Mi is búcsúzunk Tőletek...

A verset írta Rába Anita (ld.a fotót)12/D osztályos, végzős diákunk.
Mit lehet ehhez még hozzátenni, nekem ez rímben nem fog menni.
Örülünk, hogy a "váratlan fordulat " ellenére utolsó középiskolás évetek a viszonylag zökkenőmentes beilleszkedés után, élményekben gazdagon és kellemesen telt el köztünk itt az NLG-ben. Az érettségi vizsgákhoz -sportosan- "jó tanulást, jó szurkolást" kívánunk!!!

BP

 

A fenti két betű nem Budapest, sem a British Petrol  monogramja ,  ez a BP Brigi portréit  jelenti. Sümegi Brigi (12/B)  "királyi" fotósunk  néhány -évfolyamtársairól- készített portrésorozatát láthatjátok a hétfőtől könyvtárban. Brigi így búcsúzik tőlünk...
Kedves Brigi, mi is búcsúzunk Tőled. Nagyon köszönjük, hogy létrehoztad és éveken át gazdagítottad az NLG Királyi Képtárát, hogy számtalan iskolai rendezvény szervezője, közreműködője voltál, hogy lelkesedésed, jókedved sohasem hagyott el, sőt még nekünk is jutott bőven belőle.
Kívánjuk, hogy az előtted álló vizsgák sikeresek legyenek, hogy  vágyaid és  céljaid maradéktalanul valósuljanak meg!

Julcsi újabb könyvet ajánl

Virágzabálók

„Sokan úgy hiszik, a doktor lelkén szárad a két ember halála, a bogaras növénytudós és a felesége az öregember miatt pusztult el néhány napja. Szép Imre és Klára a német felcser miatt haltak, szó szerint, éhen, miatta pusztultak el lezárt lakásukban. A férfi és az asszony egymást ölelték, egymást falták fel az elátkozott szobájukban, melynek az ajtaját és ablakát magukra szögelték. Az emberek joggal fecsegtek.  Virágos szoba volt a hálószoba, mindenféle növényekkel, indákkal és hajtásokkal telehordott! Akár egy gyilkos növényház! Pelsőczy Klára és Szép Imre színes szögeket használtak! Festett kis kampók, hajlított szögek, ácskapcsok, összemázolt lécek állták el a fény útját, fedték a réseket és repedéseket, hogy végül nemcsak az emberi segítség, de a legkíváncsibb fénysugár sem zavarhatta őket.”

Mert Klára és Imre meghaltak. Na, nehogy azt higgye itt bárki is, hogy én csak egy egyszerű, könnyű krimiből ragadtam ki egy idézetet, és azt akarom túlbonyolítani. Nem krimi ez. Ez szerelem, ez Szeged, ez Schütz doktor, Imre és Klára.
Klára, aki amint testet ölt a könyv lapjainak suhogása mellett, azonnal kíváncsiságot ébreszt. Klára, a részeges Pelsőczy László lánya, Klára, három testvér szerelme, Klára, kinek a tenyerén angyal táncolt. Klára, kinek a keze Imréé, teste Péteré, lelke pedig Ádámé volt. Klára, Somnakaj úrnője és példaképe, Klára, a Vad Mimóza, aki szembeszállt a Sivatag Virágával, akiért ölni is képes lett volna a Fehér Árnyék.
Mennyi név ugye? S még közel se járunk a felsorolás végéhez. Darvasi László regényében kirajzolódik Mama Gyökér nőiesen telt alakja, Féreg Úr, Levél Úr, Léni néni, és Kornelia, akinek bársonyba bújtatva teste mint egy fiatalé, de ha a lepel lehull ....
Szeged, Pest, Bécs, s ezen nevek összekuszálódott fonala adja a történetet, ami nem is olyan bonyolult, mint ahogy azt az első pár oldalig gondoljuk, csak rá kell érezni Darvasi virágnyelvezetére, azaz a stílusára, s máris kibontakozik szemünk előtt a XIX. századi magyar Szeged, a Klára nevű gőzös, a Fekete Sas utca, Imre, a Semmi kertésze, és virághagymái.
 Klára, Péter, Ádám, Imre és Gilagóg vajda történetei egymásba illesztve olyanok, mint amikor kislánykoromban sütőpapír darabkákra rajzoltam mindenféle virágokat, és egymásra pakolva őket a világ leggyönyörűbb rétjét kaptam. Ezekből a történetekből - melyek néha ugyanazok, csak más szemszögből- megkapunk valami kereket, valami egészet, amiért, ha a végsőkig küzdünk – azaz nem rakjuk le a könyvet véglegesen - olyannyira a miénkké válik, hogy nem is értjük, hogy élhettünk eddig a Tisza, Kigl és Salamon nélkül, aki mindig az ujját lehelgeti (számomra rejtély, milyen okból).

Egy szóval se állítom, hogy könnyű olvasmány lenne. Azt szintén nem állítom, hogy tökéletesen megértettem, hogy miről szólt. Én csak azt állítom, hogy hatalmas élmény volt minden egyes oldallal közelebb kerülni valami olyanhoz, ami megfoghatatlan, mégis szinte tapintható.
Tökéletes jellemrajzok, háború, halál, születés, szerelem és szerelem, valamint a történet elején és végén dögszagú zavar, őrület és visszakozás.

Darvasi László 1969-ben született Törökszentmiklóson. József Attila-díjas, Brücke Berlin-díjas, a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett író, számos műve francia, német, cseh, török, horvát, román, holland és szlovén nyelven is megjelent.

 Kustos Julcsi 10/A

A Holocaust Áldozatainak Emléknapja

Az Országgyűlés 2000. évi döntése alapján 2001-től minden évben április 16-n tartják a Holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját.1944. április 16-án kezdődött a magyar zsidók deportálása.

RADNÓTI MIKLÓS

ERŐLTETETT MENET

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! Bor, 1944. szeptember 15.

"Jó tanuló, jó sportoló" díj 2012

Elismerték a sportban és a tanulásban is kiemelkedő diákokat

A megszokott időpontnál kicsit később, de idén is megrendezték a megyei "Jó tanuló, jó sportoló" ünnepséget.

A Vas Megyei Sportigazgatóság megszűnése miatt a megszokott februári időpont helyet újat kellett keresni a rangos rendezvénynek, de a Vas Megyei Diáksport Tanács és a Megyei Sportági Szakszövetségek Tanácsa szervezésében folytatódott a hagyomány. Tegnap már a 45. alkalommal bonyolították le a megyei Jó tanuló, jó sportoló ünnepséget. A megjelenteket Kovács Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke, és prof. dr. Gadányi Károly, a házigazda egyetem elnök-rektorhelyettese köszöntötte az NYME-SEK D-épületének első emeleti elő-adótermében. Ezután a tanulmányi- és sporteredmények alapján 41 diák, valamint edzőik, testnevelőik részesültek elismerésben.

A 2010/2011-es tanév díjazottjai: Banga Beatrix, Bartalos Dávid, Borsfai Dzsenifer, Csébits Eszter, Fáró Jenő (10/C) , Haklits Anna, Kívés Blanka, Molnár Zita (atlétika), Mester Dóra (atlétika, kerékpár, triatlon), Doncsecz Dorina, Szabó Kitti (atlétika, kézilabda), Magyarics Zoé (atlétika, labdarúgás), Goncsarenkó Miléna (atlétika, torna), Takács Viktória (11/A) (cselgáncs), Szuák Ákos (duatlon, triatlon), Németh Csaba (gyorsasági görkorcsolya), Pásztor Noémi (kézilabda), Bognár Kristóf (11/B), Golomán György (10/A), Kártyás Sebestyén, Kisőrsi Ádám, Perl Zoltán, Sinkovits Dániel (11/C)(kosárlabda), Vargovics Tamás (kosárlabda, labdarúgás), Császár Levente (kick-box), Pintér Bálint (kung-fu), Kiss Zsófia (labdarúgás), Czupor Attila, Hajós Roland (sakk), Bodorkós Tibor, Márk Angelika, Varga Dominik (társastánc), Kenéz Katalin, Tóth Alexandra (tenisz), Kiss Kitti, Nardai Borbála, Tóth Bianka, Tóth Boglárka (torna), Barta Márton, Molnár Marcell (úszás), Bakos Bálint (vívás).

Vas Népe 2012. április. 13. péntek | Szerző: Vastag Nándor

A díjazottak között örömmel olvastuk iskolánk tanulóinak nevét.

A kitüntetéshez gratulálunk, további sikereket kívánunk mind a tanulásban, mind a sportban!!!

Meghívó

Beck Mihály, kémikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

2012. április 18-án 14 órakor a NYME Savaria Egyetemi Központ Könyvtárában

HUMOR A TUDOMÁNYBAN

Beck Mihállyal azonos című kötetéről, a tudományos kutatómunkája során szerzett tapasztalatairól Kovács László fizikus beszélget.

Kurt Vonnegut: Ötös számú vágóhíd

„Tudod, Sam, azért olyan rövid és zagyva, és összevissza locsogó, mert hiszen egy tömegmészárlásról mi értelmes dolgot lehetne elmondani? Mindenkinek meg kell halnia, hogy sose mondjon vagy akarjon többé bármit is. A tömegmészárlás után legyen minden nagyon csendes, s ez így is van mindig, ez alól csak a madarak kivételek. És mit mondanak a madarak? Egy tömegmészárlásról talán nem is lehet mást mondani, csak olyasmit, hogy:
Csip-csirip?
Megmondtam a fiaimnak, hogy soha, semmi körülmények között se vegyenek részt tömegmészárlásban, és hogy semmiféle ellenség lemészárlásáról szóló hír ne keltsen bennük soha örömöt vagy diadalérzetet. Azt is megmondtam nekik, hogy ne dolgozzanak olyan cégnél, amelyik tömegmészárlásra való szerkezetet gyárt, és hogy fejezzék ki mélységes megvetésüket azok iránt, akik azt hiszik, hogy szükségünk van ilyen szerkezetekre”

Van az a dolog… Tudják emberek. Az a dolog, hogy amikor meghal az ember, a szeme előtt lepereg az élete. (Mivel én még javában élek, ezt sem megcáfolni, sem erősíteni nem tudom még.)
Billy Pilgrim nem haldoklik. A felesége meghalt, a lánya férjhez ment, és őt most bolondnak hiszi. Így megy ez.
Billy-t a lánya esküvője előtti éjjelen elrabolták egy másik bolygó szülöttei, a tralfamadorok, és üvegbúra mögé zárva látványossággá tették életét. Mielőtt visszaengedték volna a Földre, átmosták az agyát, így Billynek is megadatott az a csodálatos lehetőség, hogy úgy lehessen az idő, és az emlékei ura, ahogy a tralfamadorok.
Miért, ők hogy csinálják? – következik a jogos kérdés. Tömören összefoglalva – hogy ne áruljak el túl sokat – annyit mondanék, ők életük minden időpillanatát életük bármely időpillanatában átélhetik. Azaz Billy ezen túl szabadon mozoghat emlékei között. Egyik pillanatban még az erdőben lapul társai közt (érzi Weary gyapjúsálainak illatát), majd a nászéjszakája közepébe csöppen. Aztán még bejárja Drezdát, az ötös számú vágóhíd kulcsfontosságú helyszínét, harcol a háborúban, elbóbiskol a munkahelyén, megszületik, golfozik, vagy éppen meghal.

„Így megy ez” – sugallja Vonnegut. Nem számoltam, hányszor olvastam a könyvben ezt a mondatot.
"Az ötös számú vágóhíd" azt kell mondjam (vagyis írjam), hogy meglehetősen különleges könyv. Valós és kitalált események, történelem, földön túli élet, és „a legfeketébb fekete humor” ötvöződik benne. Szerkezeti felépítése pedig (számomra) a Tralfamador bolygónak köszönhetően példátlan. De jelezze kérem, aki találkozott már hasonlóval. Aztán ha nem hiszem, majd utánajárok.
"Az ötös számú vágóhíd" a könyvtárban fellelhető, és kivehető.
Így megy ez.

Kustos Julcsi 10/A

Április 11. A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -- meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a "Nincsen apám" versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: "Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén" -- gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj -- Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! 1937. április 11.

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája
Most jöttem Krisztus kicsi mezejéből
Az illatozó rózsák virágos kertjéből
Jézust feszítették nehéz keresztfára
Onnan is levették, koporsóba tették.
De úgy akarta a mennyeknek Atyja
Hogy az Ő szent testét onnan feltámassza
Azt kívánom, most még sokáig éljenek
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek

(Székelyföldi gyűjtés)