A szombathelyi
utcák
Tudd
meg bűnös vagy, ha az élet örömeit nem látod lábad előtt! Még ha észre sem
veszed, egy táj, egy perc, egy lány, és kihagytad, mert már halott a vágy... Ma
miért rohan kit nem üldöznek veszettül, vadul a nyugalom elől?
Álj
meg a parknál, és sétálj! Én is ott akarok... Menj az emberhad között! Én is
ott akarok... Gyönyörködj a világodban! Én is azt akarom... Érezni, ahogy a nap
marja a fehér gránitot, és csillagként ragyog bele pici, fekete szemembe, de én
is bűnös vagyok. Nem hittem a szavaknak, melyek már elvesztek, nem hittem az
időnek, mi már elrepült, s most itt vagyok, és vadul rohanok. Cserben hagytalak
Dózsa, Király, Óperint, Petőfi, Ady, s utak százada terekkel magában. Talpam
ott hagyja nyomát, de hol van a borongó lelkem, ki a kitaposott járdán leste, a
szép tél havát? Magát marja önbelé roskadva, mert már nem engedi haza, az a
szombathelyi utca...
Régen
angyalt láttam rajtatok, nyugodt sétába, most már rohanva fogad, a pokol mély
tavába. Hiányzik a pillanat a múltból, az a részeg a Perint mellett, de már
végleg túl józan az elme, s menekül a híd felett. Nem szabad megállni, rohanni
a sorstól, mely utolér mindig, felemészt s leteper, mert emberi lény vagyok, ez
vár ha felnőtt leszek.
Búcsúzóul
szép szombathelyi utcák, remélem visszafogadjátok egyszer, a megnyűtt porotok
fiát.
Vincze
Bence
2015. 03.02.
A fenti írás megjelent a PARAZSAK Szépirodalmi Antológia című könyvben, amelyben egyetemisták és középiskolások írásait (próza, vers) olvashatjuk. Szerkesztője Rozmán Kristóf, volt diákunk. A Savaria University Press újabb kiadványaként tavasszal látott napvilágot. Kristóf volt iskolájának ajándékpéldányt küldött, melyet ezúton is nagyon köszönünk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése