2017. február 28., kedd

Mert van olyan élmény, ami leírhatatlan…



A Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium tanárai, Takács Zsolt és Szabó Péter tanár urak, valamint Szeltner Anita tanárnő már sokadszorra szervezték meg töretlen lelkesedéssel a méltán nagyhírű sítábort.
 Idén is rengeteg diák, 85 fő jelentkezett az útra, mely február 5-én vette kezdetét, mikor a táborozók felszálltak a Zell am See-be induló buszokra.  Akik most mentek először, ki szerették volna próbálni, akik pedig már többedszerre mentek vissza a táborba, azok jól tudták, hogy felejthetetlen élmény. A festői szépségű alpesi táj, a sípályák és a társaság sosem okoztak még csalódást. Zell am See pályáin csúszva minden nap olyan érzés tölti el az embert, hogy szerencsés, hiszen nem mindenkinek adatik meg ilyen lehetőség! Az idei tábor különösen jól sikerült: majdnem minden nap ragyogó napsütésben síelhettünk.  Reggelenként 9 óra körül már a pályákon voltunk. Délben a Hüttében mindenki pótolta az elvesztegetett energiát, s délutánonként 4 órakor indultunk haza, kellemes vagy olykor kínzó fáradtsággal. Este a tanárok a tapasztalt diákok és játékos feladatok segítségével "beavatták" a friss sítáborozókat. A verseny végén a jutalom sem maradt el! Kipróbálhattuk a szánkópályát, ami szintén óriási élmény volt, főleg, mert sötétben csúszhattunk le a hegyről. Egyik este egy Night Show-t is megnézhetünk –egy lézershow-t síakrobaták fellépésével-, majd sétáltunk Zell am See hangulatos városkájában. A szokásos kártyapartik és diákcsínyek sem maradtak el. A negyedik napon  Kaprun pályáin síelhettünk. Ez egy teljesen más környezet volt, mint amihez előző napokban hozzászoktunk. Itt havas, sziklás hegyek vettek körül minket. 3000 m magasság, gyönyörű idő és gyönyörű kilátás. Azt a látványt soha nem lehet elfelejteni. Akik idén tanultak síelni, profi síoktatóval gyakorolhatták  ezt a sportot. Az utolsó napon mindenki kicsit szomorkásan ment fel a felvonóval a hegyre: még lecsúsztunk a hegyről egészen a legaljáig, így búcsúzva el ettől a gyönyörű helytől és életérzéstől. Az 5 napig tartó sielés az Alpok gyönyörű hegyei közt (egy két esést leszámítva ) balesetmentesen és jókedvben zajlott, ahol a kezdők is elsajátíthatták az alapokat. Úgy gondolom, tanáraink idén is kitettek magukért.  Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt NLG!
 Schubert Anna 10.A, Bokor Léna 10.A, Tóth Kristóf 9.B







Diákolimpiai rangsor 2015/16-os tanév


Az országban közel 300 középiskola indult a 2015/16-os diákolimpiai versenyeken. 
Az országos döntőn elért eredmények alapján iskolánk a 6. helyen végzett!!!
A ranglista megtalálható az mdsz.hu oldalon.

Gratulálunk  mindenkinek - tanárnak és diáknak - a szép teljesítményhez, és köszönjük, hogy teljesítményükkel tovább öregbítették iskolánk hírnevét.
Leírás: https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif



2017. február 27., hétfő

Dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia

Csapatunk 2017. február 25-én Budapesten szerepelt a fent nevezett versenyen, melyen az előkelő második helyen végzett, így kiharcolta az országos döntős szereplést.

Országos Elődöntő                                2. hely
Csapat:          Baumgartner Bálint  11. A
                        Ésik Levente     12. B
                        Péter Ábrahá     11. A
                        Szabó Donát     10. B
           
Felkészítő: Németh Attila

Az országos döntő:
Időpontja: 2017. március 11.
Helyszín: Tata edzőtábor

Az idei tanév feladatai:
- A XXXI. Rió de Janeiró-i nyári olimpia magyar eredményei, (1-6. helyezettek) magyar vonatkozású érdekességek, érmesek életrajza és sportsikereikkel együtt. A XXXI. nyári olimpia nemzetközi bajnokai.
- A magyar pontszerző (1-6. helyezettek) sportolók eredményei az alábbi sportágakban: lovaglás, kerékpározás, röplabdázás, tenisz, asztalitenisz, vitorlázás, lovaspóló, kosárlabdázás, íjászat, taekwondó.
- A magyar pontszerző (1-6. helyezettek) sportlövők az olimpiai játékokon, az aranyérmesek életrajzával, sportsikereikkel együtt.
- A paralimpiák magyar bajnokai, ”Agenda 2020” reformprogram, a Fair Play lényege, az olimpiák ideje alatt szerzett Fair Play díjak és a Magyar Antidopping Csoport munkája, az antidopping lényege.

