Vincze Bence: Milyenek voltak a gimnáziumi évei, hogy
emlékezik vissza a diákkori élményeire?
Bánhidi Zoltán: Én a KDG-ben végeztem, akkoriban az NLG
mellett ez volt a másik gimnázium, és
persze mindig vita volt, hogy melyik a jobb.
Mivel én már akkor is az idegen nyelvek iránt érdeklődtem, ide vezetett az utam, az orosz tagozatra. Abban az
időben is rengeteg iskolai élmény adódott, sőt, szerintem több mint manapság. A tanulók több időt töltöttek együtt, nem csak
az iskola falain belül, hanem délutánonként vagy éppenséggel hétvégenként.
Némethy Zsófia: Voltak
emlékezetes diákcsínyei, amikre máig emlékszik?
B.Z.: Persze. Mind a négy év diákcsínyekről szólt.
Próbáltuk megtréfálni egymást, vagy éppen a tanárainkat, de vigyázni kellett
ezekkel, mert néhány tanár komolyan vette. A többség azonban értette a viccet, tehát nem
származott ebből semmi probléma.
V.B.: Mi érdekelte legjobban, mi volt a kedvenc
tantárgya?
B.Z.: Leginkább a humán tantárgyak iránt érdeklődtem.
A történelmet és a nyelveket szerettem legjobban. Abban az időben az orosz
kötelező volt, mellette angolt tanultam.
N.Zs.: Sportolt
valamit diákkorában? Ha igen, van-e olyan sportág amit máig is szívesen űz?
B.Z.: Versenyszerűen nem sportoltam, de a fiúkkal
rengeteget fociztunk. Sokszor a tanórák kezdése előtt bementünk az iskola
udvarára és ott játszottunk. Emellett kosaraztunk, ping-pongoztunk. Sok
sportágban otthonosan érzem magam, talán
a téli sportágak kivételével, de a
jégkorcsolya már abban az időben is nagy divat volt és sokat jártunk
korcsolyázni.
V.B.: Tudjuk ,hogy focikedvelő! Melyik a kedvenc
csapata és milyen gyakran jár meccsekre?
B.Z.: Nagy Haladás-szurkoló
voltam, régen minden meccsükön ott voltam hóban-fagyban. Bevallom őszintén,
szerintem a labdarúgás is megváltozott és már nem nagyon járok hazai
mérkőzésekre. Viszont külföldön van egy igazán kedvenc csapatom, a Bayer
München, amit folyamatosan követek, sőt a tavalyi év folyamán személyesen is
ott voltam egy müncheni meccsen a Hoffenheim ellen.
N.Zs.: Milyen érzés volt először nem diákként, hanem
tanárként belépni az iskolakapun?
B.Z.: A Kanizsaiba tanárként már nem mentem vissza,
csupán továbbképzésen jártam ott. Akkor megfogott a hangulat, kerestem a termünket,
kellemes élmény volt. Az osztálytalálkozókra is mindig szívesen megyek.
V.B.: Hol tanított eddig tanári pályafutása során?
B.Z.: Először az Enzbruder Dezső Szakközépiskolában, majd az iskola
átalakítása után a Szent- Györgyiben húztam le hosszú éveket, amit aztán
bezártak és végül így kerültem a Nagy Lajosba.
V.B.: Mi miatt döntött úgy, hogy angoltanár szeretne
lenni?
B.Z.: Ezt nem teljesen én döntöttem el, hanem az
élet hozta. Eredetileg én orosz szakos tanár vagyok, és
orosz-könyvtár szakon végeztem, aztán mikor az orosz nyelv oktatása megszűnt,
akkor választanom kellett egy másik
idegen nyelvet. Az angolt választottam, ez egy
jó döntés volt, azóta sem bántam
meg.
Igazság szerint, ha nem szűnt volna meg az orosz, akkor
lehet, hogy még most is azt tanítanám,
ahogy tettem is pár évig, és nagyon
élveztem.
N.Zs.: Melyik zenestílus áll a legközelebb Önhöz?
B.Z.: Mindenféle zenét meghallgatok, és sokfélét szeretek. Kedvencem a régi rock zene
mint például a Led Zeppelin, de ha magyar előadót kellene mondanom, akkor
szeretem a Piramist, a P-mobile-t. A maiak közül, Kowalsky és a Vega, Zorán, őket szívesen hallgatom.
V.B.: Mondana
nekünk pár szót a Széf című tv műsorról, melyben szerepelt?
B.Z.: Ó, az nagy élmény volt! Hét éve a lányommal jelentkeztünk és több forduló után
sikeresen bejutottunk a műsorba, ahol élőben kipróbálhattuk, milyen érzés tévében
szerepelni. Láttuk, milyen egy kereskedelmi tv belső élete, hogyan zajlik egy
felvétel. Bejutottunk a döntőbe is, ott álltunk a hatalmas tét előtt (6,5
millió forint volt), de sajnos rossz döntést hoztunk, így nem nyertük meg
ezt az összeget. Nehéz volt feldolgozni abban a pillanatban mindezt, a lányom azóta sem hajlandó nézni az ilyen műsorokat. De tapasztalatként
zseniális volt.
V.B.: Van-e valami
tanácsa a diákok számára?
B.Z.: Mindenképp töltsenek sok időt együtt, ne csak
az iskolában, hanem azon kívül is. Próbálják élvezni az óráknak a hangulatát,
mert szerintem sok tanóra van, ahol jól
érzik magukat. Időben válasszák ki azt a
pályát, amit szeretnének és elképzeltek
maguknak, és tegyenek meg mindent, hogy elérjék a céljaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése