk.

Milyen az osztály?

Kedvesek, és aranyosak. Már megtaláltuk a közös hangot.

Ön síoktató is?

Igen, amikor annak idején elkezdtem tanítani, egy partnerkapcsolat révén sítábort szerveztek Szlovákiába. Nem volt azonban annyi testnevelő tanár, aki tudott volna síelni, én tudtam, és elkísértem a csoportot. Kiderült, hogy a pedagógus az pedagógus, és mindent meg tud tanítani a gyerekeknek, amit tud. Függetlenül attól, hogy éppen magyartanár esetleg. Később aztán húsz évig kísérője voltam a sítáboroknak, és elvégeztem a tanfolyamot is, hogy oktathassam ezt a sportágat.

Más sportágakat is kedvel?

Igen, fiatal koromban triatlonoztam, ami úszásból, kerékpározásból és futásból áll. Ezeket a sportágakat külön-külön is folytatom a mai napig. Ha tehetem, eljárok az uszodába, illetve nyaranta sokat úszom, néha futni is szoktam, de a biciklizés mai napig nagy szenvedélyem, ez áll hozzám a legközelebb.

Ezen kívül még mit szokott csinálni szabadidejében?

Igyekszem minél több időt a családommal tölteni.

Van esetleg kedvenc verse, könyve?

Nem tudnék kiemelni egyet sem, ugyanis ahogy az ember formálódik, úgy változik az ízlése is. Vannak olyan könyvek, amelyekre szívesen emlékszem vissza, de nem biztos, hogy újra el is olvasnám.

Van olyan irodalmi korszak, amely közelebb áll Önhöz, mint a többi?

Kifejezetten nincs, de talán a német romantika, azon belül is Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihálya. Ez egy olyan mű, amelynek a parafrázisát Hajnóczy Péter is megírta. A kilátástalan szembenállás a hatalommal, a hatalom erőivel, mely a könyvben is helyet kap, egy olyan téma, amellyel mindig tudtam és tudok azonosulni.

Minden évben megrendezésre kerül az iskolában, a Kortárs Versmondó Verseny, melynek egyik zsűri tagja szokott lenni. Ezek szerint fontosnak tartja, hogy a diákok ismerjék a kortárs műveket is?

Persze, egy hagyományos órán úgy hiszik a gyerekek, hogy kőbe vésett, unalmas valami az irodalom, pedig nem. Úgy vélem, egy-egy ilyen alkalom is bebizonyítja ennek az ellenkezőjét, és rájönnek, hogy az irodalom most is van és folyamatosan íródik.

A diákok általában nem szeretik a magyart.  Hogyan lehetne közelebb vinni hozzájuk a tárgyat?

Két dologról van szó. Adott egy tantárgy, amelyből érettségizni kell negyedik végén, és meg kell tanítani nekik az érettségihez szükséges anyagot. A másik pedig, hogy érdekessé, kézzel foghatóvá kell tenni számukra. Ehhez pedig az szükséges, hogy az órákat is érdekesebbé tegyük, akár a digitális eszközös bevonásával is.

Milyen tárggyal készült, ami az Ön számára fontos, értékes?

Egy sporthoz kapcsolódó tárgyat hoztam, méghozzá egy régi pedált. Azért gondoltam erre, mivel a biciklizés iránti szenvedélyemet is jelképezi, illetve az idő múlását, hiszen rengeteget kellett használnom, hogy ilyen mértékben elkopjon, és ma így nézzen ki.

Köszönjük a beszélgetést.

Németh Dolóresz (12/B)