Amerikából jöttünk, mesterségünk címere.....

Interjú Barta Mártonnal (11/D)

Marci a 2015/16-os tanév második félévét az Egyesült Államokban töltötte.  Fő motiváció: a gimnázium után továbbtanulás egy amerikai egyetemen, sportösztöndíjjal (úszás).

-        Pontosan, hol voltál?

-       A Georgia állambeli –Atlantától nem messze- Snellville városkában voltam. A családot már régebbről ismertem, egy edzőtáborban találkoztunk. Az anyuka magyar származású és ezért hozták gyermeküket ide, Szombathelyre. Ez még öt évvel ezelőtt történt.  De most az én amerikai tartózkodásom fő célja a nyelvtanulás volt. Ezzel a családdal vettük fel a kapcsolatot, és ők készek voltak engem fogadni fél évre. 

-          Milyen volt az utazás?

-          2016. január elsején utaztam Bécsből Frankfurtba, onnan tíz óra repülés után érkeztem meg Atlantába.  

-          Mesélnél az iskoláról, ahová jártál?

-          Az iskola január első hetében kezdődött. Volt egy segítőm az iskolában, ahová egyébként rajtam kívül még három külföldi cserediák is érkezett. Segítőmmel összeállítottuk az órarendemet. Mindennap hét órám volt. Tantárgyaim a következők voltak: matematika, irodalom, világtörténelem, ezek voltak a kötelező tantárgyak.  Informatika, pénzügy, biológia, mint fakultatív tantárgyak.  A tantárgyak órái mindennap ugyanabban a sorrendben követték egymást.

A negyedik órában mehettem ebédelni. Háromféle menüből lehetett választani, pizza mindig volt.  Többnyire a gyorséttermi színvonalhoz közelítettek az ételek, ami egy idő után, nem túl izgalmas.  

-          Melyik tantárgyat szeretted a legjobban? 

-          A kedvenc tantárgyam a történelem volt, amit érdekesen , gazdagon illusztrálva tanított egy úr, aki egyébként az iskolában amerikai foci edzőként is tevékenykedett.  Az  iskolát Brookwood High School-nak hívták, osztályok nem voltak, csak évfolyamok  1-12.-ig.  Mivel nem volt állandó osztályom, minden órán más-más csoporttal tanultam együtt. Az iskolának 3 ezer tanulója volt. Bővebben a honlapjáról:  

               http://www.brookwoodhighschool.net/

-          Az órák után, a délutánt mivel töltötted?

-          Délután az órák után közvetlenül úszóedzésre mentem, a SWIMATLANTA egyesületnél edzettem. Az uszoda húsz percre volt a városkától, a fogadó család gyermekeivel autóztam oda .  Hétfőtől péntekig csak délután volt edzés,  hétvégén, szombaton  pedig délelőtt és délután. Több versenyen is részt vettem, az iskolát és az egyesületet is képviseltem. Sikerült állami (Georgia állam) bajnokságot nyernem  a középiskolások versenyén. Váltóban a „fogadó testvéremmel” úsztam,  itt is állami csúcsot értünk el.

-          Mi volt a legmeghatározóbb élményed?

-          A legjobban a floridai edzőtábor tetszett. Itt a tavaszi szünetben voltam. Az ottani edző egy komoly kihívás elé állított; ússzam meg a kinti aranyjelvényes szintet valamelyik számból.  A 400 és a 200 vegyesen (pillangó, hát, mell és gyors a sorrend) sikerült is ezt teljesítenem.  Ez a szint az államokbeli olimpiai válogató verseny szintje,  itt korcsoport nincsen.  A 400-at 4:19,68 alatt úsztam meg, a szint 4 perc 25 mp. A 200-at 2:03 alatt teljesítettem, itt a szint 2 perc 05 mp.   10 napot töltöttem el itt, napi két edzés volt.  A délutáni edzések után szörfözhettünk az óceánban.

-          Hogy teltek a hétvégék?

-          Szombaton dupla edzések voltak, vasárnap reggel pedig templomba mentünk.  A mise két órás volt.  Utána általában elmentünk egy gyorsétterembe, a délután pihenéssel vagy tanulással telt.  Atlantába többször elmentünk. Voltunk baseball meccsen, úszóversenyen, az amerikai egyetemi bajnokságot rendezték itt meg,  a helyi gimnáziumok közötti kosárlabda bajnokság egyik mérkőzését is láttam. Ellátogattunk a Coca-Cola múzeumba.

-          Mi az, ami vonz Téged, hogy a gimnázium után az Egyesült Államokban folytasd a tanulást és az úszást?

-          Egy jó egyetemre szeretnék bejutni az úszással. Igazából én nem az úszásra alapoznék a jövőben, hanem az úszással szeretném megalapozni a jövőmet. Úgy érzem, hogy ezt kint tudnám elkezdeni.  Közgazdasági pályát célzok meg, ennél konkrétabb elképzelésem, még jelenleg nincs. Úgy érzem, hogy az a félév, melyet Snellville-ben töltöttem, hasznos volt, egyrészt a nyelvtanulás szempontjából, másrészt, biztosabb képet adott arról, hogy hová is szeretnék menni.

-          Köszönjük a beszélgetést.