Tanárportrék 1.

Ebben a tanévben szeretnénk egy riportsorozatot készíteni tanárainkról. Igaz, hogy nap mint nap találkozunk, de a tanórák nem igazán alkalmasak arra, hogy jobban megismerjük őket. Ezen szeretnénk változtatni. Tehát A, mint

Antalovits Dániel tanár úr 2008 óta tanít iskolánkban és egykori diákként szívesen emlékezik vissza az NLG falai között eltöltött időkre. Mint mondja, életének legszebb időszaka volt a négy nagylajosos diákév. Szép emlékeiről, régi terveiről és tanárként eltöltött éveiről faggattuk. Puskázási módszereket nem - mint mondta, nem sokszor volt szüksége rá, így sajnos semmilyen különleges technikát nem tud megosztani velünk- de rengeteg mást megtudhatsz a tanár úrról, ha elolvasod interjúnkat.

Némethy Zsófia:   

Mint volt NLG-s, mesélne nekünk diákkori élményeiről ?

Antalovits Dániel:

Nagyon-nagyon sok emlékem van, életem legszebb 4 évének tartom ezt a korszakot baráti társaságommal együtt. Ha a tanórai, és a sportos élményekre, vagy akár a klasszikus  pénteki romkertes bulikra gondolok, ezek a dolgok nagyon jó emlékeket ébresztenek bennem. Talán ennek is köszönhető, hogy itt kötöttem ki.

N.Zs.: Mi döntötte el, hogy Ön a biológia tanár lesz?

A.D.: Nagyon sokáig nálam dilemma volt, hogy melyik fakultációt válasszam itt a gimnázumban. A két kedvenc tantárgyam a történelem és a biológia volt, amiből megyei versenyeket nyertem. Így egy idő után a biológia és kémia vonalon indultam el, a humán irány háttérbe szorult.

N.Zs.: Értem. Mindenki tudja, hogy ön milyen sportos, szóval hogy-hogy nem gondolkodott a tesitanári pályán?

A.D.: Először is meg kellene kérdezni a gimnáziumi tanáromat Tóth László tanár urat, hogy talajtornából milyen voltam. Ezt leszámítva fociztam és több mást is kipróbáltam, tehát a labdajátékokkal és az erőnlétemmel nem volt probléma, de akadtak azért  fehér foltok.  Így soha nem gondoltam arra, hogy testnevelő tanár legyek.. Először biológusi, majd biológiatanári diplomát szereztem.

N.Zs.: Mi volt a legnagyobb diákcsíny ami megmaradt az emlékezetében?

A.D.: Erről Kecskés tanár úr tudna a leginkább beszélni, amikor a kezdő évében technikatanárként megjelent nálunk, akkor az egyik órán meg szerettem volna dobni az egyik osztálytársamat radírral, aki lehajolt,  a radír pedig a táblán csattant.  Illetve volt a tesiöltözőben egy rúgásom, ami célt tévesztett és kivitt egy ablakot, amit másnap egyébként rendbe is hozattam.

N.Zs..: Vannak olyan tanárok, akik Önt tanították, most pedig a kollégái?

A.D.: Természetesen. Nagyon szeretem őket, és mindenképp fontos szerepük van a választásomban. Szinetárné Márkus Teréz tanárnőt tudnám elsőként megemlíteni, aki biológia, kémia, biológiafakt és kémiafakt tanárom volt. Előfordult, hogy egy nap négyszer is találkoztunk. Akit pedig még mindenképp szeretnék kiemelni az Takács tanár úr, aki a matematikát tanította.

N.Zs.: Mint kollégát, hogy fogadták volt tanárai?

A.D.: Teljesen pozitívan. Eleinte leginkább a megszólításokkal akadtak problémák, ugye a tiszteletadás terén, a korábbi magázódó formából kicsit nehéz volt megszoknom a tegeződést.

Vincze Bence:

Kivel ápolja a legjobb barátságot a tanári karból?

A.D.: Szabadidőmben nem járok össze kimondottan senkivel, vagyis a barátaim más társaságból kerülnek ki, de úgy érzem, hogy mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, főleg Bánhidi Zoltánnal  és Barczi Péterrel.  .

N.Zs.: Az idén először lett osztályfőnök.  Az Ön számára ez mennyire számít kihívásnak?

A.D.: Ez így, ilyen formában nem teljesen igaz, mert ezelőtt  két éve, már kaptam egy végzős osztályt, amivel meglehetősen mély vízbe dobtak, mert abban az évben még az Orlayban is tanítottam. Ezek után, valamivel magabiztosabban álltam neki ennek a feladatnak és remélem, hogy jól fog működni.

V.B.: Gyermekkorában milyen tervei voltak a jövőre nézve?

A.D.: Ami szóba került,  az a sportújságírás, sportriporterkedés, és persze a biológia. Viszont mivel az egészségügyi vonalat nem szerettem, az állatorvosi illetve a biológusi pálya érdekelt, végül az utóbbi mellett döntöttem.Nyilván egy időben még a focista lét is vonzott, amikor a Haladás korosztályos csapataiban játszottam, de a jó tanulmányi eredményeim miatt tudtam, hogy ebből továbbtanulás lesz és ez így háttérbe szorult.

N.Zs.: Milyen sportokat próbált ki eddig?

A.D.: Mint már említettem, focista voltam, ez volt úgy az első, aztán mivel lábra már meglehetősen erős voltam, felső testre kevésbé ezért elkezdtem konditerembe járni. A klasszikus labdajátékok közül mindent kipróbáltam, ami különlegesebb az, hogy ultimate frizbiztem is, amiben csapatunkkal teremben országos 2.,  strandon pedig 3-ak lettünk. Kipróbáltam még a jorkyzást is, amit minden héten űzök azóta is.

(ultimate frizbi = csapatban játszott frizbi, jorkyzás = kettő kettő elleni teremfoci)

V.B.: Ki a példaképe?

A.D.: Minden tekintetben a szüleim. Mind a ketten nehéz sorsú gyerekek voltak, tehát ahonnan ők elindultak és amit letettek az asztalra, az minden téren példaértékű. Apukám egy 10 gyerekes család utolsó sarjaként eljutott 2 olimpiára versenyzőként, 4 világbajnoki bronzérem és edzőként olimpiai ezüstérem van a neve mellett. A futball világából pedig Alessandro Del Piero, egyrészt a játéka, másrészt a személyisége miatt.

V.B.: Mit tart a legnagyobb erősségének?

A.D.: Talán a kommunikatív készségemet. Jól kezelem az embereket, közel állok a diákokhoz, nem vagyok egy konfliktus kereső személyiség és – adott esetben- hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni.

V.B.: Elárulná mi a gyengesége? Ígérjük nem fogjuk ki- és felhasználni.

A.D.: Alapjában véve nyugodt természetem van. Bár néha túl érzékeny vagyok és egy idő után már harapós is tudok lenni.

N.Zs.: Mi a legnagyobb félelme?

A.D.: Most így a betegségeket mondanám, az embert kerülje el az ilyen, akár a családomban akár a barátaimnál.

V.B.: Mi a kedvenc filmje?

A.D.: Nem vagyok egy nagy filmnéző. Talán egyet tudnák igazán kiemelni a Nelson Mandeláról szóló Invictust.

V.B.: Mit szól a Juventus idei meneteléséhez?

A.D.: Először is nagyon sajnáltam Antonio Conte távozását és nem örültem az új edző személyének, de eddig amit tapasztaltam az meglehetősen pozitív.

N.Zs.: Volt már a foci miatt komoly konfliktusa?

A.D.: Büszke vagyok arra, hogy az Internnek szurkoló tanítványokat is  - ez a csapat a Juventus legnagyobb ellenlábasa-  tudtam mindenféle akadály nélkül tanítani és köztünk semmilyen szinten nem volt az az ellenségeskedés,  ami a két csapat közt megvan.

V.B.: Milyen meccseket szokott látogatni?

A.D.: Három éves korom óta járok ki a Haladás meccseire, hazaira mindenféleképpen. Emellett -nyilván ez pénz kérdése- minden szezonban egy Juventus meccsre megpróbálok eljutni.

A Tanár úr bár gyermekkorában focista szeretett volna lenni, az egész NLG örül annak, hogy végül a biológiát választotta.

Köszönjük a beszélgetést.