Játék a színházban

A Weöres Sándor Színházban, pontosabban annak Krúdy Klubnak keresztelt éttermében 2011. febr. 24-én megrendezésre kerülő játéknapon a Nagy Lajos Gimnázium három csapattal képviseltette magát, így a legnagyobb játékosállományt vonultatta fel: a színészek kettő csapattal versenyeztek, a maradék öt csapat „külsősökből” verbuválódott, lelkes színházlátogatókból, rajongókból és érdeklődőkből. A királyi gimi istállói voltak a harmadik helyet megszerző Hárem, a kilencedik helyen végező Kisdobosok, és a tizedik, vagyis utolsó pozíciót megkaparintó, de a maga kárán is természeténél fogva örvendő Mephisto. Jordán úr elmondta: hagyományteremtő szándékkal verődtek össze immár többedízben a klubban, szeretné, ha a megjelent, sőt létszámfölényben lévő felnőttek is újra gyermeknek éreznék maguk. El ne feledjem! Részvételünk szervezéseért köszönet illeti Hargitai Helga tanárnőt!

Az első feladat tudáspróba volt, papírlapok faggattak minket, mit tudunk Vas megyéről, némelyikünk pedig rádöbbent, mi mindent nem tud róla. Kvízek után matematikai feladványok mozgatták meg agytekervényeinket, szórejtvényeken törtük a fejünk… A kivetítőn rendszeresen megtekinthettük a verseny aktuális állását, amihez a most showman Jordán Tamás nem mulasztott el kommentárokat fűzni, élcelődött az elbizakodott színészekkel, akik közt a legfáradtabbak is jókedvűek voltak.

Ügyességi feladatok következtek. Vagyis a móka-rész sok nevetéssel. A vak lovat (a tarkóján összekötött és szemére húzott kendővel világtalanná tett embert) kellett verbális instrukciókkal a küzdőtér közepére helyezett széktől a bárpult irányába igazítani, hogy az ott kitapogatott üveget aztán – megint csak szavunkat, a hang eredését figyelve – kicserélje a terem másik oldalán lévő zongorára rakott másfél littyós műanyagflakonnal, majd szerzeményével vissza kellett botorkálnia a start-placchoz, a székhez, hogy azt arra letegye, anélkül hogy felborulna a flakon, a szék – vagy az ember.

Az üres flakonokat echte Greenpeace-es modorban-manierben duplán újrahasznosítottuk: az elkövetkezendőkben éppen eldöntögetésük volt a cél. Távirányítós autó volt az eszköz. E részt kedvencemnek vallhatom, ráadásul dicséretet is kaptam a műsorvezetőtől, mily szép ívekbe kényszerítem a járművet, hogy szinte zenére fordul, kanyarog, siklik a padlón – bocsánat, hogy ezt mondom, de igazán művészi volt!

De hát egy sör nem sör, egy muri nem muri. Jött a veszett-sebességgel-hajtogatom-a-galacsint-projekt. Öt szék, egy szemetes. Egy köteg papír az ölben. Aki ültéből adott idő alatt a legtöbb galacsint juttatta a szemétkosárba, értelemszerűen a legtöbb pontot szerezte csapatának. Piros, sárga, zöld meg isten tudja, milyen gyüredelmek röpködtek nagy összevisszaságban. Aki nem dobált, feszülten figyelt és izgult csendesen, vagy pedig szurkolt vérmérséklete szerint.

Lottóztunk is. Ott nem volt taktika, Fortuna kegyeire bíztuk magunk. A hadiszerencse forgandó. Kis csapatomnak most sem kedvezett (Mephistóval voltam).

Mi is volt még? Óh, igen. Darabjaiból összeilleszteni egy síkidomokra, főképp háromszögekre bontott felületet kinek nehéz volt, kinek nem, embere válogatja. Segítségül a kivetítőn szemlélhettük a létrehozandó formációt.

Elnézést kérek, amiért – úgy hiszem – nem adtam mindenről számot. Amit bizton állíthatok: érdemes volt elmennem és bohóckodnom egy kicsit. Könnyített a lelkemen. A program továbbra is él, aki kulturált környezetben, jellemes társasággal kíván vetélkedni, keresse fel a Krúdy Klubot, hogy mikor? Többek között a szombathelyi színház honlapján lehet tájékozódni. Ajánlani tudom.

Sümegi Tamás

12.A