Jobbágy
Károly
A
rádió mellett
Rólunk beszélnek minden nyelven
sikong az éter és csodál:
„Dávid harcol Góliát ellen."
Népmilliók
aggódva nézik,
hányan indulnak halni még?
S küldi a nép ifjú vitézit.
hányan indulnak halni még?
S küldi a nép ifjú vitézit.
Fiatalok,
még alig éltek
s füttyőngő golyók hangja közt
támadnak neki a pribéknek.
s füttyőngő golyók hangja közt
támadnak neki a pribéknek.
Nem
akartunk híresek lenni,
ilyen áron meg semmiképp,
hisz' bánatunk már végtelennyi,
ilyen áron meg semmiképp,
hisz' bánatunk már végtelennyi,
de
nekünk mindig az jutott,
hogy a világ minket csodáljon
s fiaink kapják a golyót:
hogy a világ minket csodáljon
s fiaink kapják a golyót:
Kint
ágyú szól, gyors lövés pattan,
a falról Petőfi figyel,
ahogy járkálok egymagamban.
a falról Petőfi figyel,
ahogy járkálok egymagamban.
Így
járkált ő is átkozódva
„Európa újra csendes..."
csak minket húz a sors karóba,
„Európa újra csendes..."
csak minket húz a sors karóba,
csak
minket öl száz év után is
ugyanaz, aki hajdan ölt;
hogy hányan hullunk? - sose számít.
ugyanaz, aki hajdan ölt;
hogy hányan hullunk? - sose számít.
M á
s o k csodálják bátorságunk
mi meg naponta meghalunk,
dzsida, s golyó veri át hátunk,
mi meg naponta meghalunk,
dzsida, s golyó veri át hátunk,
de
megmutatjuk a világnak,
hogy mikor mindenki lapul
s csak a "rádiók kiabálnak,
hogy mikor mindenki lapul
s csak a "rádiók kiabálnak,
mint
akinek már mindenképpen
minden mindegy, hát Életet
adunk Szabadságért cserébe.
minden mindegy, hát Életet
adunk Szabadságért cserébe.
És
ha a Sors minket így büntet,
mert hogy tűrtünk tíz éven át,
felmutatjuk véres fejünket,
mert hogy tűrtünk tíz éven át,
felmutatjuk véres fejünket,
s
tudjuk, hogy mindent megbocsát.
Budapest, 1956. október 29.
Irodalmi Újság, 1956. november 2.
Irodalmi Újság, 1956. november 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése