Fotón: Szima Emma, Bondarenko Oksana, Mojzes Kinga Csilla, Sinkó Sára Katalin
A minap a Kijevi Városi Balett látogatott el
hozzánk, hogy novemberben és decemberben elkápráztassák Magyarországot és
környékét a két híres balettelőadással, a Hattyúk tavával és a karácsony táján
népszerű Diótörővel. Nekem és néhány barátnőmnek is volt szerencsénk
megtekinteni a szombathelyi előadásukat, ami után egy örök élménnyel
gazdagodtunk.
A szereplők között felfedezhettük a tavalyi
Diótörő főszereplőjét, de én - lehet, hogy nem minden ok nélkül- az idei táncosnőt
jobban a szívembe zártam.
Mindannyian balettozunk
a szombathelyi Attitude Balettiskolában, így különösen lenyűgöztek minket a
balerinák kecses mozdulatai, a koreográfiák, azoknak precíz kivitelezése, és
természetesen a gyönyörű ruhákat sem hagyhatom ki a sorból. Szünetben
készítettünk pár képet a lányokkal, az egyiken 6-an vagyunk, hat tyúk címmel, a másik pedig még
előtte készült, mikor csak három embert tudtunk összeszedni, ez pedig a kétszer három tyúk elnevezést viseli,
amit később az évszázad legrosszabb poénjának minősítettünk.
Az előadást követően nem
kis hezitálás után, hogy meg merjük-e tenni, de Csilla, Pati, a húga Emma, és
én bekéredzkedtünk az öltözőkhöz, hogy megpróbáljunk fényképet készíteni a
Hattyút táncoló balerinával. Először egy helyi munkatárstól kértünk segítséget,
aki egy orosz férfihez vezetett minket. Mi Patival próbáltunk összehozni egy
értelmes angol mondatot, míg Csilla, aki tökéletesen beszéli a nyelvet, csak
ennyit mondott: „Pati, szörnyű az angolod!”
Bár ez az adott pillanatban nem volt meglepő, hiszen „sokkos
állapotban voltam mivel éppen egy orosz biztonsági őrrel találtam szembe magam,
aki volt vagy 218 cm
és megijesztett.” hangzott el később az indok.
Közben a férfi szólt a
balerinának, míg mi a portástól próbáltunk egy cetlit és egy tollat szerezni,
sajnos kevés sikerrel. Aztán nyílt az ajtó, és kilépett rajta Bondarenko Oksana.
Sajnos már átöltözött a melegítőjébe, de a fejét még ékesítette a koronája, és
a fehér madártollak. Közös nyelvet nem nagyon találtunk vele, de a lényeg, hogy
közös fényképünk készült.
Még most is alig hiszem
el, de igen, minden pontosan így volt. Én fényképezkedés után szabályosan apa
nyakába ugrottam örömömben. Sajnos indulnunk kellett hazafelé, de azért azt
megbeszéltük, hogy gyakrabban járhatnánk együtt balettelőadásokra.
Sinkó Sára Katalin 9/C
A cikk a csütörtöki (dec.05.) Vas Népe SÉTA rovatában jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése