Csütörtök éjjel izgatottan pattantam be anya mellé a kocsiba. Induljunk,induljunk,induljunk, nehogy lekéssük a buszt! Odaérve hagytam, hogy a gyors búcsúzás után ő rakja be a bőröndömet a csomagtartóba, én pedig szaladtam fel üdvözölni útitársaimat.
A 8 órás filmezős- alvós út után óriási megkönnyebbülés volt az olaszországi Cavallino városkába érni, ahol egyszerre elfoglalhattuk bájos kis házainkat. Szinte egyszerre birtokba vettük a tengerpartot, minden fáradtság ellenére bevetettük magunkat a vízbe.
Jesolo és Velence gyönyörűsége varázsolt el leginkább a kirándulás alatt. Jesolo a kirakodó vásáros nyüzsgésével, Velence a maga gondolás- romantikus- nagy múltú stílusával.
Az utolsó nap programja, a csúszdapark, mindannyiunk számára kikapcsolódással és rengeteg szórakozással szolgált. A bátrabbak és a kevésbé merészek is jól érezhették magukat.
Bár a hazatérést már éppen elérkezettnek éreztük, idehaza mégis ez volt az első kérdés: „Mikor megyünk újra?”
A képeket és a fogalmazást Gerencsér Enikő (9/B) küldte az olaszországi útról (jún.10.-jún.15.), amely a látottak és olvasottak alapján igazán jól sikerült. Ezzel a bejegyzéssel blogunk is kiveszi rendes évi szabadságát, legközelebb augusztus végén jelentkezünk. Addig is minden kedves olvasónknak pihenést és feltöltődést kívánunk!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése