...az NLG szalagavatón is túl

Kedves Naplóm! (nem is írok naplót, nincs is rá időm). Elérkezett hát az idő, hogy beszámoljak Neked a pénteki eseményekről. Nyugi, a spoilert jelölöm. Ugye milyen régen írtam ide? Ne haragudj, lefoglal a gimiutáni lét. Visszagondolva, hogy anno az én szalagavatóm is mekkora élmény volt számomra, egyszerűen látnom kellett, éreznem kellett az idő múlását is, hogy láthattam azokat az embereket szalagosan akik, még kicsi, megszeppent(?), elsősök voltak, mikor én végzős diák. Ez az egyik indok, a másik ennél kevésbé komplexebb: Igen, vannak rajtam kívül még olyanok, akik nem tudnak, és nem is akarnak elszakadni ettől a sulitól. Még mindig emlékek gyűjtőhelye. Hogy mondod? Aham, értem, bizony. Ne is mondd, jólvan:). Az ember mennyire kedvet kaphat poénból (yep, mondjuk úgy, hogy aznap nem kellett józannak lenni / egyetemista skill) beállni a végzős hallgatók vonatozásába, pacsizni az „aznapi évfolyamtársaimmal”. Már várom is a videót, vagy fényképeket.

Tényleg, aki meglát valahol az jelezze, mert epic kakukktojás voltam a sorotokban ill. a vonatotokban Kedves Végzősök:)

Hol tartottam? Volt osztályfőnököm még mindig nagyon fiatalos, annyira, amennyire gyakran láthatjuk virágmintás öltözékben. (Tényleg, szinte mindig olyanban van:P) Már ki is találtad. Ferdinánd meg, aki ismét indult a legszimpatikusabb-tanárok-egyike címért, ő az évek folyamán egyre rövidebb hajra tesz szert. Másnak inkább nőni szokott, de nála lehet fordítva van:) Egy biztos, a tanárok jellemben nem változnak, ők mondhatni egy biztos pont. A suli éllovasai. Azt hinnéd, persze, hogy Drága Igazgatónőnk benne is van egy bizonyos négy lovasban, az alapján, ahogy feleltetni szokott engem magyarórán, de ez messze egy erős túlzás, és úgyis csak azért írom, mert értékeljük egymás humorát.

Afterparty az Országklubban volt, bevallom nem környékezett meg egészen addig a napig a Country, de mindkét szintjén egész jó számok szóltak, lehetett is mozogni rá rendesen. Az estéről valamivel korábban léptem le, mint, ahogy azt terveztem eleinte. Nem csak régi arcokkal találkoztam, megismertem pár nagyszerű új embert is. SPOILER ON. Köztük egy nagyon aranyos, kedves személyt. SPOILER OFF. Még mindig... „az enelgé egy életérzés” (thx Beni). Szeretek, szeretünk visszajárni, mert ez egy olyan közeg, ami felépíti kicsit az akkori kor félemberét és megpróbál életre való egész embert faragni belőlünk, belőletek.

Tényleg, ki volt a szervező? Na neki riszpekt’. Tudom Naplóm, de nem lehetek teljesen tájékozott, hisz ez már korántsem rólam szól...