2017. november 15., szerda

2017. november 8., szerda

Patkós Márton Junior Príma díjas színész




Patkós Márton 2009-11között az NLG diákja volt.

                            

Nagyon büszkék vagyunk Rád, Veronika!


Feltétlenül olvassátok el:


Határtalanul



Iskolánkból a 10.B osztály részt vett a Határtalanul pályázaton. Október 11-14-ig Nagyszalontán és Nagyváradon jártak.

Katt az alábbi linkre:
http://www.nagylajos-szhely.sulinet.hu/page/hatartalanul


Tar Patrícia tanárnő küldte az alábbi beszámolókat képben és írásban:
Videó a 10/B osztályról:

Kapuk

KIÁLLÍTÁS A KÖNYVTÁRBAN


A “KAPU” KIÁLLÍTÁSHOZ

A 9.évfolyam első rajzos feladata a Kapu tematikával foglalkozik.
Aktuális a téma hiszen iskolánk új tanulói most lépnek át életük egyik fontos határvonalán, új környezetbe kerülnek, nagy tervekkel jönnek hozzánk  valami újnak , valami másnak lesznek részesei.
Sokszor állunk kapuk előtt várakozva, tudva mi fogad odaát és bizonytalanul, találgatva is, mi lesz ha kinyílnak.
A kinn és benn fogalma nem csak fizikailag  hanem  szellemi terekben is értelmezhető.
A kapukon való áthaladás dicsőséget hozhat, jelentheti  a változás megszületését, szép példái  ennek a diadalkapuk.
A kapu áttöri a falakat, és a nagykapuk mellett gyakran ott vannak a kiskapuk is.   

  A teljesség igénye nélkül néhány kapuhoz köthető szimbólika.
Mindenki ismeri a keresztény vallásban meghonosodott pokol kapuja, vagy a mennyország kapuja kifejezéseket. A Pokol kapujának leghíresebb leírása Dante Isteni Színjátékában a Pokol III. énekének kezdete. Jézus Krisztus jelképeként az üdvözülés egyedüli lehetőségét fejezi ki: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül.”
Az ókori Keleten és a keresztény középkorban egyaránt szimbólikus jelentésük volt a gonosz behatolása ellen felállított kapuvédő szobroknak, amelyek isteneket, mitikus állatokat, őrző démonokat ábrázoltak.
Az antik nézetek szerint az alvilágot szintén kapu zárja el, amelyen a temetetlen holtak nem juthatnak át, ezért kéri Patroklosz lelke Akhilleuszt, hogy temesse el: „…jussak Hadész kapuján túl”.
A rómaiak számára a Janus-templom kapuja nyitottan a háborús állapotot, zártan pedig a békét jelképezte.
A Mithrasz-kultuszban az ég hét zónájának kapui az üdvözülés különböző szakaszaiba való áthaladást fejezik ki.
A taoizmusban a kozmikus kapuk működése a világegyetem öntörvényű működési rendjére utalnak: „Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak, nyugalmasak és békességesek.”
A zsidó hagyományban a városkapu az egész közösség számára szent hely, a királyok bíráskodtak itt :„Juttassátok diadalra az igazságot a kapuban.”

Gimnáziumunk tanulóinak képein sokszor jelenik meg a szivárvány mint a színek tobzódása, az élet öröme  a “carpe diem” érzés kifejezéseként. Színes ív az égen könnyű az asszociálás  egy kapura. Megjelennek vágyak, álmok a kapukon túl,  megjelennek ellentétek a kapuk két oldalán.

Nézzük meg ezeket a kapukat, haladjunk át rajtuk képzeletben és ha kedvet kapunk, folytassuk a sort: Paradicsom kapuja, Pokol kapuja, Napkapu, Csillagkapu, Dimenziókapu, a Felnőttkor kapuja, Életkapu, Halálkapu, Álomkapu, Aranykapu, Születéskapu,Tudás kapuja, a Titkok Kapuja, az Érzékelés kapuja.......

Loblerné Enyedi Zsuzsanna szaktanár













2017. november 3., péntek

Tanárportrék 20. Szeltner Anita



Hogy teltek a diákévei?
Dombóváron a Gőgös Ignác Gimnáziumba jártam, ami elég konzervatív iskola volt. Így utólag visszagondolva nem teltek olyan jól ezek az évek. Egyik általános iskolás osztálytársammal sem kerültem egy osztályba, kivéve egy fiút, aki mellől az első nap elültettek, mert külön padsorba rakták a fiúkat és a lányokat. Olyan iskolai rendezvények sem voltak, mint például itt a pályaorientációs nap, az egészségnap, a sportnap vagy a sítábor. Amire emlékszem, a szecskaavató(nálunk így hívták a mazsi avatót), illetve a bolondballagás. Ez a rendes ballagás előtti napon volt, amikor már nem volt tanítás a negyedikeseknek. Beöltöztünk mindenféle maskarákba, és korán reggel azzal kezdtük, hogy végigjártuk a várost, akkor még volt lovaskocsi, azon húzták végig az osztályokat, közben lehetett csörömpölni, dobolni, sípot fújni.

(Tanárnő egy érdekességet is mesélt a gimnáziumról: ma már Illyés Gyula nevét viseli, ő is ott tanult a gimnáziumban, de nagyon nem szerette. Matekból kihívták felelni, és tájszólása miatt kigúnyolták. Aztán persze később megszerette a várost, a gimnázium pedig felvette a nevét.)

Van olyan diákcsíny, amire szívesen emlékszik vissza?
Diákcsíny abban az iskolában elképzelhetetlen volt, arra emlékszem, hogy elmertünk vinni egy üveg bort osztálykirándulásra, és az egész osztály együtt itta meg azt az egy üveget.

Melyik sportágban jeleskedett?
Gerelyhajításból országos döntős voltam 14 évesen, illetve az Úttörő Olimpia országos döntőjére is bejutott a csapatunk (ez a mai Diákolimpiának felel meg), amit akkor Zánkán rendeztek. Ezen kívül nagyon szerettem kézilabdázni és futni, amikben különösebb eredményt nem értem el, de a mai napig a kedvenc sportágaim közé tartoznak.
(Az Úttörő Olimpián kapott jelvényről fotót is kaptunk Tanárnőtől.)


Mindig tanár szeretett volna lenni?
Igen, már általános iskolában éreztem késztetést arra, hogy tanár legyek. Nem voltak nálunk foglalkozásokat bemutató rendezvények, így eszembe sem jutott más. A testnevelés szak pedig egyértelmű volt, mert nagyon szerettem, és elég jó is voltam belőle, illetve általános és középiskolában is nagyon jó tanáraim voltak, igazi tanáregyéniségek, akikre fel lehetett nézni. Igazából miattuk lettem testnevelő tanár.

Hol kezdett tanítani? Mi volt a legnehezebb kihívás kezdő tanárként?
A Zrínyi Ilona Általános Iskolában kezdtem, és egyrészt nagy kihívást jelentettek a kamaszok, mert az elején még nem tudtam mit kezdeni a szemtelenségükkel, másrészt pedig az alsósok. Az egyetemen például megtanultunk mindent a gimnasztikáról, mi a szaknyelv, hogyan kell levezényelni, csak azt nem tudtuk, hogy ezt egy elsős gyereknek, aki még az életben nem gimnasztikázott, hogy kell megtanítani. Így mikor először azt mondtam, hogy tarkóra tartás, nem tudta mit jelent, így csinált egy tarkóállást, vagyis gyertyát. Ez érdekes kihívás volt.

Említette, hogy Dombóvárról került ide. Volt olyan emlékezetes pillanat, amikor észrevette a nyelvjárásbeli különbségeket, vagy hallott olyan szót, amit nem ismert? Számomra a legfurcsább az volt, mikor megkérdezték tőlem, hogy hány családom van. Ezt sosem hallottam előtte, ezzel arra voltak kíváncsiak, hogy hány gyerekem van. Nálunk nem mondják, hogy fiú gyerek, lány gyerek, csak fiú, lány, illetve nem ismertem a tócsnit, a dödöllét, a mácsik kifejezést sem, és nem tudtam, hogy mit jelent a grenadírmars (krumplis tészta). Vargánya gomba sincs felénk, azt itt láttam életemben először. Furcsa volt még számomra az a szóalak is, hogy méhe, mert mi csak méhnek hívjuk, valamint gyakran a szülők azt mondták a kisebb gyerekeknek, mikor találkoztunk, hogy: „Köszöntsél!” Persze olyan szó is volt, aminek itt nem ismerték a jelentését: mi bimbinek is szoktuk hívni a bilit.


Mit csinál szívesen szabadidejében?
Nagyon szeretek gombászni, kirándulni, kertészkedni, van két kutyám és egy macskám, velük is szívesen foglalkozom, illetve régen szerettem kézimunkázni is: kötni, horgolni, de aztán ez valahogy elmaradt. Ezen kívül sokat olvasok, színházba járok, és szeretek filmet nézni, főként művészfilmeket.
(A legutóbbi gombaszedés terméséről képet is kaptunk Tanárnőtől.)


 

Végül azt szeretném kérdezni, hogy milyen tárgyat hozott magával?
Nincsenek kabalatárgyaim, így egy újságcikket hoztam magammal. Ez egy építőtáborban készült, ahogy nagyon jól éreztük magunkat. Kedves emlék a középiskolás diákéveimből.



 Köszönjük a beszélgetést.
Kővári Dorottya 12/A