Tanárportrék 14. Dr. Szinetárné Márkus Teréz

 Kérem, meséljen egy kicsit a diákkoráról!

A győri Révai Miklós Gimnázium matematika tagozatos osztályába jártam, a tárgy iránti szeretetem még ma is megvan. Nagy létszámú osztályunk volt. Az utolsó két évben negyvenketten koptattuk a padokat. Ahogyan az itt is megszokott, sokan voltak a fiúk és kevesebben a lányok. Szívesen emlékszem vissza a diák igazgató választásokra. A Révaiban ugyanis az volt a szokás, hogy a diáknapra a felsőbb évesek közül választanak maguknak egy igazgatót a tanulók.  Végzős gimnazistaként egy ilyen kampánynak én is részese voltam, az osztálytársunk kapta a legtöbb szavazatot, így ő lett egy napra az igazgató.

Kezdettől fogva tanár szeretett volna lenni?

Igen. A szüleim mindketten pedagógusok, így szinte egyértelmű volt, hogy az én utam is a katedrára vezet.

Ha matematika tagozatos osztályba járt, akkor miért lett  biológia-kémia szakos tanár?

Úgy gondolom, hogy egy ember életét befolyásolja, hogy kik veszik körül, kikkel kerül kapcsolatba. Ez így volt az én esetemben is. Nyolcadik osztályosként, amikor be kellett jelölni, hogy hol és milyen tagozaton szeretnék továbbtanulni, már akkor - a matematika mellett - kémia tagozatos osztályban is gondolkodtam. A kémia órákon látott kísérletek során rabul ejtett az anyag változatos átalakulási lehetősége. Illetve, ahogy említettem, a szüleim is pedagógusok voltak. Édesanyám biológia-földrajz szakos, a biológia szeretete valószínűleg innen ered. Gimnazistaként a tanáraim is ebbe az irányba terelték a figyelmemet, így a kettő eredménye, hogy most itt vagyok.

Ezenkívül még melyik tárgyakat szerette?

Kedveltem a földrajzot, a testnevelést. Azonban középiskolás koromban, amikor ismerkedni kezdtem az angol nyelvvel, akkor kimondottan nem szerettem.

Hogyan került a Nagy Lajos Gimnáziumba?

Az egyetem elvégzése után rögtön egykori gimnáziumomban kaptam állást, de a magánéleti szálak egyre inkább Szombathely felé húzták a szívemet. Nehéz volt egy remek munkahelyet elhagyni  - egy kicsit néha még ma is sajnálom-, de tudom,  hogy jól döntöttem akkor. Itt először csak óraadó voltam, aztán már főállású tagja lettem a tanári karnak.

Ön korábban nevelőtanár volt  a Hámán Kató Leánykollégiumban. Milyen tapasztalatokat szerzett ott?

Az elején nagyon elkeseredett voltam, hogy egy jó győri gimnázium után „csak” kollégiumban sikerült elhelyezkednem. A Nagy Lajos Gimnáziumban akkoriban óraadóként dolgoztam. Néhány hét elteltével viszont rájöttem, hogy ez nekem nagyon tetszik. Egyrészt olyan közvetlen kapcsolat alakulhat ki a diák és a nevelőtanár között, amely közel állt a szívemhez. Másrészt a kollégiumi munka az ember képességeit szerteágazóan igénybe veszi, kibontakoztatja és ezekből tanulhat is.

Ön 2013 októberében (a Vas Népe c. megyei napilapban) a hónap tanára lett. Milyen érzés volt?

Boldog voltam, hisz név, így érdek nélkül történt a szavazás. Máig sem tudom, hogy ki jelölt erre a címre, pedig kíváncsi lennék rá.  Úgy gondolom, ez a szavazás azt is bizonyítja, mennyire erős az összetartozás érzése a gimnázium egykori és jelenlegi diákjai között. Az összefogásuk kellett ahhoz, hogy ezt a címet elnyerjem, amely így nem csak nekem, de a gimnázium számára is elismerést jelent.

Hogyan értesült róla?

A versenyről? Pontosan nem emlékszem, talán Antalovits tanár úr mondta, hogy látta a kiírást, és már szavazott is rám. Addig a pillanatig nem is tudtam, hogy létezik ilyen „verseny”.

Minden évben lelkes szervezője a szlovén utaknak. Honnan ered az ötlet?

Amikor az emberben pedagógus vér buzog, akkor családi utazásai során azt is figyeli, hogy mit tud majd beépíteni az oktatásba. Ebben az esetben is így történt. Először 1989-ben jártunk az Isztriai-félszigeten, és ekkor jött az ötlet, hogy szervezzünk a tanítványainknak is ilyen jellegű utakat. Férjem, (dr. Szinetár Csaba) aki az egyetem biológia tanszékének oktatója, azóta is minden évben viszi a másodéves hallgatókat. Amikor a gyerekeink nagyobbak lettek, és én is szabadabban tudtam mozogni, diákjaimmal mi is bekapcsolódtunk a terepgyakorlatokba.  Azóta minden évben visszük a lelkes és kíváncsi diákokat.

Több alkalommal volt már osztályfőnök. Milyen érzés, amikor megtudja, hogy kap egy csapatot?

Általában olyankor tudom meg, amikor még egy végzős osztály osztályfőnöke vagyok, és éppen a legnehezebb időszakot - érettségi, felvételi, elszakadás - éljük meg. Ilyenkor annyi elfoglaltság, feladat van, hogy nem nagyon lehet másra koncentrálni, csak az aktuális csapatra. A végzős osztály érzelmileg is „fogva tart” ,  a következő osztály akkor  még nagyon távoli jövő. A nyár folyamán szoktam csak azt új névsort tanulmányozni.

Már rutinból tudja, hogyan kell kezelni a helyzetet?

Az új osztállyal kapcsolatos helyzetet? Nem. Minden osztály más. Kicsit olyan érzés, mint amikor egy újszülöttet hazavisz az ember, és otthon ismerkedik vele, várja, hogy majd milyenné formálódik. A szülőnek persze van befolyása gyermeke formálódásában, de az is számít, hogy milyen a gyermek személyisége. Osztályfőnökként is így van ez. Kap egy harmincöt fős osztályt, harmincöt önálló személyiséggel. Kíváncsian figyeli, hogy ezeknek az egyéniségeknek a találkozásából hogyan szerveződik az osztály, a közösség. Lehetőségeket teremt a közösség erősödésére, az együvé tartozás érzésének fejlődésére. De minden osztály más, nincs két egyforma.

Mi a legnehezebb feladata akár tanárként, akár osztályfőnökként?

Osztályfőnökként nehéz, hogy sok mindent be kell vasalni a diákokon, például az igazolásokat és egyéb határidős feladatokat.  Ez olyan kötelesség, amely  akár terhelheti is az osztállyal való viszonyt. Tanárként pedig a nagy létszámú osztályok esetében a figyelem megragadása és megtartása.

Egykor tanítványa volt Antalovits tanár úr. Milyen érzés, hogy az egykori diákja is ugyanarra pályára lépett?

Örülök neki, hogy tanárként megadatott; régi diákom ma már kollégám. Direkt módon nem befolyásoltam, hogy ő is ezt a pályát válassza.

Mi a tanácsa az érettségi előtt álló diákoknak?

Kitartás.

Van esetleg kedvenc tudósa? Vagy olyan akire felnéz?

Ezzel a tudományággal (is) sok tudós foglalkozik, nehéz lenne egyet kiragadni. Inkább azt tudnám mondani, hogy aktuálisan kinek a munkáját követem figyelemmel, ki az, akinek a könyvei nagy hatást gyakorolnak rám, ő pedig Matt Ridley. Elsősorban azért, mert könyveiben a biológiából ismert evolúciós törvények működését kiterjeszti a társadalom irányába is, az ember biológiai fejlődéséből vezeti le a jelenlegi társadalmi normákat. Számomra nagyon izgalmas, újszerű gondolatokat fogalmaz meg. Könyveiben fényt derít az emberi természet és kultúra számos rejtélyére is. Állítása szerint a férfi és a női szerepek különbözősége mélyen a múltban gyökerezik, és ennek a jelenlegi társadalmi életre gyakorolt hatásait több könyvében is boncolgatja.  

 Hogyan szeret kikapcsolódni?

Aktív testmozgással. Minden házon kívüli tevékenységet –sport, kirándulás- preferálok.

Látom, két tárgyal is készült.

Nos igen;  kedvenc tárgynak egy térképet hoztam. Általános iskolás korom óta a térképek a gyengéim. Manapság is előfordul, hogy csak kinyitom, nézegetem a lapjait, böngészem a különböző tájakat. A kirándulások örömét szüleim révén hamar megismertem, egyetemistaként három hetet Grúziában töltöttem, de kedvelem a hátizsákos túrákat is.  A cipőt pedig azért hoztam, mert ezeknek a kirándulásoknak nélkülözhetetlen kelléke.

Köszönjük a beszélgetést!

Németh Dolóresz (12/B)