12 csapat mérette meg magát a budapesti helyszínen, ugyanabban az időpontban Kazincbarcikán szintén 12 csapat harcolt a továbbjutó helyekért. Összességében a 4. legjobb eredményt elérve jutottunk a nyolcas döntőbe.


A beszámolót Németh Attila tanár úr küldte.

A képen a következő sorrendben állnak: Vaskuti István olimpiai bajnok a zsűri elnöke, Péter Ábrahám, Baumgartner Bálint, Szabó Donát, Ésik Levente és Németh Attila felkészítő.

                                                   GRATULÁLUNK!!!!!!!!

Báli meghívó


2017. február 24., péntek

Tamás Könyve




A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja) megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok teljes mértékben jogellenesen, a képviselői mentelmi jog ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.
A politikus letartóztatása és fogvatartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.
A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

2017. február 20., hétfő

Tanárportrék 14. Dr. Szinetárné Márkus Teréz


 Kérem, meséljen egy kicsit a diákkoráról!
A győri Révai Miklós Gimnázium matematika tagozatos osztályába jártam, a tárgy iránti szeretetem még ma is megvan. Nagy létszámú osztályunk volt. Az utolsó két évben negyvenketten koptattuk a padokat. Ahogyan az itt is megszokott, sokan voltak a fiúk és kevesebben a lányok. Szívesen emlékszem vissza a diák igazgató választásokra. A Révaiban ugyanis az volt a szokás, hogy a diáknapra a felsőbb évesek közül választanak maguknak egy igazgatót a tanulók.  Végzős gimnazistaként egy ilyen kampánynak én is részese voltam, az osztálytársunk kapta a legtöbb szavazatot, így ő lett egy napra az igazgató.

Kezdettől fogva tanár szeretett volna lenni?
Igen. A szüleim mindketten pedagógusok, így szinte egyértelmű volt, hogy az én utam is a katedrára vezet.

Ha matematika tagozatos osztályba járt, akkor miért lett  biológia-kémia szakos tanár?
Úgy gondolom, hogy egy ember életét befolyásolja, hogy kik veszik körül, kikkel kerül kapcsolatba. Ez így volt az én esetemben is. Nyolcadik osztályosként, amikor be kellett jelölni, hogy hol és milyen tagozaton szeretnék továbbtanulni, már akkor - a matematika mellett - kémia tagozatos osztályban is gondolkodtam. A kémia órákon látott kísérletek során rabul ejtett az anyag változatos átalakulási lehetősége. Illetve, ahogy említettem, a szüleim is pedagógusok voltak. Édesanyám biológia-földrajz szakos, a biológia szeretete valószínűleg innen ered. Gimnazistaként a tanáraim is ebbe az irányba terelték a figyelmemet, így a kettő eredménye, hogy most itt vagyok.

Ezenkívül még melyik tárgyakat szerette?
Kedveltem a földrajzot, a testnevelést. Azonban középiskolás koromban, amikor ismerkedni kezdtem az angol nyelvvel, akkor kimondottan nem szerettem.

Hogyan került a Nagy Lajos Gimnáziumba?
Az egyetem elvégzése után rögtön egykori gimnáziumomban kaptam állást, de a magánéleti szálak egyre inkább Szombathely felé húzták a szívemet. Nehéz volt egy remek munkahelyet elhagyni  - egy kicsit néha még ma is sajnálom-, de tudom,  hogy jól döntöttem akkor. Itt először csak óraadó voltam, aztán már főállású tagja lettem a tanári karnak.

Ön korábban nevelőtanár volt  a Hámán Kató Leánykollégiumban. Milyen tapasztalatokat szerzett ott?
Az elején nagyon elkeseredett voltam, hogy egy jó győri gimnázium után „csak” kollégiumban sikerült elhelyezkednem. A Nagy Lajos Gimnáziumban akkoriban óraadóként dolgoztam. Néhány hét elteltével viszont rájöttem, hogy ez nekem nagyon tetszik. Egyrészt olyan közvetlen kapcsolat alakulhat ki a diák és a nevelőtanár között, amely közel állt a szívemhez. Másrészt a kollégiumi munka az ember képességeit szerteágazóan igénybe veszi, kibontakoztatja és ezekből tanulhat is.

Ön 2013 októberében (a Vas Népe c. megyei napilapban) a hónap tanára lett. Milyen érzés volt?
Boldog voltam, hisz név, így érdek nélkül történt a szavazás. Máig sem tudom, hogy ki jelölt erre a címre, pedig kíváncsi lennék rá.  Úgy gondolom, ez a szavazás azt is bizonyítja, mennyire erős az összetartozás érzése a gimnázium egykori és jelenlegi diákjai között. Az összefogásuk kellett ahhoz, hogy ezt a címet elnyerjem, amely így nem csak nekem, de a gimnázium számára is elismerést jelent.

Hogyan értesült róla?
A versenyről? Pontosan nem emlékszem, talán Antalovits tanár úr mondta, hogy látta a kiírást, és már szavazott is rám. Addig a pillanatig nem is tudtam, hogy létezik ilyen „verseny”.

Minden évben lelkes szervezője a szlovén utaknak. Honnan ered az ötlet?
Amikor az emberben pedagógus vér buzog, akkor családi utazásai során azt is figyeli, hogy mit tud majd beépíteni az oktatásba. Ebben az esetben is így történt. Először 1989-ben jártunk az Isztriai-félszigeten, és ekkor jött az ötlet, hogy szervezzünk a tanítványainknak is ilyen jellegű utakat. Férjem, (dr. Szinetár Csaba) aki az egyetem biológia tanszékének oktatója, azóta is minden évben viszi a másodéves hallgatókat. Amikor a gyerekeink nagyobbak lettek, és én is szabadabban tudtam mozogni, diákjaimmal mi is bekapcsolódtunk a terepgyakorlatokba.  Azóta minden évben visszük a lelkes és kíváncsi diákokat.

Több alkalommal volt már osztályfőnök. Milyen érzés, amikor megtudja, hogy kap egy csapatot?
Általában olyankor tudom meg, amikor még egy végzős osztály osztályfőnöke vagyok, és éppen a legnehezebb időszakot - érettségi, felvételi, elszakadás - éljük meg. Ilyenkor annyi elfoglaltság, feladat van, hogy nem nagyon lehet másra koncentrálni, csak az aktuális csapatra. A végzős osztály érzelmileg is „fogva tart” ,  a következő osztály akkor  még nagyon távoli jövő. A nyár folyamán szoktam csak azt új névsort tanulmányozni.

Már rutinból tudja, hogyan kell kezelni a helyzetet?
Az új osztállyal kapcsolatos helyzetet? Nem. Minden osztály más. Kicsit olyan érzés, mint amikor egy újszülöttet hazavisz az ember, és otthon ismerkedik vele, várja, hogy majd milyenné formálódik. A szülőnek persze van befolyása gyermeke formálódásában, de az is számít, hogy milyen a gyermek személyisége. Osztályfőnökként is így van ez. Kap egy harmincöt fős osztályt, harmincöt önálló személyiséggel. Kíváncsian figyeli, hogy ezeknek az egyéniségeknek a találkozásából hogyan szerveződik az osztály, a közösség. Lehetőségeket teremt a közösség erősödésére, az együvé tartozás érzésének fejlődésére. De minden osztály más, nincs két egyforma.

Mi a legnehezebb feladata akár tanárként, akár osztályfőnökként?
Osztályfőnökként nehéz, hogy sok mindent be kell vasalni a diákokon, például az igazolásokat és egyéb határidős feladatokat.  Ez olyan kötelesség, amely  akár terhelheti is az osztállyal való viszonyt. Tanárként pedig a nagy létszámú osztályok esetében a figyelem megragadása és megtartása.

Egykor tanítványa volt Antalovits tanár úr. Milyen érzés, hogy az egykori diákja is ugyanarra pályára lépett?
Örülök neki, hogy tanárként megadatott; régi diákom ma már kollégám. Direkt módon nem befolyásoltam, hogy ő is ezt a pályát válassza.

Mi a tanácsa az érettségi előtt álló diákoknak?
Kitartás.

Van esetleg kedvenc tudósa? Vagy olyan akire felnéz?
Ezzel a tudományággal (is) sok tudós foglalkozik, nehéz lenne egyet kiragadni. Inkább azt tudnám mondani, hogy aktuálisan kinek a munkáját követem figyelemmel, ki az, akinek a könyvei nagy hatást gyakorolnak rám, ő pedig Matt Ridley. Elsősorban azért, mert könyveiben a biológiából ismert evolúciós törvények működését kiterjeszti a társadalom irányába is, az ember biológiai fejlődéséből vezeti le a jelenlegi társadalmi normákat. Számomra nagyon izgalmas, újszerű gondolatokat fogalmaz meg. Könyveiben fényt derít az emberi természet és kultúra számos rejtélyére is. Állítása szerint a férfi és a női szerepek különbözősége mélyen a múltban gyökerezik, és ennek a jelenlegi társadalmi életre gyakorolt hatásait több könyvében is boncolgatja.  

 Hogyan szeret kikapcsolódni?
Aktív testmozgással. Minden házon kívüli tevékenységet –sport, kirándulás- preferálok.

Látom, két tárgyal is készült.

Nos igen;  kedvenc tárgynak egy térképet hoztam. Általános iskolás korom óta a térképek a gyengéim. Manapság is előfordul, hogy csak kinyitom, nézegetem a lapjait, böngészem a különböző tájakat. A kirándulások örömét szüleim révén hamar megismertem, egyetemistaként három hetet Grúziában töltöttem, de kedvelem a hátizsákos túrákat is.  A cipőt pedig azért hoztam, mert ezeknek a kirándulásoknak nélkülözhetetlen kelléke.

Köszönjük a beszélgetést!


Németh Dolóresz (12/B)

2017. február 10., péntek

Iskolamozi

 2017. február 24-én (pénteken), a Savaria Moziban . 
 Kezdés: 7:45
A kommunista diktatúra áldozataira emlékezve nézzük meg:
A szökés című magyar filmet.  (92 perc)
http://port.hu/adatlap/film/tv/szokes-szokes/movie-2381



Az iskolában  a 3. órával kezdünk.

A biztonságos/abb internetért



Február 7. = a Biztonságos Internet  Napja (volt)

Bővebben az alábbi linken olvashattok erről: (nyelvgyakorlásnak sem rossz!!!!)

http://www.ifla.org/node/11174








2017. február 7., kedd

Lyukas Kő Díj 2017 - Felhívás

LYUKAS KŐ DÍJ
meghirdetjük az
                                                       
NLG VERSÍRÓ PÁLYÁZATÁT

PÁLYÁZNI MAXIMUM 3 DB VERSSEL LEHET





LEADÁSI HATÁRIDŐ
2017. FEBRUÁR 20.

A VERSEKET 
DOMA ERNŐ TANÁR ÚR 
RÉSZÉRE KELL LEADNI

EREDMÉNYHIRDETÉS: 
NLG–BÁL, 2017.03.03

2017. február 3., péntek

Közönyös a világ...?!


     "Közönyös a világ..."-írta Arany János Kertben című művében. Azóta eltelt több mint 150 év, és a világ mit sem változott. Az emberek nem figyelnek egymásra, elrohannak társuk mellett egy mosoly vagy gyakran köszönés nélkül, észre sem veszik, ha a másik szomorú, vagy csak másképp csillog a szeme. De miért lenne jó figyelni egymásra? Egyáltalán miért lenne jó segíteni? 
              Ezekre a kérdésekre prof.Dr.Bagdy Emőke pszichológus adta meg a válaszokat Miért segítünk? című előadásában, mely Szombathelyen az Agora-ban került megrendezésre az Egészségnevelési Napok keretében. A Sportház szinte teljesen megtelt nézőkkel, mindenki néma csendben hallgatta a professzor asszonyt, aki sem vetítőt, sem jegyzeteket nem használt előadása során, csupán megjelenésével, mozdulataival, fantasztikusan megszerkesztett és előadott mondanivalójával sarkallta együttgondolkodásra és figyelemre a tömeget. Érveit több példával is alátámasztotta, még hitelesebbé téve ezzel előadását. Mondandója során rengeteg szakszót használt, amelyekért elnézést is kért, de mindegyik jelentését elmagyarázta, mindenki számára érthetővé tette.
A miért segítünk kérdésre egyszerű, és mindent összefoglaló választ adott: mert jó. Mindkét félnek jó. Annak is, akinek segítenek, és annak is, aki segít, hisz jó érzés a másikat boldognak látni. Mikor figyelünk egymásra, segítünk a másiknak vagy akár "csak" megöleljük, megsimogatjuk, minkét ember szervezetében endorfin ("endomorfin"), azaz boldogsághormon termelődik. Ennek hatását és jelenlétét két esettel támasztotta alá. Az egyik egy ikerpár története volt, ahol a pár egyik tagjáról az orvosok lemondtak. Egy nővér úgy döntött, hogy éjszakára testvére mellé rakja, aki átölelte az életképtelen babát, és reggelre megerősödött, életben maradt. A másik egy kísérlet volt, melyet egyetemistákon végeztek. A kísérlet elején vér, illetve nyálmintát vettek tőlük, majd egy filmet kellett nézniük Teréz Anya jó cselekedeteiről. Utána megismételték a mintavételt, és mindenkinél kimutatták, hogy emelkedett az immunrendszert erősítő hormonok száma. Tehát, ha csak látjuk, hogy valaki segít, már attól jobban érezzük magunkat. Természetesen az odafigyelésnek, a segítésnek belülről kell jönnie, senkire nem lehet, és nem is kell rákényszeríteni. hisz ha nem szívből tesszük, nem olyan jó érzés, elveszti a varázsát. Ezzel kapcsolatban egy újabb tesztet osztott meg a hallgatókkal. Ápolónők arra panaszkodtak, hogy nap végére mindig nagyon fáradtak, kimerültek. Megfigyelték őket hogyan végzik a munkájukat. Akik kedvesek, törődőek voltak, őket további kísérletnek vetették alá. Rejtett kamerával tovább nézték őket, hogy akkor is így cselekszenek-e, ha senki nem figyel rájuk. Természetesen itt is két csoport alakult ki. Egyik részük ugyanolyan kedves, figyelmes és pozitív maradt munkája során, míg a másik csoport csak elvégezte feladatát mindenféle kedves szó, vagy figyelmes mondat nélkül. És az eredmény nem is lett olyan meglepő. Akik szívből végezték munkájukat, nap végén boldogan, tele energiával mentek haza. Viszont, akik csak kötelességből segítettek a betegeknek levertek és kimerültek lettek a nap végére. Tehát, ha segítünk, azt tegyük tiszta szívből, őszintén, hiszen úgy a másik személy érezheti, hogy fontos, nm teher segíteni neki. És talán ez kezd a legjobban eltűnni a világból. Azok a mély beszélgetések, mely során érzi a másik, hogy most csak ő a fontos. Egy szép gondolatot osztott meg a nézőkkel Bagdy Emőke erre vonatkozóan. Nagyon fontos a szemkontaktus, hisz "A szem a lélek tükre."- tartja a mondás. És mennyire igaz! Amikor belenézünk a másik szemébe, mi leképezzük, amit ott látunk, majd próbálunk segíteni, vigaszt nyújtani. A másik ember pedig a mi szemünkbe nézve szintén leképezi magában, amit lát és érez: a nyugalmat, az érzést, hogy minden rendben lesz, és azt, hogy már nincs egyedül. Még meg sem kell szólalni, már nyugszik az illető, és utána könnyebben el tudja mesélni mi bántja. Szerintem ezeknek a beszélgetéseknek hatalmas értékük van, mindenkinek szüksége van egy kis odafigyelésre, lelki támogatásra, és arra, hogy valaki meghallgassa, megértse.
              Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy hallhattam ezt az előadást, mély gondolatokkal, nagy élményekkel gazdagodtam. Végül egy idézetet írnék Sík Sándortól: "Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere vagy nem, tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz, ott, ahol vagy, úgy, ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz, de mindig szüntelenül ez legyen a programod!"

Kővári Dorottya (11/A)