Mert ember vagyok

Műanyagot eszem,

mérget lélegzem,

elfedem a testem,

magam leplezem,

a hülyét nevetem,

a jót megvetem,

s becsukom a szemem,

ne tudjam tettem.

Sosem lesz elegem,

szidni nem merem

a valós ellenem;

tényleg jó nekem?

Szél

Érzem, ahogy hűs bőröddel

simogatod testemet.

Látom, ahogy nagy erőddel

ostromlod a felleget.

Hallom, hogy zord zúgásoddal

hirdeted jöveteled.

S kérdem, kérdem halk szavakkal:

Holt Földön mi lesz veled?

Háború

Mint a fékevesztett fenevad

több évezredes kínzás után,

tör előre a bömbölő had.

Dübörög a pusztítás útján.

Útjukat jelezvén a Sátán

leteszi örökös bélyegét,

a hullák hadát hegyek ormán.

Ezreknek kioltott életét.

Nincs bennük gátlás, sem becsület,

jellemtelen, korcs mindük lelke,

mert bemocskolták a szívüket.

Mestermű, hisz a Sátán tette.

S mikor útjuk végére érvén

körbe- s magukba tekintenek,

elborzadnak, végre megértvén,

hogy eladták tiszta lelküket.

A fenti verseket Kovács Ákos Dániel (10/c) küldte nekünk. Nagyon köszönjük. További verseket találtok tőle a kovacsakos.virtus.hu címen