Gyakran foglalkoztat minket a kérdés, milyen lesz felnőttként,
hova tart a világ, mi lesz a földdel, ki foglalkozik velünk, diákokkal?
Ezeket és ehhez hasonló fontos kérdéseket boncolgatott a 12/B egy rendhagyó
életvitel óra keretein
belül. Segítségünkre volt a filozófiai gondolatok közelebb
hozásában Pataki Ágnes tanárnő és Magyarország első ifjúsági ENSZ
küldöttje, Volom András.
András barátságos légkört
teremtve, bevont minket a témákon átívelő beszélgetésbe. Fő témánk a
"Mi lesz a földdel?" címet kaphatná. Az egész előadás az
erőforrások témakörével kezdődött. Szóba kerültek a megújuló és nem megújuló
erőforrások, hogy élhetünk-e kevesebb energia felhasználásával és a globális
felmelegedésnek köszönhetően, egy Freudi elszólásnak hála, felmerült Atlantisz
létezésének lehetősége is. Kérdéskörünk megbeszélése közben, a problémák
megoldását is kerestük. Azonban, ebben az innováció szükségességénél és
hibáinál tovább nem jutottunk és újabb gondok kerültek utunkba: az automatizálás
és a jövőbeli munkanélküliség örök ellentéte..
Rá kellett jönnünk, hogy ezekre a
kérdésekre a mai órán konkrét választ nem kaphatunk,így a folytatásban lazábbra
vettük a hangulatot. Bombázni kezdtük Andrást érdekesebbnél
érdekesebb kérdéseinkkel, amikkel kicsit jobban megismerhettük
különleges életét. Kíváncsiak voltunk, hogy került András az ENSZ-be, ő pedig
életútját nem rejtegetve előttünk, érdekes kalandjait tárta fel.
Gyorsan kiderült számunkra, hogy tudatosan erre a pályára készült. Kíváncsiságunk
az iránt sem lankadt, hogy mennyire veszik komolyan az ifjúságot az ENSZ-ben? A
válasz nem kicsit lepett meg minket, hiszen András azt mondta, nem csak a közös
képekért és a látszatért vannak jelen. Gyakran előfordul, hogy
felszólalnak és kikérik véleményüket. Még rengeteg személyes
élményét ismerhettük meg a jó hangulat és a sok nevetés közepette.
Köszönjük az élvezetes tanórát és
a mélyenszántó beszélgetést tanárnőnknek és Andrásnak egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése