2016. január 25., hétfő

Kézilabda Diákolimpia - elődöntő



Kézilabda diákolimpia
A 2016-os évet rögtön mérkőzéssel kezdték a kézilabdás lányok. A lány kézilabda diákolimpia elődöntő január 6-án, Szombathelyen került megrendezésre. A résztvevő csapatok: Győr, Balatonboglár  és az NLG. A Zala megyei Nagykanizsa csapata sajnos nem tudott eljönni.
A két mérkőzés pontos, fegyelmezett játékot igényelt, amelyet az összhang hiánya és a téli szünet alatti 2 hetes kihagyás nagy mértékben megnehezített. Viszont  nagy lelkesedéssel, és akarattal küzdöttünk a nálunk sokkal jobb csapatok ellen.  Végül a Győr csapata jutott tovább az országos döntőre. Lelkesedésünk azonban töretlen, jövőre újra megpróbáljuk.

Eredmények:
Győr-NLG 27-15
NLG-Balatonboglár 17-26

A csapat tagjai:
·         Bódi Virág 10.D
·         Bognár Franciska 9.C
·         Csapó Adrienn 9.D
·         Cser Dóra 10.D
·         Csire Fanni 11.D
·         Csóka Eszter 10.D
·         Dénes Alexandra 10.D
·         Győrffy Réka 10.D
·         Király Barbara 9.D
·         Szabó Dóra 10.D
·         Szabó Noémi 9.D
·         Szuhogyi Laura 9.D
Felkészítő tanár: Szeltner Anita


/Csépke Dominika 10.D/

A lányoknak gratulálunk, további sikereket kívánunk!

2016. január 22., péntek

Magyar Kultúra Napja

A Himnusz születésnapja. Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását 1823-ban a kézirat szerint. 1989 óta erre az eseményre emlékezünk a Magyar Kultúra Napján.

Hideg szív

Múlt pénteken, január 15-én, a kilencedik évfolyam + az NLG színjátszó csoportja a Mesebolt Bábszínház előadását tekintette meg az MMIK-ban.  Wilhelm Hauff-Tasnádi István:  Hideg szív című darabját adták elő. A mű eredetileg mesének íródott, ezt adaptálták színházi darabbá a művészek.  A társulat névével ellentétben itt és most nem bábukkal játszott, hanem maguk jelenítették meg a darab szereplőit. Az előadást beszélgetés követte - a diákok  és a színészek között-, melynek moderátora Németh Andrea  tanárnő volt. A mű nagy sikert aratott a nézők körében, köszönet a tanárnőnek, hogy ezt a programot megszervezte.








Fotó és szöveg: Ignéczi Dóra (11/C)

A mesét az alábbi linken olvashatjátok el:
 http://users.atw.hu/salamos/mese/Hauff/A%20hideg%20sziv.html

2016. január 18., hétfő

Röplabda diákolimpia


Az idei tanévben került először megrendezésre gimnáziumunkban a lány röplabda diákolimpia elődöntő 2015. december 16-án.
Az elődöntőben résztvevő csapatok: Keszthely, Győr, Kaposvár és az NLG.
Eredmények:
Győr-Kaposvár   0:3
NLG-Keszthely    3:2
Keszthely-Győr   3:0
NLG-Kaposvár     1:3

Bár a mi lányaink már hetekkel korábban elkezdték a felkészülést, a kaposvári csapatot sajnos nem sikerült legyőzniük, így nem jutottak be az országos döntőbe. Ettől azonban nem ment el a kedvük, jövőre újra megpróbálják! Hajrá Big Lui!!!

A csapat tagjai:
Pásztory Júlia 11.C
Varga Réka 11.D
Halmosi Noémi 11.B
Kiss Laura 11. A
Zoltán Anna 10.A
Schrődl Enikő 10.A
Tóth Bianka 10.B
Csóka Lili 9.D
Demény Laura 9.D
Demény Liza 9.D
Felkészítő tanár: Szeltner Anita
Leírás: https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif


/Kiss Laura  11/A/

Gratulálunk és további eredményes felkészülést kívánunk!!!

2016. január 14., csütörtök

Kosárlabda Diákolimpia Országos Elődöntő


Országos diákolimpia elődöntőjén járt a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium fiú kosárlabda csapata, Kaposváron, 2016. január 11-én.
Két győzelmével kiharcolta a január 22-24-e között Veszprémben megrendezésre kerülő országos döntőn való részvételt.
A fiúk fantasztikus csapatjátékkal rukkoltak elő és jutottak tovább a nehéz csoportból.
Nagy gratuláció a csapat minden tagjának!
Hajrá NLG!


Eredmények:
Tóparti Gimnázium Székesfehérvár   -           Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium      25:65
PTE Gyakorló Ált. Isk. és Gimn.      -             Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium      77:91
A csapat tagjai:
Szanati Gergő             12. D
Kozma Gergő             11. A
Horváth Barnabás      11. D
Horváth Mátyás         11. D
Molnár Levente          11. D
Rónai Rudolf             11. C
Szerencsi Kristóf        10. A
Németh Bence            10. C

Dancsecs András        10. D
Körmendi Bence        10. D
Verasztó Péter              9. D


A beszámolót és a képet küldte: Váradiné Szarka Ildikó tanárnő

Köszönjük és gratulálunk



A Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium a 2014/15-ös tanévben elért diákolimpiai eredményei alapján  országos II. helyezett. 
Erről bővebben az alábbi linkben olvashattok.
Nagy-nagy  köszönet mindenkinek -tanárnak és diáknak- aki teljesítményével hozzájárult ehhez a szép eredményhez. Köszönjük. És gratulálunk!!!

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/nagy_lajos_gimi_dij_diaksport_mdsz




A Vas megyei díjazottak csoportja. Középen Váradiné Szarka Ildikó tanárnő és Németh Attila tanár úr.

2016. január 5., kedd

Rendhagyó irodalom óra

„Az utasok közül senki nem jön ki.
 Se a menetrendes lány, se más.
Pedig vannak odabent férfiak.
Egyik se reagál, nem jön segíteni,
nem akar belekeveredni.”
/Tóth Krisztina: Szólánc (részlet)/

Kicsit meglepődtek a 11. évfolyam magyar faktosai, mikor december 9-én nem egyedül léptem be a tanterembe. Vendégünk, Pallósiné Dr. Toldi Márta szociológus,  a Zonta Klub képviseletében tartott órát, melynek témája a társadalomban sajnos mindig aktuális agresszió, agresszív viselkedés volt. Az óra elején cédulákra írtuk az agresszióval kapcsolatos, elsődleges gondolatainkat, majd megbeszéltük ezeket. Mit jelent az agresszivitás? Kik az agresszió leggyakoribb elszenvedői? Mit tehetünk ellene? Milyen érzéseket kelt bennünk? Öröklött vagy tanult viselkedésforma? Céduláink megbeszélése után Márta Tóth Krisztina Szólánc című novelláját olvasta fel. A szöveg megrázó: érezhetően hatással van ránk. Az írónő és fia egy vonatútját írja le. Szól antiszemitizmusról, verbális agresszióról, szégyenről, kiszolgáltatottságról, a társadalom és az emberek reagálásáról, ill. nem-reagálásáról. A novelláról való beszélgetést, ill. a rendhagyó órát egy, a facebook-on is népszerű kisfilm megtekintése zárta le. http://player.hu/biznisz/olasz-kisfilm-a-nok-elleni-eroszakrol/. Márta mindenki véleményét kikérte: jó volt-e a témáról beszélgetni, s ha igen, miért. Szaloncukrot is kaptunk,közös fotó is készült. Mártával megbeszéltük, hogy lesz folytatás. Személyében egy erős, okos és végtelenül kedves hölgyet ismertünk meg, aki nagyon fontos témáról beszélgetett velünk.
Ez a beszélgetés is megmutatta, miért fontos része, tükre és kifejeződése a kortárs irodalom életünknek.
/A Zonta Club-ról itt olvashattok:http://www.zonta-szombathely.hu/

Tar Patrícia



Tóth Krisztina novelláját itt is elolvashatod. (Olvasd el, döbbenetesen jó. Sajnos.)
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=138628

2016. január 4., hétfő

Búcsúzzunk az óévtől

az adventi délelőtt (dec.18)  képeivel, melyeket Bandi Gabriella (11/A)  és Ignéczi Dóri (11/C) készítettek. A rövidített és  szerkesztett változat  az NLG Királyi Képtár II-ben, a vágatlan verzió pedig a könyvtár 9-es gépén látható.




Mindenkinek B.Ú.É.K. ezen szép, havas, téli reggelen!!! 


2016. január 2., szombat

Pályaorientációs nap az NLG-ben


Az immár hagyománnyá vált pályaorientációs napon ismét egykori NLG-s diákoktól kaptunk ízelítőt saját szakmájukból, valamint annak nehézségeiből és szépségeiből. Meghívott vendégeink mindegyike egykor hozzánk hasonlóan félelmekkel, kétségekkel tele, ám mérhetetlen lelkesedéssel és reményekkel állt a pályaválasztás előtt, majd hozta meg döntéseit. Ugyanonnan indultak, mégis teljesen eltérő utakon folytatták: építész, történelemprofesszor és fizikatanár csak néhány azon számtalan szakma közül, amelyeket a pénteki napon megismerhettünk. Egykori öregdiákok meséltek életútjukról, karrierjük felépítéséről, és megosztották velünk személyes élményeiket, tapasztalataikat, sőt, egy-pár régi „enelgés” történetet is felelevenítettek.

Megtudtuk, hogy milyen a mérnökök élete, mely kihívásokkal találkoznak nap mint nap, és megerősítettek minket abban is, hogy kizárólag stabil matematikatudással érdemes műszaki pályára lépni.

Meghallgathattuk egykori bölcsészhallgatók beszámolóit gimnáziumi és egyetemi éveikről, illetve megszerzett tudásuk kamatoztatásáról, mindebből pedig ismét megbizonyosodhattunk a nyelvtanulás fontosságáról. Az elhangzottak alapján nyilvánvalóvá vált, hogy bölcsésznek lenni nem szakma, sokkal inkább hivatás, sőt, életérzés.

Tanári pályát választott öregdiákok felsoroltak minden örömöt vagy éppen bosszúságot, amit szakmájuk adott nekik, és tanácsokkal látták el a szintén tanárnak készülő diákokat. A hivatáshoz elengedhetetlen képességek és tulajdonságok mellett szóba kerültek a tanárképzés változásai és az általuk nyújtott új lehetőségek is.

A meghívottak nem meggyőzni akartak saját szakmájuk ígéretességéről, nem volt céljuk rábeszélni minket arra, hogy hozzájuk hasonló útra lépjünk. Mindössze elmondták véleményüket, tanácsokat adtak, és rávilágítottak a pályájukban rejlő lehetőségekre.

Nagy Lajos Gimnázium Kövesdi Dóra 11.A

(Erről a programról blogunkban november 25-én írtunk, sok képpel illusztrálva.)

Tanárportrék 6.

A  2014/15-ös tanév legsikeresebb cikkei a Tanárportrék voltak. Ezt folytatjuk az alábbi -kissé rendhagyó módon- készült riporttal.  A kérdéseket Némethy Zsófia 12/A és Vincze Bence 12/B állították össze és küldték el még a téli szünet előtt a tanárnőnek, aki hamarosan válaszolt is. Így a 2016-os évet  egy újabb tanárportréval indítjuk.
Tar Patrícia tanárnő szeptembertől tanít iskolánkban magyart, de nevét hamar megismerhettük, mert 1) ő lett a Vas Népe Sétaprogramjának iskolai  mentora, (a rovatban a legutóbbi, karácsony előtt megjelent  "enelgés" diák által jegyzett cikket már itt a blogon olvashatjátok  is)
 2) november 25-én  Patrícia tanárnő szervezte meg azt az iskolai szavalóversenyt, ahol  kortárs költők verseiből készültek fel a  résztvevők. (Erről blogunkban december elsején írtunk.)
Kívánjuk, hogy Patrícia tanárnő lelkesedése maradjon töretlen és örvendeztessen meg bennünket - irodalomszerető diákokat és tanárokat - még további sok jó ötlettel és programmal. Előre is köszönjük!!! 





    Meséljen a középiskolás éveiről! Mindig a magyar iránt érdeklődött, vagy más tantárgyak is közel álltak önhöz?


Remek középiskolás éveim voltak! A Művészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban Julika néni igazgatósága alatt/Vizkeleti Julianna, a szerk./ olyan értelmes szabadságot, lehetőségeket, élményeket kaptunk, ami máig összetartja az osztály tagjait. „Művészetis gimisként”elsősorban a művészetek érdekeltek: olyan tanárokkal, mint Masszi Ferenc, Torjay Valter vagy Fűzfa Balázs a művészet, az alkotás tényleg részévé vált az életünknek, legyen szó festésről, színjátszásról vagy filmről. Természetes volt, hogy egy Fellini-film kedvéért,  vagy azért, hogy meghallgassuk zeneis barátaink gyakorlását, órák után is a suliban maradunk. Minket tényleg úgy kellett néha hazazavarni az iskolából… Az irodalomra talán azért esett a választás, mert a legtöbb elismerést Fűzfa Balázs magyartanáromtól kaptam.  Zene nélkül nem igazán tudok létezni, ahogy képek nélkül sem, de az irodalom, pontosabban az irodalomkritika és –elmélet az a terület, ahol talán én is képes vagyok „alkotni”.

Mit gondol, megéri a mai fiataloknak a magyar nyelv irányába továbbtanulni?
Hát, sosem gondolkoztam túl logikusan, és azt hiszem, manapság amúgy sem nagyon látjuk, hogy mi a jó döntés. Az „éri meg”, ami elégedetté tesz, ami küzdelem árán ad örömet, ami hiányozna, ha nem lépnénk meg.  A középiskolás években mindenkinek rettentően fontos lenne az irodalomban és a nyelv működésében való elmélyülés. A szövegek „dekódolása”, a beszédhelyzetek feltérképezése, a szövegtípusokban való jártasság olyan alapvető kompetenciával vértezhet fel, ami első lépés a posztmodern információzuhatagában való eligazodáshoz: szelektáláshoz és önkifejezéshez egyaránt. Az jó, ha valaki szereti a verset, vagy élvezettel olvas egy regényt. De a középiskolában, ha jól csináljuk, ennél többet tanítunk: önmagunk kifejezését és a világ jeleinek megértését, ha ez nem túl fellengzős.

 Ki a kedvenc írója/költője?
Felsorolhatatlanul sok a kedvenc, az elhagyhatatlan. Ha mégis ki akarnék egyet-egyet emelni, ilyen állandó újraolvasott Ottlik Budája, Márai A Garrenek műve című ciklusa vagy Kosztolányi lírája. Virginia Woolf és Simone de Beauvoir  könyvei is újra elő-előkerülnek. A pécsi egyetemi  évek hozadéka a régi magyar irodalom iránti rajongásom: Pázmány, Pesti, Heltai, Bornemisza művei  fegyelmezett olvasást kívánnak, s jutalmul élvezettel töltik el e gyönyörű nyelv csodálóit. Kortárs irodalmat pedig olvasni kell: irodalmat tanítok, tehát a hagyománynak arról a részéről, melyben éppen állok, tudni, beszélni kell.

      Vannak saját művei?
Szépirodalmi még nincsen, leszámítva a fiaimnak írt naplót. Az egyetemi évek óta írok viszont kortárs irodalomkritikát, főként a Kortársnak, az Életünknek.

      Volt élete során, esetleg kamaszkorában olyan könyv, ami nagy hatást tett önre?
Konkrét mű, azt hiszem, nem. Inkább a könyv, mint élmény felfedezése rémlik. Mikor, 7-8 évesen, rájöttem, hogy a szüleim könyvespolcán sorakozó megannyi kötet új történet, lehetőség, kaland.

     Mit élvez és mit kevésbé a tanári munkában?
Nagyon szeretek fiatalok között lenni, egyszerűen az, hogy főként  friss és humoros, kreatív és önmagukat épp kibontakoztató emberek vesznek körül, ez pótolhatatlan. Aztán nagyon szeretem, ha tudok adni valami: egy gondolatmenet célba ér, és látom a szemeken, hogy ez a padokban ülőknél is megtörtént. Vagy közösen rájövünk, hogy a Tankcsapda is valami olyasmit mond, amit Tolsztoj az Ivan Ilijics halálában, hogy a Quimby is arról énekel, amiről Rimbaud valaha, és hogy ehhez nekünk, mindnyájunknak közünk van. Ezek jó pillanatok. És, akiket tanítok vagy eddig tanítottam, tudják, mi az, amit nem kedvelek: utálom a szemtelenséget, a tahóságot, a tiszteletlenséget, a diszkriminációt. Nem csak a tanárral szemben: egymással szemben.

      Mint a Séta új vezetője, milyen tervei vannak?
Túl vagyunk a SéTA program idei első félévén: nagyon elégedett vagyok, hiszen két lapszám kivételével mindegyikben benne voltunk. És fontos, hogy nem arról szóltak az írások, hogy de szép évszak az ősz, vagy, hogy mit vegyünk fel a diszkóba. Tulajdonképpen könnyű dolgom van, hiszen a Nagy Lajosban rengeteg olyan dolog történik, amiről érdemes írni. És vannak diákok, nem is kevesen, akiknek érdemes írniuk.

 Mit tanácsolna a mai középiskolásoknak, mit tartsanak szem előtt a négy év során?
Nem hiszem, hogy ilyesfajta tanácsot valaki komolyan venne… Mi sem tettük volna! De ha mégis mondanom kéne valamit, akkor talán, hogy egymást. Igen, valamiféle carpe diem-szerű gondolattal, hogy figyeljenek önmagukra és egymásra, egymás pillanataira is. Mert nagyon megatározók.
És a végszó  legyen Galilei-től:
„Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni benne, hogy rátaláljon önmagán belül.”