2014. december 14-én került megrendezésre harmadszorra a
Balogh József Versmondó Verseny, ami egy vasárnapi napra esett. Reggel kilenc
órára kellett odamennem. Őszintén szólva nem izgultam, ami egy kicsit furcsa
volt. Mikor megérkeztünk a verseny színhelyére, a Weöres Sándor Színházba, egy
kedves hölgy várt az aulában, akinél sorszámot kellett húzni. Itt megtudtam,
hogy az idei évben jelentkeztek a legtöbben, pontosan 30 induló volt, Vas megye
egész területéből. Nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy a harmincadik
sorszámot már kihúzták, ugyanis eddig majdnem minden versmondó versenyen a
végén szavaltam. Pechemre a 29-es számot húztam ki. A versenyt óvodások
nyitották meg Balogh József versekkel, majd pedig a Tarisznyások muzsikusaitól
hallhattuk a költő műveit megzenésítve, melyeket Puskás Tivadar polgármester
beszéde követett. Mindezek után nekivágtunk a küzdelemnek. Minden versenyzőnek
kettő verssel kellett készülnie. Első körben egy szabadon választott verset
adtunk elő. Én Bencze Imre: Édes-ékes apanyelvünk c. verséből vittem részletet,
ami az egyik kedvenc versem. Miután mindenki elmondta a szabadon választott
művét, a zsűri elvonult tanácskozni. Ez alatt ismét a Tarisznyásokat
hallhattuk, kint az aulában pedig egy kis elemózsiával és vízzel láttak el
bennünket. Közben aki akart, elmehetett a színházi körbevezetésre. A zsűri
hosszas tanácskozása után visszamentünk, és ekkor kiosztottak mindenkinek egy
emléklapot, ami bizonyította, hogy részt vettek a versenyen. Emellett elárulták
azt is, hogy ki az a kilenc versmondó, aki tovább jutott a következő fordulóba,
ahol egy Balogh József verset kellett előadni. Itt már eléggé izgultam, egy
picit bennem volt az érzés, hogy ez most nem fog sikerülni. Ám de nagy
meglepetésemre bekerültem a kilenc előadó közé, így hát elmondhattam Balogh
József: Lenn és fönn című alkotását. Ezt követően a zsűri ismételten elvonult
tanácskozni, de ez már rövidebb ideig tartott. Utána következett az
eredményhirdetés. A végeredmény a következő lett: 5 bronz-, 3 ezüst-, és 1 arany
minősítés született. Eleinte fel sem tudtam fogni, hogy én voltam az az egy,
aki arany minősítésben részesülhetett. Nagyon boldog voltam. A felkészülésben
segítségemre volt Nagy Attila tanár úr. Köszönöm.
Bödei Eliána 10/C
GRATULÁLUNK!!!
Balogh József: Lenn és fönn
Mókuskerék, óriás,idelenn a föld csodás,
fönn pedig a tiszta ég
karjában a messzeség.
Lenn az erdő látható,
meg egy rét, egy gyors folyó,
fönn a Hold van közelebb
és a nyári nagymeleg.
Lenn szalad a fürge nyúl,
fönn az égbolt beborul,
itt vén csiga vánszorog,
ott a felhő-vándorok:
szél-terelte kis csapat,
s minden csak egy pillanat,
mert a kerék meg nem áll,
látja poros héthatár,
fordul, lesi sok gyerek,
nékik napfényt képzelek.
Lentről „föntet” álmodunk,
fentről szétszáll szólt szavunk,
és az óriáskerék
nem rest gép, oly’ derék,
egyre pörgi útjait,
ott a fönn van, s lenn van itt!
Bencze Imre írása "ékes-édes" anyanyelvünkről , nemcsak Elianának, nekem is az egyik legkedvesebb versem.
Katt az alábbi videóra, ahol Sinkovits Imre tolmácsolásában hallhatjátok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése