Hölgyek sárga rózsával

Javasolnám, hogy a  riport előtt  olvassátok el az alábbi linkeket, melyek bemutatják a ZONTA-klubot és céljait.
http://vaol.hu/szombathely/atadta-a-zonta-club-az-ywpa-dijat-kozepiskolas-palyazoinak-1611872
http://vaol.hu/hetvege/sarga-rozsak-nokert-nokkel-1611346
www.zonta.org

Március 22-én, hétfőn az iskolai könyvtárban került  megrendezésre   a YWPA-díj átadása, melyre 2 NLG-s lány is pályázott. Őri Fanni Júlia 11/C, aki a zsűri szavaival élve "a legütősebb" esszét megírva az első helyezettnek járó díjat vehette át, és Hargitai Emma 11/C, aki második helyen végzett,holtversenyben Magyarlaki Martinával,a Herman Ottó Szakképző Iskola diákjával. 

Kedd délelőtt a 2 NLG-s lánnyal beszélgettem.

V.Bence:-Mi ösztönzött titeket a versenyen való indulásra, milyen követelmények voltak, és milyen személyes tapasztalatokat tudtok hozzáfűzni a pályázatotok témájához?

H.Emma: -Engem  az ösztönzött, hogy mindig is voltak ezzel  kapcsolatban gondolataim ;  a nők helyzetéről  hazánkban és szerte a világban.  Így amikor meghirdették ezt a pályázatot, igazából anya vette észre hogy ezen én is indulhatnék, mert megvannak hozzá a képességeim. Emellett voltak még olyan alapkövetelmények, mint például,  vezetőszerep betöltése egy szervezetben( én az NLG Öregdiák Egyesületnek vagyok  a diákkoordinátora),  jótékonykodás, angol nyelvtudás, mert a pályázatot angolul kellett megírni,  és ezek mind teljesültek rám. Ezért gondoltam úgy,  hogy  megírom  ezt a pályázatot, melyben megpróbálom megosztani  a gondolataimat másokkal, és talán tudok ötleteket is adni.

Ő.F. Júlia: -Legnagyobb ösztönzést annak köszönhetem, hogy kiskorom óta cserkész vagyok, és már betöltöttem egy cserkészvezetői szerepet is, és itt rengeteget jótékonykodunk. Minden évben számos rendezvényen veszünk részt, például az évente megrendezett Kelemen-napon, ahol egy napot töltünk el fogyatékkal élőkkel. Ez nagy lendületet, erőt tud adni az embernek.

Továbbá én kaptam egy ösztöndíjat, hogy Ausztráliában  tölthessek egy évet. Ez az év nagyon kinyitotta a szemem és rávilágított arra, hogy a nők helyzete mennyire eltérő lehet más országokban. Véleményem szerint már Ausztrália és Magyarország között is hatalmas a különbség. Emellett itt volt lehetőségem más-más országokból érkező cserediákokkal is találkozni, akik megismerésével kellő tapasztalatot szereztem a pályázat megírásához is.

V.Bence:-Mennyire volt kihívás számotokra a verseny?

Ő.F.Júlia:-Szeretem a kihívásokat, és ez az  volt. Először is az, hogy 4 esszé-témát kellett írnunk, amihez a fantáziánkat bőven kellett használni, és ezenfelül utána olvasni, kutatni, és bőven volt szükség gondolkodásra is, hogy jól megírjuk, és megfelelően ütős legyen. Úgyhogy eléggé nagy kihívás volt.

H.Emma:-Még inkább a kreativitásra volt nagy szükség és a jó ötletekre. Például azzal a kérdéssel kapcsolatban,  hogyan lehetne javítani a nők helyzetén, és miképp reklámoznánk ezeket a  segítő klubokat, melyeket az emberek többsége nem ismer. Én sem ismertem addig a ZONTÁT, amíg a pályázattal nem nyertem betekintést a munkájába.

V.Bence: Végül hogy állt össze a pályázat?

H.Emma és Ő.F.Júlia: Mint mondtuk 4 esszét kellett írni angolul. A témák a következők voltak: az első esszében  bemutatkozás, a jövőre vonatkozó tervek, célok vázolása; a másodikban ismertetni kellett, hogy hol és milyen közösségi munkát végzek; a harmadik esszé témája, az volt, hogy töltök-e be vezető szerepet valamilyen közösségben, az utolsó esszében pedig arról írtunk, hogy vannak-e nemzetközi tapasztalataink, milyen a nők helyzete más országokban és milyen ötleteink vannak a nők életének könnyebbé tételére.
 

V.Bence: -Mennyi időtök volt megírni a pályázatot?

H.Emma:-Végül is elég sok időnk volt, de én az utolsó pillanatokra hagytam, szerintem pont így volt jó. Körülbelül egy héttel előtte.

Ő.F.Júlia: Mivel én egy héttel a beadási határidő előtt szereztem tudomást erről a versenyről, az utolsó 2 napban írtam meg.

V.Bence:- Részt vesztek- e a jövőben a ZONTA-klub munkájában?

H.Emma:- Igen. Például, amit tegnap a hölgyek is említettek az eredményhirdetésen, hogy lesz egy divatbemutató fogyatékkal élő gyermekeknek, amire már jelentkeztünk is segíteni. Továbbá megyünk adománygyűjtésre, amit  Bükön szerveznek a  Down- kóros gyerekeknek.

Ő.F.Júlia:-Mindenképp szeretnénk folytatni a jótékonykodást, és az utóbbi években egyre több ilyen rendezvényen veszünk részt, bármi van az iskolában, vagy a városban, mi egyből pattanunk, és próbálunk segíteni.

H.Emma,Ö.F.Júlia:- A tavalyi évünk, leginkább a szeptember volt nagyon zsúfolt. Alig volt szabadidőnk. A képzési vásáron is részt vettünk. De talán a karácsonyi időszak volt a legfontosabb számunkra, igaz nagyon kifáradtunk, mert tényleg kimerítő, a sok program megszervezése, és az aktív részvétel,  de mindenképp megéri, mert amikor látjuk a gyerekek arcán azt a boldogságot, ahogy játszunk velük, és ez így ad erőt ahhoz, hogy csináld akkor is, amikor fáradt vagy. Ezek az élmények pedig teljesen feltöltöttek minket, mert megértették velünk,  hogy jobb adni mint kapni. Jó érzés látni mennyire boldoggá lehet őket tenni, mert számukra az ilyen dolgok sokkal többet jelentenek mint egy átlag ember számára, aki lehet hülyének nézne minket azért, amiket elmondunk, eléneklünk, de nekik ez mindennél többet jelent, és tényleg tudják értékelni. Amikor rádöbbensz, hogy nem az számít, hogy milyen hosszú a hajad, vagy hogy nézel ki, hanem csak is az számít, hogy mit gondolsz, és hogy érzel.

Úgyhogy minket nagy részben ez motivált. Nagyon szeretnénk folytatni a jövőben ezeket a dolgokat, és a ZONTA-klubbal is szívesen tartjuk a kapcsolatot. Emellett megpróbáljuk minden formában reklámozni az önkéntes és jótékony célú  tevékenységeket.

Nagyon szépen köszönöm a lányoknak, hogy segítettek nekünk bepillantást nyerni  a társadalom kedvesebb, jószívűbb, jótékonyabb felébe, amelyet ők is képviselnek. Nagyon büszkék vagyunk Fannira és Emmára.
Vincze Bence 10/B 
A fotókat szintén Bence készítette.