A múlt hónapban volt szerencsém iskolánkkal megtekinteni a Weöres Sándor Színházban Madách Imre Az ember tragédiája című darabot. Az előadást Jordán Tamás igazgató úr rendezte, Ádám szerepében Szabó Győző, Éváéban Csonka Szilvia, Luciferében Mertz Tibor tűnt fel.
Mivel Madách a drámát alapvetően nem színpadra szánta, az egyes színek jeleneteinek megelevenítése különleges technikát igényelt. Ezt a problémát leleményesen megoldották. A darab bizonyos részeit előre felvették, s a kész filmet egy vászonra vetítették. A szereplők sokszor szó szerint leléptek a vászonról, vagy éppen kommunikáltak a „valós” színészekkel. A visszajelzésekből ítélve azt kell mondjam, jelentősen megosztottak a vélemények ezzel kapcsolatban. Egyesek számára túlzottan mozi szerűvé vált ez által a színház, mások bravúros ötletnek tartották. Ugyancsak táborokra szakította a nézőket az űrbéli szín megoldása: itt a szöveget nem a színészek mondták, a nézőknek kellett a vásznon elolvasniuk. Páran furcsának találták, s nemtetszésüket nyilvánították, az ellentábor viszont rögtön érveket sorakoztatott fel a kivitelezés helyessége mellett, hiszen az űrben nincsenek hangok, nincs beszéd, csak gondolatok vannak.
A színészi játékban nem találni kivetnivalót. Szabó Győző a maga habitusával remekül alakította Ádám szerepét. Előzőleg csak a Beugró című műsorban láttam, ahol megnyert alakításával. Kíváncsian vártam, milyen előadást nyújt a darabban, és nem kellett csalódnom. Csonka Szilvia bűbájos alakjával tökéletesen megfelelt az Éva karakternek. Elbűvölő volt az a természetesség, amellyel a színpadon mozgott. Mind közül talán Lucifer megformálására voltam a legkíváncsibb. Ő számomra egy erőteljes, határozott figura, egy nehezen megalkotható személy. Újfent nem kellett csalódnom, hiszen Mertz Tibor olyan előadást nyújtott, mely teljesítette minden kívánalmamat a szereppel kapcsolatban.
Fergetegesre sikerült tehát a darab, melyet érdemes akár többször is megtekinteni.
/Pócza Gabriella 12/A/
Gabinak a fenti írása a múlt héten jelent meg a Vas Népe Séta rovatában, "Lucifer, a kedvenc" címmel. Jóllehet már Tóth Barni is írt az előadásról, úgy érzem Gabi cikke is helyet érdemel blogunkban. Én személy szerint nagyon örülök, hogy 1.) ennyien láttátok a darabot, hála a közös iskolai színházlátogatásnak, ami reméljük többször meg fog ismétlődni, 2.) hogy senkit nem hagyott "érintetlenül", pro és kontra foglaltatok állást a rendezéssel, a színészek alakításával kapcsolatosan. És ez nagyon jó!!!!! Hiszen -szerintem- egy színházi előadás célja, hogy a nézőkből érzelmeket váltson ki. (ld.katarzis)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése