Ízelítőül pár kép a könyvtári programról, és Boór Andrea verse, melynek gondolatai nemcsak a karácsonyra érvényesek.




Karácsonyi gondolatok
Egyre komorabbak a reggelek,
Az orrom hegyéig sem látok el,
Kinézek a párás ablakon
A nap fénye fénylik a fehérfoltos talajon.
Hideg a szoba, bekúszik a fagy,
Napról napra körülölel, megállíthatatlan,
Szívemben mégis apró lángok gyúlnak,
Mágikus tüzek, oly olthatatlan.
Én vigyázok rá, óvom a széltől,
Kezemmel várfalat vonok köré,
Az én adventi gyertyáim így égnek,
Dermedt ujjaim melegítik az éjben.
Ha jön a tél, ha itt a fagy,
Testem, lelkem lelassul, elapad
A végtelen energiaforrások sora
Végesnek tűnnek, nem csoda.
Egy év, elfárad az ember,
Várja a karácsonyt, kevés türelemmel,
Csak legyen már vége, legyen már ünnep,
Aprónyi igaz melegség, a tél közepette.
Napok békességben, szeretetben,
Család-barátok óvó gyűrűjében
A hóvihar elől, takaró alá bújva,
Valahol egy száncsengő szól halkan…
2008. december 16.
A többi kép a könyvtárban az első gépen megtekinthető, Nagyon jók!!!! Köszönet érte Farkas Ferenc technikusnak, Feri bácsinak. És köszönet mindenkinek, aki munkájával, szereplésével hozzájárult ehhez a kellemes délelőtthöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése