Szerda dél után (nov. 10.) került megrendezésre könyvtárunkban az iskolai szavalóverseny. Nagyon szép számmal jelentek meg a verseket szerető diákjaink. A zsűri tagjai a magyar irodalmat (és nyelvet) tanító tanárnők- Dragománné Tiszai Katalin, Hargitai Helga és Szikszainé Pallósi Patrícia- voltak. A verseny tétje, hogy ki lesz az a két-két versenyző, aki a Weöres Sándor Megyei Szavalóversenyen, és a Karácsonyi versek városi versenyén képviseli iskolánkat. Így értelemszerűen a egy Weöres Sándor verssel, ill. egy karácsonyi verssel lehetett szerepelni.
A következő eredmény született:
Horváth Boglárka és Gyöngyösi Pál 9/A osztályos tanulók a Weöres Sándor szavalóversenyen vesznek részt, Prisznyák Anna 11/B és Köbli Hanna 10/A osztályos tanulók pedig karácsonyi verseket fognak szavalni.
A következő eredmény született:
Horváth Boglárka és Gyöngyösi Pál 9/A osztályos tanulók a Weöres Sándor szavalóversenyen vesznek részt, Prisznyák Anna 11/B és Köbli Hanna 10/A osztályos tanulók pedig karácsonyi verseket fognak szavalni.
Ha én is indul(hat)tam volna, a következő Weöres-verssel állok elő:
HÁLA-ÁLDOZAT
Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt.
Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak
mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
érzi minden pompáját a daloknak.
De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
három költő előtt borul le hálám.
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése