Sorozatunk következő részében Bartha Gábor igazgatóhelyettes úrral Némethy Zsófia (11/A) és Vincze Bence (11/B) beszélgetett
Némethy
Zsófia: Először, mint diákok, a
gimnáziumi éveiről szeretnénk kérdezni. Hogyan teltek a
diákévei? Vannak olyan élményei, amik máig megmaradtak Önben?
Bartha Gábor: Természetesen,
azt hiszem, mindenkinek vannak maradandó élményei a gimnáziumból.
Én győri származású vagyok, és a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumba
jártam és ott is érettségiztem. Nagyon szerettem gimnazista lenni,
nagyon jó tanáraim voltak, főképpen olyan - ma már kollégák, akkor tanárok
- akik nagyon fiatalok voltak így nagyon közel voltak hozzánk korban. Ráadásul ez a
rendszerváltás időszakában volt, és a nagy társadalmi változások miatt akkor egy kicsit szabadabb volt a
légkör, és ezek a fiatal tanárok minket nagyon
egyenrangúan kezeltek. Nagyon jó volt a gimnázium időszaka, nagyon szerettem.
N. Zs.: Emlékszik
valamilyen diákcsínyre, vagy puskázási módszerre, amit megoszthatna velünk?
B. G.: Diákcsínyre sokra, de én
soha nem puskáztam azon egyszerű oknál fogva, hogy sokkal lustább voltam annál, hogy puskát
készítsek. Nekem sokkal egyszerűbb volt megtanulni, ha meg akartam tanulni, de jegyzeteket készíteni soha nem szerettem, és
egy puskát elkészíteni is idő. Szerencsére volt
olyan jó memóriám, hogy amit kellett
meg tudtam jegyezni, habár a természettudományos
tárgyakból nem voltam annyira jó.
N. Zs.: Milyen
magatartású diák volt?
B.G.: Azt nem
mondom, hogy példás, de nem volt velem probléma, na meg szerintem egy tizenéves fiútól nem is lehet elvárni, hogy mindig
egyenesen üljön a padban és
tisztelegjen.
Vincze Bence:
Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
B.G.: Meglepő
lesz a válaszom, én tanár szerettem volna lenni. Mindig is tetszett ez a pálya, már általános iskola végén ebben gondolkodtam.
N.Zs.: Hogyan került ide a Nagy
Lajosba?
B. G.: Úgy kerültem ide, hogy a
szombathelyi angol tanszéken van egy nagyon kedves barátom, aki akkor éppen itt tanított óraadóként és mondta, hogy van egy angol tanári
állási lehetőség, amire jelentkeztem.
V.B.: Milyen érzés volt tanárként visszatérni az iskolába?
V.B.: Milyen érzés volt tanárként visszatérni az iskolába?
B.G.: Nagyon
furcsa. Olyankor az ember még lényegében diák, amikor ki kell esnie a diák- és
bele kell esnie egy tanári szerepbe, amit nagyon nehéz kezelni. Én 23 évesen kezdtem el tanítani, ráadásul nem is
kilencedikeseket, hanem harmadikosokat (ma tizenegyedikesek), úgyhogy volt
köztünk 6-7 év. Szóval hamar beleestem a mély
vízbe, és eleinte nagyon nehéz úgy eltalálni azt a tanári szerepet, ami beválhat. Akkor van szerencséje az
embernek, ha olyan kollégákkal dolgozik, akik
tudnak neki ebben segíteni. Nekem hál’ Istennek ebben volt részem.
N. Zs. : Ön jelenleg
történelmet tanít. Melyik tantárgy áll közelebb Önhöz?
B.G.: Azért
tanítok történelmet, mert az áll hozzám közelebb. Angol-történelem szakos vagyok, de mióta igazgatóhelyettes
lettem csak történelmet tanítok.
N. Zs.: Melyik a kedvenc
történelmi korszaka?
B. G.: Leginkább a második világháború utáni
hidegháborús korszak érdekel. Ez áll a legközelebb hozzám, nekem
mindig az volt a legérdekesebb, hogy a szuperhatalmak hogyan politizáltak egymással.
N. Zs.: Van kedvenc történelemmel kapcsolatos idézete?
B.G.: Igazából nem annyira kedvelem az idézeteket,
és erre most egy idézettel fogok válaszolni.
Megszívleltem Churchill mondását, miszerint az idézetgyűjtemények mindig az ostoba ember mentsvárai. Nem
idézetekkel kell dolgozni a világban,
hanem saját gondolatokkal.
V.B.: Mivel
tölti a szabad idejét?
B.G.: Sok
mindennel. Szeretek főzni -ez nagy hobbim-, otthon vagy baráti társaságokban grillezni, bográcsozni...
Sportolok is, a kollégákkal és barátokkal,
focizunk minden héten, fallabdázom, szoktam röplabdázni is, emellett
nagyon sokat olvasok -természetesen ezt egy töritanárnak muszáj, de nem csak muszájból.
Gyerekkorom óta rock zenét hallgatok, gimnazistaként olyan
együttesek voltak a kedvenceim, mint a
Guns n' Roses, Mötley Crüe, vagy a Bon
Jovi, ma már inkább az AC/DC, és Bruce Springsteen zenéje áll hozzám a
legközelebb.
V.B.: Mi
a kedvenc filmje, könyve?
B.G.: Van
persze, rengeteg. Ha egyet kéne választanom...-most komoly legyek vagy ne? Az embernek ilyenkor valami
komolyat kellene válaszolnia, de ez most nem
arról szól... Filmek közül tulajdonképpen a "lényes" filmek a kedvenceim, tehát a
science-fiction és a horror határán húzódó filmek. Emiatt az Alien sorozat az,
ami nekem nagy kedvencem, főképp az első kettő része. Könyvek közül természetesen a szakkönyvek a történelem
miatt fontosak, amiket például szoktatok
látni, hogy a menzán olvasok az mind ilyen,
leginkább a Kissinger: Diplomácia című
munkáját szeretem, az jó vaskos és
sok benne a mondat, de egyébiránt nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek valamilyen módon kötődnek a történelemhez
például a Ken Follet-féle Évszázad-trilógia,
ami egy évszázadnyi történelmet ír le.
N.
Zs. : Azt
szeretnénk még kérdezni, mit tanácsolna az iskola diákjainak, mi a legfontosabb
dolog az életben?
B. G.: A legfontosabb dolog az életben? Az, hogy jól
érezzük magunkat. Olyan dolgot kell csinálni, amit élvez
az ember. Bármilyen sikert is érhetsz el, vagy lehetsz bárki, ha nem érzed jól magad a bőrödben,
akkor annak nem sok értelme van. Ha az ember nem élvezi azt,
amit csinál, - gondoljatok bele az ember egy héten
negyven órát tölt a munkahelyén - ha az kínszenvedés, akkor az borzasztóan
sok. Szerintem az a legfontosabb, hogy olyan pályát találjatok magatoknak, amit
élvezni tudtok.
Köszönjük a beszélgetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése