Tanárportré 9. Bugovits Anita tanárnő

Milyen tantárgyakat szeretett még iskolásként?

Az idegen nyelvek mellett a magyar nyelvtant különösen szerettem, és az éneket is. Ezeken kívül szívesen tanultam a biológiát és a földrajzot is, más országok kultúrái felkeltették a kíváncsiságom. A kémia, a fizika és a matek azok, amelyeket kevésbé szerettem. Emlékszem, hogy a matek érettségi napján, miután letettem a tollam, örömtáncot jártam, hogy többé nem kell foglalkoznom vele.

A középiskola során mindenki meghatározó élményekkel gazdagodik. Melyek azok az események, amelyekre szívesen emlékszik vissza? Valamilyen diákcsíny esetleg, amit el tudna mesélni?

Szívesen gondolok vissza a középiskolás évekre, elsősorban az osztálytársaim miatt, mert jó közösség voltunk. Egy diákcsíny van, amire emlékszem, de abban sem vettem részt. Talán még a szalagavató sorolható ide, amikor tanárparódiát állítottunk össze. Azóta is szívesen nézem vissza a videót, és nevetek a poénokon, bár most már tanár szemmel is látom az érem másik oldalát.
Egyébként mi egy nyugodt osztály voltunk. Bartha tanár úr volt az osztályfőnökünk, szerintem komolyabb gondot nem okoztunk neki, még az osztálykirándulásokon sem. Sajnos az utolsót ki kellett hagynom, mert nyelvvizsgára készültem.

Hogyan emlékszik, milyen volt Önök Mazsibulija?

Egy Csillagok háborúja feldolgozást készítettünk, ami azért volt számomra peches, mert nem láttam a filmet és azóta sem pótoltam, szóval csak előadtam azt, amit rám írtak. A vasútállomás környékén tartottuk akkor az avatót és meg is nyertünk. Jó érzés volt, hogy a mi osztályunk egy nyerő csapat már rögtön így az elején.

Fiatalabb korában diszkós, bulizós volt?

Volt egy korszak, amikor igen, 15 és 17 éves korom között nem kellett félteni, megtaláltam az iskolai bulikat, aktívan részt vettem az ilyen rendezvényeken. Nagyon szeretek táncolni, a mai napig kihasználom az ilyen alkalmakat. Ha jó a zene, a hangulat és a társaság, akkor miért üldögéljek az asztalnál? Nem mellesleg alkohol nélkül is lehet jól mulatni… J

Ön pár hónapig kint volt Skóciában. Tudna mesélni valami emlékezetesebb pillanatot, kellemetlen szituációt?

Rengeteg szép élményt szereztem az ottani 3-18 éves gyerekek tanításával. Tulajdonképpen az egész emlékezetes volt. Eleinte féltem, hogy hogyan fogom érezni magam, mi lesz, ha nem tetszik a szállás, ha nem tudom megenni az ottani fogásokat. Ehhez képest ott ettem életem legjobb ételeit. Nagyon szép helyeket láttam. Ha az embereket kérdezik, hová szeretnének menni, mindenki arra asszociál, hogy pálmafákhoz, tengerpartra, stb., de láttam ezeket a gyönyörű tájakat, hegyeket, a környezetet, az egész annyira mesés. Ha a jövőben választanom kellene a nyaralási úti célt illetően, biztosan ilyesmi hely mellett döntenék.

Milyen érzés egykori „nagylajososként” újra itt lenni és tanítani az iskolában?

Az első félév nagyon furcsa volt, amikor találkoztam az egykori tanáraimmal. Ők már kollegaként kezeltek, de nekem nem volt könnyű megszokni például a tegeződést. Nagy volt a nyomás az elején, nyilván a Nagy Lajos Gimnáziumban tanítani presztízs, úgyhogy volt bennem egy kis félelem. Aztán viszonylag hamar belerázódtam, és nagyon örülök neki, hogy itt lehetek.

Miért éppen angol és német szakra esett a választása?

Mindennél jobban szerettem nyelveket tanulni, érdekelt a nyelvtan, saját magamnak is kihívás volt, hogy le tudom-e fordítani, megértem-e az adott szöveget.

Ha nem a tanári pályát választotta volna, akkor mivel foglalkozott volna még szívesen?

A pszichológiával, mert az nagyon érdekelt. A mai napig szívesen olvasgatok pszichológiai lapokat. Ez gyakorlatilag kapcsolódik ahhoz is, amit jelenleg csinálok, a tanításhoz. Ezen kívül még a magyarral is szívesen foglalkoztam volna.

A Tanárnő említette, hogy összekeverték már diákokkal. Volt valamilyen emlékezetesebb eset ezek közül?

Olyan nagyon emlékezetes nincs, viszont nagyjából hetente előfordul, hogy lehellóznak a folyosón. Egyébként ezért is hordom magammal a táskámat, legalább az legyen egy „ismertető jel”. Az furcsább volt eleinte, amikor csókolommal köszöntetek, szívem szerint tegeződnék, de azt ugye nem lehet. Azért most már átállt a magázásra a fülem.

Mit emelne ki, amire szívesen emlékszik vissza a diákjaival kapcsolatban? Esetleg részesült-e már valamilyen diákcsínyben?

Tavaly a 10/B-sek, idén a 11/B-sek hívtak osztálykirándulásra kísérőtanárnak, ott megismerhettem őket kicsit az iskolán kívül is, így jobb kapcsolat alakult ki velük. Diákcsínyre is volt már példa, tavaly április elsején a 12/B osztályból az egyik lány velem is szódolgozatot íratott. Ez aranyos volt. Idén nem ért ilyen meglepetés, bár számítottam rá.

Antalovits és Barczi tanár úr nagy focidrukker, Kecskés tanár úr hobbija a kerékpározás. Van-e olyan szabadidős tevékenység, amely iránt komolyabban érdeklődik, akár már a szenvedélye?

Ennyire szenvedéllyel, mint a tanár urak, nem. Korábban hegedültem 7 évig, de úgy döntöttem, inkább a tanulásra koncentrálok. Így nem lettem zenész, bár a tanárom zenei pályára szánt.

A megszokott hétköznapokból hogyan szokott kiszakadni, miként tud kikapcsolódni?

Az egyik kedvenc kikapcsolódási formám a zenehallgatás, az aktuális slágereket szeretem, nagyon szeretek énekelni, olyanokat hallgatok inkább, amiknek tudom a szövegét. Régebben nagy hip-hop rajongó voltam, de a mai elektronikus zenét is kedvelem, próbálom követni a trendeket. Szabadidőmben edzőterembe járok, valamint TRX-re. Természetesen a barátaimmal való kikapcsolódás a legszórakoztatóbb.

Önnek van háziállata?

Nincs, sajnos. Mindig vágytam egy kutyára, de egyelőre nincs rá mód. Régebben a kisebb testűeket kedveltem, a yorkshire terrier volt a kedvencem. A szüleimnek minden karácsonykor könyörögtem egy kutyáért, de mindig kinevettek. Ma már a nagyobb testűeket szeretem, a vizslákat, a golden retrievert és a labradort, ezek, amik nagyon tetszenek.

A Tanárnő szemmel láthatóan divatosan öltözködik. Erre tudatosan figyel vagy inkább a személyiségéből fakad?

Mindig is igényes voltam az öltözködésemre, a környezetemre. Általában a hangulatomnak megfelelően öltözöm. A kirívó ruhákat viszont nem szeretem.

Ha abszolút nem számítana a pénz, hová utazna legszívesebben?

Leginkább európai országokat járnék körbe. Az egyik oka, hogy félek a repüléstől, éppen ezért például egzotikus helyekre nem is vágyom. A személyiségem is inkább Európa felé húz.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Mindenféleképpen tanítással szeretnék foglalkozni, nagyon szeretem a munkám. Gondolkodtam azon is, hogy külföldre megyek, de ott sem könnyű, az embernek alaposan elő kell készülnie.

Tapasztalatai alapján milyen tanácsot tudna adni a korosztályunknak?

Nem kell mindenre igent mondani… Legyetek bátrak, álljatok ki magatokért. Vegyétek komolyan a tanulást. Bár a szívetek sokszor a szórakozás felé húz, hálásak lehettek a sorsnak, mert megadatott, hogy itt lehettek, ilyen ideális környezetben tanulhattok.

Az idei újításunk, hogy egy szám mögött rejtett hírre, állításra kell reagálnia az interjúalanyunknak. A Tanárnő a következő kérdést kapta:

Nemrégiben néztük meg az Oscar-díjas magyar alkotást, a Saul fiát. Önnek hogy tetszett?

Már akkor megfogadtam, ezt a filmet mindenképpen megnézem, amikor megkapta a díjat, úgyhogy különösen örültem, hogy ezt a filmet választottuk, nagyon vártam. Szerintem ez egy óriási elismerés a magyaroknak, magyar filmeseknek. Színvonalas film volt. Rengeteg adaptációja van a témának, más-más aspektusokból feldolgozva. Kicsit hiányoltam belőle az érzelmeket, párbeszédeket, viszont amit ki akart fejezni, így is ki tudta. Úgy látszik, más filmekhez vagyok szokva, mert volt olyan, ami ennél jobban megérintett a témában. Hasznosnak találtam a film végén a beszélgetést.

A  riportot   Ignéczi Dóri és Németh Dolóresz készítették.
Ez a portré egyben búcsú is Bugovits Anita tanárnőtől, aki két évig tanított iskolánkban. Gyesen lévő kolléganőinket helyettesítette, ők szeptemberben visszajönnek.
Reméljük  kellemes emlékekkel távozik, új munkahelyén további sikereket kívánunk.