NLG Lyukaskő-díj: Sümegi Tamás kapta az elismerést
A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium 12. osztályos diákja, Sümegi Tamás vehette át elsőként - a márciusi NLG-bálon - a frissen alapított Lyukaskő-díjat: Nagyra vágyás című verséért.
A régi babona szerint az a kő, amelynek lyuk van a közepén, szerencsét hoz annak, aki megtalálta. Vagyis a lyukas kő - varázskő. És mert a költészetnekszintén időtlen idők óta köze van a varázsláshoz - a lyukas kövek és versek között is minden bizonnyal ré fennáll valami rejtett, szép kapcsolat. Persze most már - hogy Tiszai Katalin tanárnő felfedte a titkot - könnyű ilyesmit ki mondani.
Tiszai Katalin - aki mostanában éppen a Nagy Lajos Gimnáziumban nyit a szabadság fuvallatát beengedő ablakokat, ajtókat az irodalomra - az 1970-es években a Nagyvilág című folyóiratban találkozott a legendás orosz költő- író, Jevtusenko novellájával, amelyben a Tyúkisten - ez a lyukas kő neve - varázserejéről van szó. A tanárnő azóta megszállottan gyűjti, kifesti - és rendre elajándékozza ezeket a szerencsehozó köveket-kavicsokat. És ki tudja: lehet, hogy a varázsköveknek is közük van ahhoz, hogy a jelenkor legtehetségesebb fiatal írói között számon tartott Dragomán György - Tiszai Katalin és dr. Dragomán Pál fia -; és a legtehetségebb fiatal költők között számon tartott Szabó T. Anna - nem mellesleg Dragomán György felesége - olyan sikeresen veszik nem könnyű pályájukon az akadályokat. Szabó T. Annának ráadásul sok elismerése - például a József Attila-díja - között van már Kavics-díja is. A Kavics-díj - mondhatjuk az NLG-s Lyukaskő-díj bátyjának-nővérének is - alapítója Lackfi János költő, aki 2004. óta minden évben kiválaszt egy harminconéves pályatársat; és a Nizzai Kavics-díjjal tünteti ki. (Van Nizzai Kavicsa László Noéminek, Szakács Eszternek, Jónás Tamásnak is.) A díjazottak rendszerint egy-egy játékos műalkotással köszönik meg a Kavicsot Lackfi Jánosnak.
Az NLG legelső ünnepélyes Lyukaskő-díjátadóján el is hangzott Szabó T. Anna alkalom szülte Kavics-verse: (...) egyetlen kő, neked adják, ilyen nem lesz, csak neked, / aki kapja, méltán boldog, hiszen kiválasztatott: / mint kavicsot, megtaláltak - én is egyetlen vagyok.
A vers ráadásul a költő legújabb, 2010-ben megjelent Villany című kötetében látott napvilágot - és Sümegi Tamás ezt a versválogatást is megkapta a Lyukaskő-díj mellé, Szabó T. Anna személyes ajánlásával: A játék: ajándék. / A játék: szabad. / A játékban elveszted s / megleled önmagad.
Pont ez: a játékba hívás volt az NLG-s versengés célja. Gájer Zsuzsanna tanárnő tudomást szerzett Tiszai Katalin lyukaskő-gyűjtő és -ajándékozó szenvedélyéről, úgyhogy ketten együtt elhatározták, hogy létrehozzák a tyúkisten-díjat - hogy megjutalmazhasssák azt a játékot kedvelő, szabadon szárnyaló szellemét próbálgató fiatalt, aki a TAVASZ szó bármilyen másodlagos jelentését, többlettartalmát tágan értelmezve a líra egyik műfajában nagyot alkot . A pályázatot januárban, a magyar kultúra napján tették közzé, a pályaművek elbírálásában Szabó T. Anna volt a segítségükre. Anna pedig úgy találta, hogy Sümegi Tamás Nagyra vágyás című verse a minőségét tekintve akár irodalmi folyóiratban is közölhető .
Tamás a színes varázskövet a díjátadó óta a nyakában hordja. Régóta vele van az írás is: amióta birtokolja az írás és az olvasás tudományát, mindkettőt nagy odaadással gyakorolja. Második osztályos kisiskolásként négysoros versikékkel kezdte: A házban valahol megvannak - nem szoktam semmit elhajigálni. Hogy miért ír - mi a jó abban? Sok érdek nem fűződik hozzá. Azért írok, hogy mindarról, ami bennem zajlik, fogalmat tudjak adni - másoknak is. Hogy megmutassam, mennyi közös van bennünk; hogy összeköttetésben vagyunk egymással. Hogy állást foglaljak a világról.
Két kedvenc költője: Petőfi Sándor - és József Attila. Egyszerűen lenyűgözőek. Emberiek - és mindkettejükben ott van az isteni szikra.
Tamás azt mondja, hogy Petőfiben a legyőzhetetlen - ha kell, a szerelem elé helyezett - hazaszeretetet és a népies ízt kedveli a leginkább. József Attilában pedig az nyűgözi le, hogy bármilyen keserűen is élte az életet, azt a sok rosszat mégis gyönyörűen tudta visszaadni. József Attila költészete borzongató és gyönyörű .
Különös érzés keríti hatalmába az embert, miközben ezt a tágra nyílt szemű, komoly, választékos beszédű fiatalembert hallgatja: Nagyon hiú ember vagyok és nagyon szégyenlős is. (Közben apró mosollyal megjegyzi, hogy még a bő nadrágját is följebb húzta a beszélgetés kedvéért - ahogy rendes gimnazistához illik.) Közben meg mintha játszana az idő (időjátékos a győztes vers is): mintha minimum száz évvel korábban üldögélnénk valami kávéházban. Muszáj visszakérdezni: képes lenne a hazát a szerelem elé helyezni, ha úgy adódik? Igen - legfeljebb az önzőségem miatt hezitálnék. Az egyéni sorsnál a haza fontosabb. A kérdésre, hogy kimondja-e már önmagáról - legalábbis belül, halkan -, hogy költő; vagy költő szeretne lenni, azt válaszolja, hogy akkor leszek költő, mikor akként emlegetnek. Még ki sem érdemeltem . A megjegyzést, hogy a költészet, az írás nemcsak isteni szikra dolga, hanem kemény mesterség is, úgy kommentálja, hogy jambusokra nem szoktam figyelmezni. A rímekre igen. Néha a mondanivalót kívánom, hogy hangsúlyos legyen . Különben nemcsak verset ír, hanem prózát is; a regényírók közül Jókai Mórt kedveli nagyon . Megvan otthon a Jókai-összes: Már belekezdtem. Bizony azon el fogok rágódni egy darabig. De bármi a kezembe akad, elolvasom. A kortárs irodalmat egyelőre kevéssé ismeri - de most Szabó T. Anna Villany-kötetével természetesen megkezdi ennek az izgalmas kontinesnek a felfedezését is. Közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára készül: Nem egyszerű, de remélem, hogy sikerül.
Amikor verset ír, nem számítógép elé ül: Papír, toll vagy ceruza - ezeket részesítem előnyben. Meg hát alkalomadtán, mondjuk óra alatt, könnyebb is ezekhez hozzáférni: Az ember sose tudhatja, mikor jön az ihlet. Aztán a versek fölkerülnek az internetre - igen, vannak visszajelzések.
Nem tudja elképzelni magát bárminemű alkotás nélkül . Időnként jólesik pl. a rap - együtt a barátaival: Jó látni azt az örömöt, hogy alkottak valamit.
Forrás: http://vasnepe.hu/hetvege/20110314_a_jatekban_megleled
A régi babona szerint az a kő, amelynek lyuk van a közepén, szerencsét hoz annak, aki megtalálta. Vagyis a lyukas kő - varázskő. És mert a költészetnekszintén időtlen idők óta köze van a varázsláshoz - a lyukas kövek és versek között is minden bizonnyal ré fennáll valami rejtett, szép kapcsolat. Persze most már - hogy Tiszai Katalin tanárnő felfedte a titkot - könnyű ilyesmit ki mondani.
Tiszai Katalin - aki mostanában éppen a Nagy Lajos Gimnáziumban nyit a szabadság fuvallatát beengedő ablakokat, ajtókat az irodalomra - az 1970-es években a Nagyvilág című folyóiratban találkozott a legendás orosz költő- író, Jevtusenko novellájával, amelyben a Tyúkisten - ez a lyukas kő neve - varázserejéről van szó. A tanárnő azóta megszállottan gyűjti, kifesti - és rendre elajándékozza ezeket a szerencsehozó köveket-kavicsokat. És ki tudja: lehet, hogy a varázsköveknek is közük van ahhoz, hogy a jelenkor legtehetségesebb fiatal írói között számon tartott Dragomán György - Tiszai Katalin és dr. Dragomán Pál fia -; és a legtehetségebb fiatal költők között számon tartott Szabó T. Anna - nem mellesleg Dragomán György felesége - olyan sikeresen veszik nem könnyű pályájukon az akadályokat. Szabó T. Annának ráadásul sok elismerése - például a József Attila-díja - között van már Kavics-díja is. A Kavics-díj - mondhatjuk az NLG-s Lyukaskő-díj bátyjának-nővérének is - alapítója Lackfi János költő, aki 2004. óta minden évben kiválaszt egy harminconéves pályatársat; és a Nizzai Kavics-díjjal tünteti ki. (Van Nizzai Kavicsa László Noéminek, Szakács Eszternek, Jónás Tamásnak is.) A díjazottak rendszerint egy-egy játékos műalkotással köszönik meg a Kavicsot Lackfi Jánosnak.
Az NLG legelső ünnepélyes Lyukaskő-díjátadóján el is hangzott Szabó T. Anna alkalom szülte Kavics-verse: (...) egyetlen kő, neked adják, ilyen nem lesz, csak neked, / aki kapja, méltán boldog, hiszen kiválasztatott: / mint kavicsot, megtaláltak - én is egyetlen vagyok.
A vers ráadásul a költő legújabb, 2010-ben megjelent Villany című kötetében látott napvilágot - és Sümegi Tamás ezt a versválogatást is megkapta a Lyukaskő-díj mellé, Szabó T. Anna személyes ajánlásával: A játék: ajándék. / A játék: szabad. / A játékban elveszted s / megleled önmagad.
Pont ez: a játékba hívás volt az NLG-s versengés célja. Gájer Zsuzsanna tanárnő tudomást szerzett Tiszai Katalin lyukaskő-gyűjtő és -ajándékozó szenvedélyéről, úgyhogy ketten együtt elhatározták, hogy létrehozzák a tyúkisten-díjat - hogy megjutalmazhasssák azt a játékot kedvelő, szabadon szárnyaló szellemét próbálgató fiatalt, aki a TAVASZ szó bármilyen másodlagos jelentését, többlettartalmát tágan értelmezve a líra egyik műfajában nagyot alkot . A pályázatot januárban, a magyar kultúra napján tették közzé, a pályaművek elbírálásában Szabó T. Anna volt a segítségükre. Anna pedig úgy találta, hogy Sümegi Tamás Nagyra vágyás című verse a minőségét tekintve akár irodalmi folyóiratban is közölhető .
Tamás a színes varázskövet a díjátadó óta a nyakában hordja. Régóta vele van az írás is: amióta birtokolja az írás és az olvasás tudományát, mindkettőt nagy odaadással gyakorolja. Második osztályos kisiskolásként négysoros versikékkel kezdte: A házban valahol megvannak - nem szoktam semmit elhajigálni. Hogy miért ír - mi a jó abban? Sok érdek nem fűződik hozzá. Azért írok, hogy mindarról, ami bennem zajlik, fogalmat tudjak adni - másoknak is. Hogy megmutassam, mennyi közös van bennünk; hogy összeköttetésben vagyunk egymással. Hogy állást foglaljak a világról.
Két kedvenc költője: Petőfi Sándor - és József Attila. Egyszerűen lenyűgözőek. Emberiek - és mindkettejükben ott van az isteni szikra.
Tamás azt mondja, hogy Petőfiben a legyőzhetetlen - ha kell, a szerelem elé helyezett - hazaszeretetet és a népies ízt kedveli a leginkább. József Attilában pedig az nyűgözi le, hogy bármilyen keserűen is élte az életet, azt a sok rosszat mégis gyönyörűen tudta visszaadni. József Attila költészete borzongató és gyönyörű .
Különös érzés keríti hatalmába az embert, miközben ezt a tágra nyílt szemű, komoly, választékos beszédű fiatalembert hallgatja: Nagyon hiú ember vagyok és nagyon szégyenlős is. (Közben apró mosollyal megjegyzi, hogy még a bő nadrágját is följebb húzta a beszélgetés kedvéért - ahogy rendes gimnazistához illik.) Közben meg mintha játszana az idő (időjátékos a győztes vers is): mintha minimum száz évvel korábban üldögélnénk valami kávéházban. Muszáj visszakérdezni: képes lenne a hazát a szerelem elé helyezni, ha úgy adódik? Igen - legfeljebb az önzőségem miatt hezitálnék. Az egyéni sorsnál a haza fontosabb. A kérdésre, hogy kimondja-e már önmagáról - legalábbis belül, halkan -, hogy költő; vagy költő szeretne lenni, azt válaszolja, hogy akkor leszek költő, mikor akként emlegetnek. Még ki sem érdemeltem . A megjegyzést, hogy a költészet, az írás nemcsak isteni szikra dolga, hanem kemény mesterség is, úgy kommentálja, hogy jambusokra nem szoktam figyelmezni. A rímekre igen. Néha a mondanivalót kívánom, hogy hangsúlyos legyen . Különben nemcsak verset ír, hanem prózát is; a regényírók közül Jókai Mórt kedveli nagyon . Megvan otthon a Jókai-összes: Már belekezdtem. Bizony azon el fogok rágódni egy darabig. De bármi a kezembe akad, elolvasom. A kortárs irodalmat egyelőre kevéssé ismeri - de most Szabó T. Anna Villany-kötetével természetesen megkezdi ennek az izgalmas kontinesnek a felfedezését is. Közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára készül: Nem egyszerű, de remélem, hogy sikerül.
Amikor verset ír, nem számítógép elé ül: Papír, toll vagy ceruza - ezeket részesítem előnyben. Meg hát alkalomadtán, mondjuk óra alatt, könnyebb is ezekhez hozzáférni: Az ember sose tudhatja, mikor jön az ihlet. Aztán a versek fölkerülnek az internetre - igen, vannak visszajelzések.
Nem tudja elképzelni magát bárminemű alkotás nélkül . Időnként jólesik pl. a rap - együtt a barátaival: Jó látni azt az örömöt, hogy alkottak valamit.
Forrás: http://vasnepe.hu/hetvege/20110314_a_jatekban_megleled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése